Vaisampájana szólt
1. Miután Nahusa fia, Jajáti a trónra ültette kedves fiát, Purut, nagyon boldog lett, és azontúl vánaprasztha módjára élt.
2. Az erdőben lakott a bráhmanákkal, önfegyelmezett lett, gyümölcsökön és gyökereken élt. Türelmesen elviselt minden nélkülözést, és végül felemelkedett a mennybe.
3. Egy ideig ott élt nagy boldogságban. De egy idő után Indra letaszította onnan (a mennyből).
4. Úgy hallottam, hogy a mennyből ugyan letaszították, de nem esett le a földre, hanem az égben (a levegőben) maradt.
5. Hallottam, hogy egy idő után visszaemelkedett az égbe a nagyon hatalmas Vaszumanával, Astakával, Pratárdhanával és Sibivel együtt.
Dzsanamedzsaja szólt
6. Szeretném megtudni a részleteket, miért taszították le a mennyből a királyt, és miért fogadták vissza újra.
7. Ó bráhmana, mondd el nekem mindezt a bráhmana Rsik előtt. A föld ura, jajáti olyan volt, mint a félistenek királya (Indra);
8. a kiterjedt Kuru-nemzetség ősapja; olyan fényes volt, mint a nap. Dicső volt, világszerte híres, és csodálatos tetteket hajtott végre. Mindent szeretnék tudni, hogyan élt ebben a világban és a mennyben.
Vaisampájana szólt
9. Elmondom neked az egész kiváló történetet, milyen kalandjai voltak Jajátinak a földön és a mennyben. Ez a történet szent, minden bűnét megsemmisíti azoknak, akik meghallgatják.
10. Miután Nahusa fia, Jajáti király a trónra ültette a legfiatalabb fiát, Purut, visszavonult az erdőbe, hogy remete-életet éljen.
11. Nem vette figyelembe Jadu és a többiek trónigényét; gyümölcsökön és gyökereken élt az erdőben.
12. Teljesen megfegyelmezte az elméjét és a szenvedélyeit. A Pitriket és a félisteneket áldozatok bemutatásával tette elégedetté. Az italáldozatokat a vánaprasztáknak előírt szabályok szerint végezte el.
13. A dicső király az erdő gyümölcsivel és ghível kínálta a vendégeket és az idegeneket. Csak az elszórt gabonamagvakat szedte fel, így tartotta fenn magát.
14-16. Teljes ezer év telt el. A király betartotta a hallgatás fogadalmát, és tökéletesen uralkodott az elméjén. Egy egész évig böjtölt, csak levegőből élt, és nem aludt. Egy másik évet négy égő tűz között töltött el, feje fölött a perzselő nappal. Hat hónapig állandóan egy lábon állt. Jajáti (ilyen szigorú vezeklésekkel töltötte az életét), majd felemelkedett a mennybe.
Így végződik a nyolcvanhatodik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>