Vaisampájana szólt
1. Amikor ez a nagy király a mennyben élt, a félistenek, a Szádhják, a Maruták és a Vaszuk mind imádták.
2. Ez a kegyesen cselekvő (Jajáti) gyakran ellátogatott a félistenek birodalmából Brahmá világába. Hallottuk, hogy hosszú ideig élt a mennyben.
3. Egy napon ez a kiváló király, Jajáti beszélgetni kezdett Indrával, és közben Indra megkérdezte a föld urától:
Indra szólt
4. Ó király, mit mondtál, amikor Puru, még a földön, átvette az öregségedet, és amikor odaadtad neki a királyságot?
Jajáti szólt
5. Azt mondtam neki, tied az egész ország a Gangesz és a Jamuná között, amely nem más, mint a föld központi birodalma. Fivéreid a külső területeket kapják.
6. Azt mondtam neki, hogy a haragot nem ismerő emberek sokkal jobbak, mint a haragvók; a megbocsátók sokkal jobbak, mint akik nem ismerik a megbocsátást. Az ember az állatok, a művelt a tudatlan fölött áll.
7. Ha ártottak neked, ne árts megtorlásul. A meg nem fékezett harag magát az embert is elégeti. Ha megfékezik, biztosítja a helyesen cselekvők erényeit.
8. Sose okozz másoknak fájdalmat kegyetlen szavakkal. Sose győzd le az ellenségeidet megvetésre méltó eszközökkel. Sose ejts ki olyan bűnös és égető szavakat, amelyek másoknak fájdalmat okozhatnak.
9. Az, aki a kegyetlen szavak tövisével valakit megszúr, üldöző Ráksaszát tart a szájában. Laksmí (a jólét) még azt az embert is elhagyja, aki egy ilyen emberre veti pillantását.
10. Mindig az erényes ember legyen a mintaképed. Cselekedeteidet mindig az erényesekével hasonlítsd össze. Sose törődj a gonoszak kegyetlen szavaival.
11. Az, aki kegyetlen szavak nyilait tartja ajkai között, éjjel és nappal zokog. A kegyetlen szavak teste legbenső részeit is elérik. A bölcsek soha nem küldik mások ellen (a kegyetlen szavak) nyilait.
12. A három világban nem imádhatod jobb dolgokkal a félisteneket, mint kedvességgel, barátsággal, adakozással és édes szavakkal.
13. Ezért mindig édes szavakat mondj, örömet szerezz, és ne fájdalmat. Mindig adj, és sose koldulj. Mindig ajánld fel a tiszteletedet azoknak, akik a tiszteletedet megérdemlik.
Így végződik a nyolcvanhatodik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>