Mahábharata/Adi Parva

Vaisampájana szólt

1. Ó legkiválóbb király, egy idő után a szépséges Devajáni szórakozásból visszatért ugyanabba az erdőbe.

2. Eljutott ugyanarra a helyre Sarmisthával és ezer szolgálólányával. Jókedvűen sétálgatott.

3. Nagyon boldoggá tette, hogy ennyien szolgálják. Kellemesen szórakoztak, megitták a virágok mézét.

4. Különféle gyümölcsöket ettek, néhányba pedig csak beleharaptak (aztán elhajították őket). Nahusa fia, (Jajáti) király ismét vadászott,

5. ő is odaérkezett, fáradtan és szomjasan. Látta Devajánít, Sarmisthát és a többi lányt.

6. Mindegyik szépen felékesítette magát, kéjesen elbágyadtak a megivott méztől. Az édes mosolyú Devajání kényelmesen pihent.

7. Páratlanul szép volt, az összes lány között a legszebb. Sarmisthá szolgálta, szelíden masszírozta a lábát.

Jajáti szólt

8. Ó kedves hölgyek, úgy tűnik, ez az ezer leány csak kettőtöket szolgálja. Kérlek, mondjátok meg, mi a nevetek, kik a szüleitek.

Devajání szólt

9. Ó király, hallgasd meg a szavaimat. Tudd meg, hogy Sukrának, az Aszurák tanítómesterének a leánya vagyok.

10. Ez a társam a szolgálóleányom – odamegy, ahová én megyek. Ő Sarmisthá, Vrsaparva Aszura király leánya.

Jajáti szólt

11. Kíváncsi vagyok, hogy lehet az, hogy ez a szép szemöldökű hölgy, ez a gyönyörű leány, az Aszura király lánya a te szolgálóleányod.

Devajání szólt

12. Ó legkiválóbb király, minden a sors rendeléséből történik. Ne csodálkozz ezen. Így hozta a sors.

13. Arcod vonásai és a beszéded királyra vallanak. Olyan a beszéded, mint a Védák szavai. Mondd meg a nevedet. Honnan jöttél? Ki fia vagy?

Jajáti szólt

14. Amikor brahmacsári voltam, meghallgattam az egész Védát. Király fia vagyok, magam is király, a nevem Jajáti.

Devajání szólt

15. Ó király, miért jöttél ide? Lótuszvirágokat szedni, horgászni vagy vadászni?

Jajáti szólt

16. Ó kedves hölgy, szarvast űztem, megszomjaztam. Azért jöttem erre, hogy vizet keressek. Csak egy szavadba kerül, és máris eltávozom innen.

Devajání szólt

17. Élj jólétben! Légy a barátom és a férjem. A parancsaidat várom kétezer hölgyemmel és Sarmisthával, a szolgálóleányommal.

Jajáti szólt

18. Ó szépséges hölgy, én nem érdemellek meg téged. Te Sukra leánya vagy, ezért messze felettem állsz. Ó Devajání, téged még egy nagy királyhoz sem adhat az apád.

Devajání szólt

19. A bráhmanák mindig is keveredtek a ksatrijákkal, és a ksatriják a bráhmanákkal. Te egy Rsi fia vagy, magad is Rsi. Végy engem feleségül, ó Nahusa fia.

Jajáti szólt

20. Ó szép hölgy, az élet négy rendje kétségkívül egyetlen testből sarjadt. De mindegyiknek mások a kötelességeik, mások az erényeik. A bráhmanák mindenkinél magasabban állnak.

Devajání szólt

21-22. Az én kezemet még soha nem érintette férfi, kivéve téged. Ezért férjemül fogadlak el. Hogy is érinthetné meg a kezem bárki más, ha már megérintetted te, aki Rsi vagy?

Jajáti szólt

23. A bölcsek tudják, hogy egy bráhmanát még jobban el kell kerülni, mint egy haragos és nagyon mérges kígyót, vagy a lángoló és lobogó tüzet.

Devajání szólt

24. Ó emberek legkiválóbbja, miért mondod, hogy egy bráhmanát még jobban el kell kerülni, mint egy haragos és nagyon mérges kígyót, vagy a lobogó és lángoló tüzet?

Jajáti szólt

25. A kígyó vagy a legélesebb fegyver is csak egy embert öl meg. De ha egy bráhmana megharagszik, sok-sok várost és királyságot elpusztít.

26. Ó szép hölgy, ezért gondolom, hogy a bráhmanákat még inkább el kell kerülni, mint ezt a kettőt (a kígyót és a tüzet). Ó kedves hölgy, csak akkor vehetlek feleségül, ha az apád hozzám ad.

Devajání szólt

27. Az én válaszottam vagy. Ó király, megállapodtunk, hogy elfogadsz engem, ha az apám hozzád ad. Ha már összeházaskodtunk, nem kell félned alázatos személyemtől. Nem te kértél engem.

Vaisampájana szólt

28. Devajání rögtön elküldött egy szolgálólányt az apjához. A lány mindent elmondott Sukrának.

29. Ekkor Bhrgu fia felkereste a királyt. Amikor a világ királya, Jajáti látta, hogy Sukra jön, mélyen meghajolt előtte. Felajánlotta a tiszteletét, majd összetett kezekkel megállt előtte, és várta a parancsait.

Devajání szólt

30. Ó apám, ez Nahusa fia. Ő fogta meg a kezem, amikor nagy bajban voltam (bedobtak a kútba). Adj engem hozzá. Nem megyek senki máshoz ezen a világon.

Sukra szólt

31. Ó ragyogó bátorságú király, az én kedves leányom férjének fogadott el téged. Hozzád adom. Ó Nahusa fia, fogadd el őt, mint a feleségedet.

Jajáti szólt

32. Ó bráhmana, add meg nekem azt az áldást, hogy ne érintsen a kevert kasztú (gyermek) nemzésének bűne.

Sukra szólt

33. Feloldozlak ettől a bűntől. Ne félj ettől a házasságtól. Megadom neked a feloldozást.

34. Élj erényesen a feleségeddel, a szép és karcsú derekú Devajáníval. Légy nagyon boldog a társaságában.

35. Ó király, mindig tartsd tiszteletben ezt a leányt, Sarmisthát, Vrsaparva lányát. De az ágyadba ne szólítsd.

Vaisampájana szólt

36. Miután Sukra ezt elmondta, a király körüljárta a bráhmanát. Ezután elvégezték az áldásos házassági ceremóniát, az elrendelt szertartások szerint.

37. A király gazdag ajándékot kapott Sukrától: Devajánít, Sarmisthát és kétezer lányt.

38. Sukra és az Aszurák illően felajánlották neki a tiszteletüket, aki Bhrgu dicső fia parancsára visszatért a saját fővárosába.

Így végződik a nyolcvanegyedik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.

<< | Adi Parva | >>

Page last modified on May 23, 2006, at 12:42 PM