Vaisampájana szólt
1. Jajáti visszaérkezett a fővárosába, amely olyan volt, mint Indráé, belépett a belső lakosztályokba, és Devajánít ott helyezte el.
2. Devajání kérésére Vrsaparva lányát egy külön házban helyezte el, amelyet kertje egyik asoka ligetében építtetett.
3. A király tiszteletben tartotta Sarmisthát, Vrsparva király lányát, akit ezer szolgálólány vett körül. Gondoskodott az ételéről és a ruháiról.
4. A király, Nahusa fia sok éven át boldogan élt Devajání társaságában.
5. A szépséges hölgy, Devajání megfogant, amikor eljött az ideje. Megszülte legidősebb gyermekét, aki fiú volt.
6. Ezer év telt el, amikor Sarmisthá, Vrsaparva lánya felserdült. Tűnődni kezdett.
7. Eljött az időm, de még nem választottam férjet. Mi fog történni? Mit kell tennem? Hogyan teljesüljenek a kívánságaim?
8. Devajání fiút szült, az én fiatalságom pedig hiábavaló. Én is azt választom férjemül, akit Devajání választott.
9. Adjon nekem egy fiút a király. Ez a szilárd elhatározásom. Fogadna engem ez az erényes gondolkodású király egy magánkihallgatáson?”
10. Egy napon a király szórakozottan az asoka-ligetben sétált, és amikor megpillantotta Sarmisthát, megállt előtte.
11. Az édes mosolyú Sarmisthá látta, hogy egyedül van a királlyal, és összetett kezekkel így szólt hozzá.
Sarmisthá szólt
12. Ó Nahusa fia, senki sem láthatja a hölgyeket, akik Szóma, Indra, Visnu, Jama, Varuna és a te belső termeidben élnek.
13. Ó király, tudod, hogy elég szép vagyok, és nemes születésű. Ó nagy király, hozzád folyamodok. Eljött az időm. Törődj velem, ne teljen el hiába.
Jajáti szólt
14. Nagyon jól tudom, milyen előkelő származású vagy, a Dánavák nemzetségében születtél. Rendkívül szép vagy. A legcsekélyebb hibát sem találom a szépségedben.
15. De amikor Devajánít elvettem feleségül, Usanasz, Kavi fia megparancsolta nekem, hogy Vrsaparva lányát nem szólíthatom az ágyamba.
Sarmisthá szólt
16. Nem bűn a hazugság a következő öt esetben: tréfából, a nők iránti tiszteletből, a házasságban, küszöbön álló halál esetén, és amikor valaki minden vagyonát elveszíti.
17. Ó király, nem igaz az, hogy valaki elbukik, ha nem mond igazat, amikor megkérdezik (mert ezekben az esetekben a hazugság kegyes cselekedetnek számít). A hazugság akkor bűn, ha (ártalmas) célra törekszenek.
Jajáti szólt
18. A király mindig legyen mintakép az emberek szemében. Bizonyos, hogy romlás vár arra a királyra, aki nem mond igazat. Nem merek én hazudni, még akkor sem, ha a legnagyobb veszteségek fenyegetnének.
Sarmisthá szólt
19. Ó király, a barátnőm téged választott férjének. A barátunk házassága éppen olyan, mint a sajátunk. Ezért te éppen annyira az én férjem vagy (mint Devajáníé).
Jajáti szólt
20. Kétség kívül az az egyik szigorú fogadalmam, hogy megadom, amit kérnek tőlem. Te most (egy kegyet) kérsz tőlem. Mondd meg, mit tegyek?
Sarmisthá szólt
21. Ó király, ments meg engem a bűntől. Védd meg az erényemet. Tégy engem anyává, mert ez e legnagyobb kegyes cselekedet a világon.
22. Ó király, szabály, hogy három személy van a világon, aki soha sem gyűjthet vagyont magának: a feleség, a rabszolga és a fiú. Mindaz, amit szereznek, azé, aki birtokolja őket.
23. Ó király, én Devajání, a Bhrgu-nemzetségbeli hölgy rabszolgája vagyok, te pedig Devajání férje és ura. Így aztán az én férjem és uram is vagy. Kérlek, teljesíts a kívánságomat.
Vaisampájana szólt
24. Sarmisthá elhitette a királlyal, hogy amit ő mond, az igaz. A király teljesítette a kívánságát, és ezzel megvédelmezte az erényét.
25. Egy ideig együtt voltak, majd gyengéden búcsút vettek egymástól, és elváltak. Mindegyik odament, ahonnan jött.
26. Az édes mosolyó és szép szemöldökű Sarmisthá megfogant attól a kiváló királytól.
27. Ó király, idővel ez a lótusz-szemű hölgy (Sarmisthá) fiút szült, aki éppen úgy ragyogott, mint egy félisteni gyermek, és a szemei olyanok voltak, mint a lótuszlevelek.
Így végződik a nyolcvankettedik fejezet, Jajáti története az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>