Vaisampájana szólt
1. Jajáti úgy tért vissza a fővárosába, hogy megtámadta az öregség. Maga elé szólította a legidősebb és művelt fiát, Jadut, és így szólt hozzá.
Jajáti szólt
2. Ó gyermekem, Kavi fia, Usanasz átkozott meg ezzel az öregséggel, ráncokkal és fehér hajjal. De még nem elégültem ki a fiatalsággal.
3. Ó Jadu, vedd magadra agg koromat és gyengeségemet, hogy a te fiatalságoddal élvezhessek.
4. Ezer év elteltével visszaadom neked a fiatalságodat, visszaveszem agg koromat és gyengeségemet.
Jadu szólt
5. Öreg korban még enni és inni is nagyon kényelmetlen. Ezért, ó király, nem veszem magamra aggságodat. Ez az elhatározásom.
6. Fehér haj, kedvetlenség, az idegek ellazulása, ráncok az egész testen, testi fogyatékosságok, gyengeség, ösztövérség, munkaképtelenség – ezek az aggság következményei. Még a barátok és az alattvalók is kerülik az agg és rozoga embert.
7. Ó király, sok fiad van, van, akit jobban szeretsz (mint engem). Ó erényes férfi, kérd meg valamelyik másik fiadat, hogy vegye át az öregségedet.
Jajáti szólt
8. Ó fiam, te a szívemből sarjadtál, de mégsem adod nekem a fiatalságodat. Ezért a te gyermekeid soha sem lesznek uralkodó királyok.
9. Ó Turvaszu, vedd magadra aggságomat és gyengeségemet. Szeretném élvezni az élet örömeit a te fiatalságoddal.
10. Ezer év elteltével visszaadom neked a fiatalságodat, visszaveszem aggságomat és gyengeségemet.
Turvaszu szólt
11. Ó apám, én nem szeretem az öregséget. Tönkretesz minden örömet és élvezetet, erőt és szépséget, az értelmet és az emlékezőtehetséget – sőt még az életet is.
Jajáti szólt
12. Te a szívemből születtél, mégsem adod nekem a fiatalságodat. Ezért, ó Turvaszu, a te nemzetséged kihal.
13-15. Ostoba királya leszel azoknak, akik gyakorlása és szabályai tisztátalanok, akik előkelő születésű asszonyai alantas születésű férfiak gyermekeinek adnak életet, húson élnek, aljasak, habozás nélkül elveszik a feljebbvalóik feleségeit, szokásaikban olyanok lesznek, mint a madarak és a vadállatok, csupa bűnös és mleccsha.
Vaisampájana szólt
16. Miután Jajáti megátkozta a fiát, Turvaszut, így szólt Drahjuhoz, Sarmisthá fiához:
Jajáti szólt
17. Ó Drahju, vedd magadra ezer évig az aggságomat, amely tönkreteszi a szépséget és az üdeséget. Add nekem a fiatalságodat.
18. Ezer év elteltével visszaadom a fiatalságodat, aggságomat pedig visszaveszem.
Drahju szólt
19. Ó király, az aggastyán nem tudja élvezni sem az elefántokat, sem a kocsikat, sem a lovakat, sem a nőket. Még a hangja is elhomályosul. Ezért nem kívánom magamra venni aggságodat.
Jajáti szólt
20. Ó fiam, te a szívemből sarjadtál, de a fiatalságodat megtagadod tőlem. Ezért dédelgetett vágyaid soha nem teljesülnek.
21-22. Csak névleg leszel király. Olyan országban fogsz uralkodni, ahol nincsenek utak, nem tudnak átmenni a lovak, kocsik, elefántok, szamarak, kecskék, bivalyok, gyaloghintók és más járművek; ahol csak tutajon lehet közlekedni. Ilyen helyen élsz majd a barátaiddal együtt.
23. Ó Anu, vedd át aggságomat és gyengeségemet. Ezer évig élvezem majd az élet örömeit a te fiatalságoddal.
Anu szólt
24. Az aggastyánok úgy esznek, mint a gyermekek, és mindig tisztátalanok. Még a felajánlást sem tudják időben beleönteni az áldozati tűzbe. Ezért nem szeretném magamra venni aggságodat.
Jajáti szólt
25. Ó fiam, te a szívemből sarjadtál, de nem adod nekem a fiatalságodat. Mivel az öregségben olyan sok hibát találsz, te is (hamar) meg fogsz öregedni.
26. A fiaid már fiatalon meghalnak. Egyetlen áldozatot sem végezhetsz el a tűz előtt.
27. Ó Puru, te vagy a legfiatalabb és a legkedvesebb fiam, mindegyik között te leszel az első. Ó gyermekem, elfogott az öregség, ráncos lettem, a hajam megőszült,
28. mert megátkozott engem Kavi fia, akit Usanasznak hívnak. De még nem teltem be az ifjúsággal. Ó Puru, vedd magadra az aggságomat és a gyengeségemet. Ezer évig fogom élvezni az élet örömeit a te fiatalságoddal.
29. Ezer év elteltével visszaadom neked a fiatalságodat, és visszaveszem aggságomat.
Vaisampájana szólt
30. Puru nagyon alázatosan válaszolt a királynak, „Ó nagy király, úgy teszek, ahogy parancsolod.
31. Ó király, magamra veszem aggságodat és gyengeségedet. Vedd a fiatalságomat, és élvezd az élet örömeit, ahogyan neked tetszik.
32. Aggságodtól megtámadottan, ifjúságtól és szépségtől megfosztva, a te parancsodra élek, és neked adom fiatalságomat.”
Jajáti szólt
33. Ó Puru, gyermekem, nagyon elégedett vagyok veled. Nagy örömmel ajándékozlak meg. Királyságod népének minden vágya teljesülni fog.
Vaisampájana szólt
34. E szavakkal Jajáti megemlékezett a nagy aszkétáról, Kavi fiáról (Sukráról), és átadta teste aggságát az emelkedett lelkű Purunak.
Így végződik a nyolcvannegyedik fejezet, jajáti története az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>