Vaisampájana szólt
1. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, a mennylakók rendkívül örültek, amikor visszatért Kacsa, aki megszerezte a tudást (a Szandzsibanit). Meg is tanulták tőle, és úgy tartották, hogy teljesült a céljuk.
2. Valamennyien összegyűltek, és így szóltak Indrához, „Ó indra, eljött az ideje, hogy megmutasd a vitézségedet. Öld meg ellenségeidet.”
3. Indra válaszolt, „Úgy legyen.” El is indult, a mennylakók kíséretében. Az erdőben sok hölgyet látott.
4. A leányok egy tóban játszadoztak az erdőben, amely olyan volt, mint Csitraratháé. (Indra) széllé változott, és összekeverte a ruháikat.
5. Miután a leányok kijöttek a vízből, mindegyik azt a ruhát kapta magára, amelyik a legközelebb volt hozzá.
6. Sarmisthá, Vrsaparva királya Devajání ruháját vette fel, és nem tudta, hogy az másé.
7. Ó nagy király, erre vita támadt Devajání és Sarmisthá között.
Devajání szólt
8. Ó Aszura leánya, hogy mered elvenni a ruhámat? Semmi jót nem hoz, ha nem tudsz viselkedni.
Sarmisthá szólt
9. Az én apám akár ül, akár fekszik, a te apád alacsonyabban ül, és lesütött szemmel imádja őt, mint egy bandi (hivatásos énekmondó).
10. Te olyan ember leánya vagy, aki alamizsnát kér, én meg olyané, aki azt adja. A te apád mások dicséretét énekli, az én apámat mások dicsérik. A te apád abból az alamizsnából él, amit az én apám ad.
11. Ó koldus leánya, verheted a melledet, durva szavakat mondhatsz, megfogadhatod, hogy az ellenségem leszel, szabad folyást engedhetsz a haragodnak. Ó koldusasszony, hiába zokogsz. Nekem nem árthatsz, én viszont árthatok neked. Vitázni kívánsz velem, de én egyáltalán nem is tekintelek magammal egyenrangúnak.
Vaisampájana szólt
12. Ennek hallatán Devajání nagyon dühös lett, és megszaggatta a ruháját. Sarmisthá belökte őt egy kútba, és hazament.
13. A gonosz Sarmisthá halottnak hitte, és haragos kedvében ment haza.
14. Amikor elment, odajött Nahusa fia, Jajáti; éppen szarvast űzött. A kocsijéba befogott lovak kifáradtak, maga is szomjas volt.
15. Látta a kutat, amelyben nem volt víz. És (a kútban) látott egy leányt, aki úgy ragyogott, mint a tűz.
16. A dicső király megszólította ezt a lányt, aki olyan szép volt, mint egy mennyei szűz. Édes szavakkal vigasztalta, és megkérdezte,
17. „Ó szép hölgy, kinek körme úgy fénylik, mint a csiszolt réz és ki fülbevalóidban mennyei ékköveket viselsz, ki vagy te? Miért kerültél ebbe a szorongató helyzetbe? Miért zokogsz bánatodban?
18. Hogyan estél bele ebbe a hosszú fűszálakkal és kúszónövényekkel befedett kútba? Ó karcsú derekú szépség, mondd meg nekem, kinek a leánya vagy?
Devajání szólt
19. Sukra leánya vagyok, aki életre kelti a félistenek által megölt Aszurákat. Nem tudja, mi történt velem.
20. Ó király, íme a jobb kezem, melynek körmei olyan fényesek, mint a csiszolt réz. Nemes születésű vagy – kérlek, fogd meg a kezem, és emelj ki.
21. Tudom, hogy nagyon nyájas vagy, nagyon erős és nagyon híres. Húzz ki engem ebből a kútból.
Vaisampájana szólt
22. Amikor Nahusa fia, (Jajáti) király megtudta, hogy egy bráhmana leánya, megfogta a jobb kezét, és kihúzta a kútból.
23. Ezután édes és udvarias szavakat mondott a karcsú combú szépségnek, és elment a saját fővárosába.
24. Nahusa fia (Jajáti) távozása után a hibátlan vonású Devajání bánatosan szólt Ghurnikához, aki éppen odaérkezett.
Devajání szólt
25. Ó Ghurniká, menj el gyorsan az apámhoz, és mielőbb mondj el neki mindent. Nem lépek be Vrsaparva városába.
Vaisampájana szólt
26. Ghurniká sietett az Aszura (főnök) palotájába. Amikor megtalálta Kavi fiát (Sukrát), haragtól elhomályosult szemmel szólt hozzá.
27. „Ó nagy bráhmana, ó dicső férfiú, Sarmisthá, Vrsaparva lánya gonoszul bánt Devajáníval.”
28. Ezt hallva hamarosan, nehéz szívvel, a keresésére indult.
29. És amikor rátalált az erdőben, gyengéden megölelte, majd bútól elfojtott hangon szólt hozzá.
Sukra szólt
30. „Az embereket mindig a saját tetteik következtében éri szerencse vagy szerencsétlenség. Biztosra veszem, hogy neked is volt valami hibát, amit ezzel vezekeltél le.”
Devajání szólt
31. Akár a hibám büntetése, akár nem, hallgasd meg, mi mindent mondott nekem Sarmisthá, Vrsaparva lánya.
32. Azt mondta, az Aszura király bandija (bérelt énekmondója) vagy. Ezt mondta Sarmisthá, Vrsaparva lánya,
33. ezeket a kegyetlen és éles szavakat, és a szemei vörösek voltak a haragtól. (Azt mondta) „Te annak a lánya vagy, aki mindig pénzért énekli mások dicséretét, aki mindig adományokat kér,
34. és elfogadja az alamizsnákat, én pedig annak a lánya vagyok, akit mindenki imád, és aki soha, senkitől sem fogad el ajándékot.” Újra meg újra ezt mondta nekem Sarmisthá, Vrsaparva lánya, nagyon büszkén, haragtól vörös szemekkel.
35. Ó apám, ha valóban annak a lánya vagyok, aki pénzért énekli mások dicséretét és elfogadja az alamizsnát, őt kell imádnom abban a reményben, hogy elnyerem a kegyét. Ezt már meg is mondtam neki.
Sukra szólt
36. Ó Devajání, te nem annak a lánya vagy, aki pénzért énekel dicséreteket, nem is azé, aki alamizsnát kér és elfogad. A te apádat mindenki imádja, és ő maga nem imád senkit.
37. Vrsaparva, Indra és Jajáti király mind tudják, hogy az én erőm éppen olyan felfoghatatlan, mint Brahmáé és a megközelíthetetlen Istené.
38. Maga az önmagától született (Brahmá) is elégedett volt velem, azt mondta, én vagyok az ura mindannak, ami a földön vagy az égben van.
39. Igazán mondom neked, hogy én zúdítom alá az esőt mindenki javára, én táplálom az évelő növényeket, amelyek minden élő teremtményt fenntartanak.
Vaisampájana szólt
40. Ilyen édes és okos szavakkal próbálta kiengesztelni az apa haragos és bánkódó leányát.
Így végződik a hetvennyolcadik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>