Vaisampájana szólt
1. Ó Bharata-nemzetség legkiválóbbja, amikor Devajání megtudta, hogy ez a fiú megszületett, nagyon elszomorodott, és bánatosan gondolt Sarmisthára. Felkereste, és így szólt hozzá.
Devajání szólt
2. Ó szép szemöldökű lány, milyen nagy bűnre vitt a kéjvágy!
Sarmisthá szólt
3. Egy erényes gondolkodású, Védákban jártas Rsi jött hozzám. megkértem, hogy teljesítse az erényre alapozott kívánságaimat.
4. Ó édes mosolyú hölgy, sosem törekszem arra, hogy bűnös módon elégítsem ki a vágyaimat. Igazán mondom neked, ez a gyermek egy Rsitől van.
Devajání szólt
5. Ó félénk lány, ha ez így van, akkor nagyon helyes. Ha ismered annak a bráhmanának a nevét, a családját és a származását, mondd el, szeretném meghallani.
Sarmisthá szólt
6. Ó édes mosolyú hölgy, ez a Rsi olyan kiváló aszkéta volt, ragyogott, mint a nap, nem volt annyi erőm, hogy tudakozódjak.
Devajání szólt
7. Ó Sarmisthá, ha ez igaz, ha ilyen nagy bráhmana a fiad apja, akkor nincs okom haragra.
Vaisampájana szólt
8. Beszélgettek egymással, nevetgéltek, aztán elváltak, a Bhrgu-nemzetség leánya (Devajání) visszament a palotájába, és elhitte, amit Sarmisthá mondott neki.
9. Ó király, Jajáti még két fiat nemzett Devajánínak, mégpedig Jadut és Turvaszut, akik olyanok voltak, mint Indra és Visnu.
10. Vrsparva lánya Sarmisthá összesen három fiút szült a királyi bölcsnek, Drahjut, Anut és Purut.
11. Ó király, egy napon az édes mosolyú Devajání a park egy magányos helyére ment Jajátival.
12. Meglátott három mennyei szépségű gyermeket, akik tökéletes nyugalommal játszadoztak. Meglepődött, és megkérdezte a királytól:
Devajání szólt
13. Ó király, kinek a gyermekei ezek? Olyan szépek, mint a félistenekéi. Éppen olyan ragyogóak és szépek, mint te magad.
14. Miután a királyt megkérdezte, megkérdezte a gyermekeket is.
15. Ó gyermekek, mi a származásotok? Ki az apátok? Feleljetek igazat, tudni szeretnék mindent.
Vaisampájana szólt
16. Ekkor a gyermekek ujjukkal a királyra mutattak, és azt mondták, hogy Sarmisthá az anyjuk.
17. Aztán odamentek a királyhoz, hogy átöleljék a térdeit. De a király meg sem merte simogatni őket Devajání előtt.
18. A fiúk sírva fakadtak bánatukban, és az anyjukhoz mentek. A király nagyon m egszégyenült a fiúk viselkedése miatt.
19. Devajání látta, hogy a fiúk mennyire ragaszkodnak a királyhoz, és mindent megértett. Így szólt Sarmisthához:
Devajání szólt
20. Hogy merészeltél megsérteni engem te, aki az alárendeltem vagy? Nem rettent vissza, hogy ismét úgy viselkedsz, mint az Aszurák?
Sarmisthá szólt
21. Ó édes mosolyú hölgy, minden igaz, amit a Rsiről mondtam neked. Amit tettem, az megfelel az erény és az igazság előírásainak.
22. Éppen ezért nem félek tőled. Amikor a királyt választottad a férjedként, én is ugyanazt tettem. Ó szép hölgy, a vallási előírások szerint a barátnőm férje az én férjem is.
23. Te egy bráhmana leánya vagy, ezért a legnagyobb imádatomat és tiszteletemet érdemled. Nem tudod, hogy még jobban tisztelem ezt a királyi bölcset (Jajátit)?
Vaisampájana szólt
24. Ekkor Devajání így szólt, „Ó király, megrövidítettél engem. Nem élek veled többé.”
25. Könnyes szemekkel felpattant, hogy elmenjen az apjához. És a király nagyon elbúsult, amiért őt ilyen haragosnak látta.
26. Nagyon megrémült; utána ment, megpróbálta lecsillapítani a haragját. Devajání azonban nem tért vissza. Szemei haragtól vöröslöttek,
27. egy szót sem szólt a királyhoz. Könnyes szemekkel hamarosan megérkezett az apjához, usanaszhoz, Kavi fiához.
28. Üdvözölte és megállt előtte. Jajáti is rögtön jött utána, ő is üdvözölte és imádta Bhrgu fiát.
Devajání szólt
29. Ó apám, a bűn legyőzte az erényt. Az alantas felemelkedett, a magas alázuhant. Vrsaparva lánya megsértett engem.
30. Ez a Jajáti három fiat nemzett neki. Ó apám, milyen szerencsétlen vagyok! Nekem csak két fiam van.
31. Ó Bhrgu fia, ez a király arról híres, hogy kiválóan ismeri a vallást és az erényt. Ó Kavi fia, én mégis azt mondom neked, hogy letért az erény útjáról.
Sukra szólt
32. Ó király, mivel a bűn a kedvenc szórakozásod, utolér a szörnyű öregség, még akkor is, ha jól ismered az erényes élet szabályait.
Jajáti szólt
33. Imádandó Rsi, a Dánava király könyörgött nekem, hogy termékenyítsem meg. Kötelességérzetből hallgattam meg az imáját.
34. Ó Rsi, a Védákban jártasak azt mondják, hogy aki nem hallgatja meg egy nő imáját (akinek eljött az ideje), éppen olyan bűnös, mint aki megöl egy magzatot.
35. Minden erényét elveszíti az, aki nem teljesíti a vágyakozó nő kérését, akinek eljött az ideje. Az ilyet a művelt emberek magzatgyilkosnak mondják.
36. Ó Bhrgu fia, attól féltem, hogy elkövetem ezt a bűnt, azért mentem Sarmisthához.
Sukra szólt
37. Ó király, te az én alárendeltem vagy. Meg kellett volna várnod a parancsomat. Ó Nahusa fia, rosszul teljesítetted a kötelességedet, a lopás bűnét követted el.
Vaisampájana szólt
38. A haragos Usanasz megátkozta Jajátit, Nahusa fiát, aki elvesztette fiatalságát, és hamarosan utólérte a szörnyű öregség.
Jajáti szólt
39. Ó Bhrgu fia, még nem elégültem ki sem a fiatalsággal, sem Devajáníval. Ezért, ó bráhmana, légy kegyes hozzám. Nehogy már megöregedjek.
Sukra szólt
40. Soha nem mondok hazugságot. Ó király, az öregség máris megtámadott téged. De ha úgy tetszik, átadhatod ezt az öregséget valaki másnak.
Jajáti szólt
41. Ó bráhmana, rendeld el, hogy az a fiam élvezze a királyságomat, az nyerje el az erényt és a hírnevet, aki elfogadja az öregségemet.
Sukra szólt
42. Ó Nahusa fia, emlékezz meg rólam, és máris át tudod adni ezt az öregséget annak, akinek tetszik.
43. Az a fiad lesz az utódod a trónon, aki neked adja a fiatalságát. Hosszú életű lesz, nagyon híres, utódokban gazdag.
Így végződik a nyolcvanharmadik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>