Vaisampájana szólt
1. Nahusa fia, Jajáti, ez a kiváló király rendkívül örült, hogy megkapta Puru fiatalságát. Ismét az élet örömeit élvezte.
2. Teljesen kielégítette minden vágyát, ereje legszélső határaiig, annyira, amennyire csak akarta, és amennyire az évszakok megkívánták. De, ó király, a vallási előírásokat nem sértette meg.
3. A félisteneket áldozatok bemutatásával, a Pitriket Sráddhákkal, a szegényeket adományokkal, a jó bráhmanákat pedig vágyaik teljesítésével tette elégedetté,
4. a vendégeket étellel és itallal, a vaisjákat védelemmel, a súdrákat jósággal, a rablókat pedig a megfelelő büntetéssel.
5. Jajáti alattvalói valamennyi osztályának örömet szerzett, mert éppen olyan erényesen uralkodott, mint Indra.
6. A király olyan erős volt, mint az oroszlán. Fiatal volt, és élvezte az élet örömeit. Korlátlan boldogságot élvezett, a vallási előírások megszegése nélkül.
7. Rendkívül boldoggá tette, hogy az élvezet legkiválóbb tárgyaiban gyönyörködhetett. Csak akkor búsult el, amikor eszébe jutott, hogy az ezer év hamarosan eltelik.
8. Ez az idő titkát ismerő és nagy vitézségű királyi bölcs ezer évre kapott fiatalságot, és nagyon ügyelt a kalákra és a kastákra.
9. Egy ideig Nandanában, Indra kertjében szórakozott Visvacsí Apszarával, máskor Alakában, néha pedig a Meru hegy tetején.
10. Egyszer csak ez az erényes király észrevette, hogy az ezer év eltelt. Ekkor odahívta Purut, és így szólt hozzá:
Jajáti szólt
11. Ó fiam, ellenségek fenyítője, a te fiatalságoddal minden vágyamat kielégítettem, képességem legszélső határaiig, és mindig az évszakoknak megfelelően.
12. De a vágyak nem halnak meg soha. Soha nem elégülnek ki az élvezetben. Inkább még magasabbra csapnak, mint az áldozati tűz, amikor ghít öntenek bele.
13. Legyen valaki a föld és az összes rizs, zab, ékkő, állat és nő egyedüli ura, mindezt még mindig nem fogja elégnek tartani. Ezért magáról az élvezetvágyról kell lemondani.
14. Erről a gonoszak nehezen mondanak le, még az élet megszűntével sem szűnik meg, és valóban olyan, mint a végzetes betegség. Megszabadulni ettől a szomjúságtól, ez az igazi boldogság.
15. Elmém teljes ezer éven át ragaszkodott az élet örömeihez. Az utánuk való vágyódásom azonban nemhogy csillapodott volna, de napról napra erősödött.
16. Most már meg kell szabadulnom ettől. Brahmára fogom rögzíteni az elmémet, békéssé válok, felhagyok minden ragaszkodással, és az erdőben töltöm hátralevő napjaimat az ártatlan őzekkel.
17. Ó Puru, nagyon elégedetté tettél engem. Vedd vissza a fiatalságodat. Élj jólétben. Tied a királyságom. Te vagy az a fiam, aki azt tetted, ami nekem kedves.
Vaisampájana szólt
18. Ezután Jajáti, Nahusa fia visszevette a saját öregségét, és a fia, Puru is visszakapta a fiatalságát.
19. Jajáti azt akarta, hogy a legfiatalabb fiát, Purut ültesse a trónra. De a bráhmanák meg a többi rend tagjai így szóltak hozzá,
20. „Ó urunk, hogy ültethetnéd Purut a trónra, hogyan léphetnél át a legidősebb fiadon, Jadun, aki Devajánítól született, és aki Sukra unokája?
21. Jadu a legidősebb fiad, őutána született Turvaszu. Ezután jöttek Sarmisthá fiai, Drahju, Anu, és utoljára Puru.
22. Hogyan is lehetne helyes keresztüllépni az idősebbeken, és előre venni a legfiatalabbat? Mindezt elmondtuk neked – cselekedj a vallás előírásai szerint.”
Jajáti szólt
23. Halljátok meg mindannyian, ti bráhmanák és a többi kaszt tahgjai, miért nem adhatom a királyságomat a legidősebb fiamnak.
24. Legidősebb fiam nem engedelmeskedett a parancsaimnak. A bölcsek azon a véleményen vannak, hogy egyáltalán nem is az apja fia az, aki az apjának nem engedelmeskedik.
25. Az a legjobb fiú, aki engedelmeskedik apja és anyja parancsainak, alázatos, szülei jóakarója, szüleit szereti.
26. Yadu és Turvaszu megaláztak engem; még inkább Drahju és Anu.
27. Csak Puru engedelmeskedett a parancsaimnak, és nagyon nagy tiszteletben tartott engem. Elfogadta aggságomat, és ezért ő lesz a király még akkor is, ha a legfiatalabb.
28. Puru nekem nagy barátom, kedvemre tett ebben a dologban. És Kavi fia, Usanász, Sukra maga adta ezt az áldást, hozzájárult ahhoz, hogy
29. az a fiú legyen a király és a föld ura, aki engedelmeskedik nekem. Kérlek ezért benneteket, hadd foglalja el Puru a trónt.
A nép szólt
30. Ó király, tényleg nagy jólétet érdemel az a fiú, aki művelt és szülei javára törekszik, még akkor is, ha ő a legfiatalabb.
31. Puru jót tett veled, ezért megérdemli a királyságot. Mivel Sukra is hozzájárult, nem áll hatalmunkban, hogy bármit mondjunk-
Vaisampájana szólt
32. Amikor az elégedett nép így szólt, Nahusa fia (Jajáti) Purut ültette a trónra.
33. Neki adta a királyságát; elhatározta, hogy az erdőben fog élni. A bráhmanákkal és az aszkétákkal együtt elhagyta a fővárost.
34. Jadu fiai lettek a Jádavák, Turvaszu fiai a Javanák, Drahjué a Bhodzsák, Anué pedig a Mleccshák.
35. Puru fiai a Pauravák. Ó király, te is ebben a dinasztiában születtél, hogy ezer éven át uralkodj az ország felett.
Így végződik a nyolcvanötödik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>