Dzsanamedzsaja szólt
1. Hogyan karta el Sukra megnyerhetetlen leányát ősünk (Jajáti), aki Pradzsápatitól (számítva) a tizedik volt?
2. Ó nagy aszkéta, szeretném ezt részletesen hallani. Mondd el nekem külön azoknak a királyoknak a történetét is, akik dinasztiákat alapítottak.
Vaisampájana szólt
3-4. Ó Dzsanamedzsaja, Jajáti király olyan ragyogó volt, mint maga Indra. A kérdésedre válaszolva elmondom, hogyan adták oda a leányaikat Sukra és Vrsaparva a megfelelő szertartásokkal, és azt is elmondom, hogyan született meg Nahusa Jajáti király és Devajání egyesüléséből.
5. Hajdanán a Devák és az Aszurák gyakran nagy csatákat vívtak a három világ feletti uralomért.
6. A félistenek mindenképpen győzni akartak, ezért Angirasza fiát (Bhrhaszpatit) tették meg a papjuknak, hogy vezesse az áldozataikat; ellenfeleik pedig Usanaszt (Sukrát) tették meg a papjuknak, ugyanezzel a céllal.
7-8. Ez a két bráhmana sokszor szembekerült egymással. A bölcs (Sukra) tudása erejével életre keltette mindazokat a Dánavákat, akiket a csatában a Devák megöltek; és miután életre keltek, ismét harcoltak a mennylakókkal.
9. Az Aszurák is sok Devát megöltek, de a nagyon művelt Brhaszpati nem tudta őket feltámasztani.
10. Nem ismerte a Szandzsibani tudományát (életet adni a halottaknak), amit pedig a nagyon hatalmas Rsi (Sukra) nagyon jól ismert. Ezért a félistenek nagyon elcsüggedtek.
11. Nagy aggodalmukban és a művelt Usanasztól való félelmükben elmentek Kacsához, Brhaszpati legidősebb fiához, és így szóltak hozzá,
12-13. A védelmedet kérjük, imádunk téged. Segíts nekünk egy olyan dologban, amit nagyon fontosnak tartunk. Mielőbb meg kell szereznünk azt a tudományt, amelyet Sukra, a mérhetetlen erejű bráhmana ismer. Minden áldozati felajánlásban osztozni fogsz velünk. Meg fogod látni, hogy az a bráhmana (Sukra) Vrsaparva király udvarában
14. mindig a Dánavákat védelmezi, sohasem ellenfeleiket, a félisteneket. Te fiatalabb vagy, mint ő, ezért tisztelheted őt.
15. Imádhatod Devajánít is, e dicső férfi kedvenc leányát. Mindkettejüknek kedvében jutsz járni. Nincs más, aki ezt megtehetné.
16. Biztosan elnyered ezt a tudományt, ha elégedetté teszed Devajánít a viselkedéseddel, nagylelkűségeddel, kedvességeddel és általában mindazzal, amit csinálsz.”
17. Miután a félistenek így szóltak hozzá (Kacsához), és felajánlották a tiszteletüket, ezt felelte, „Úgy legyen.” Ezután elment Vrsaparva király udvarába.
18. Ó király, Kacsa a félistenek küldetésében hamarosan eljutott az Aszurák e királyának városába; és amikor ott meglátta Sukrát, így szólt hozzá.
19. „Tisztelt uram, fogadj el engem a tanítványodnak. Angirasza Rsi unokája és Brhaszpati fia vagyok. Kacsa néven ismernek.
20. Elfogadlak a lelki tanítómesteremnek, ezer éven át gyakorlom a brahmacsárját. Parancsolj velem.”
Sukra szólt
21. Ó Kacsa, szívesen látlak. Elfogadom a szavaidat. Tisztelettel bánok veled, mert ezzel Brhaszpatit tisztelem meg.
Vaisampájana szólt
22. Kavi fiának, a Sukrának is nevezett usanásznak a parancsára Kacsa így szólt, „Úgy legyen.” És letette azt a fogadalmat, amelyről beszélt.
23. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, (Kacsa) a kellő időben tette le azt a fogadalmat, amelyről beszélt, majd imádni kezdte a tanítómesterét (Sukrát) és Devajánít.
24. Ez az ifjú (Kacsa) minden nap énekelt, táncolt, különféle hangszereken játszott, és elégedetté tette Devajánít, aki maga is fiatal volt.
25. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, virágokkal és gyümölcsökkel tette őt elégedetté, szolgálta, mint engedelmes szolga.
26. És amikor magukban voltak, Devajání is elégedetté tette ezt a fogadalmait betartó ifjút (Kacsát) énekével és kedves modorával.
27. Amikor (Kacsa) fogadalmából már ötszáz év eltelt, a Dánavák rájöttek, mi a szándéka.
28. Egy napon a Dánavák meglátták Kacsát, aki a tanítómestere teheneit őrizte. meg is ölték, mert annyira gyűlölték Brhaszpatit, és meg akarták tartani a Szandzsibani tudományát.
29. A testét darabokra vágták, majd odalökték a sakáloknak és a farkasoknak, hogy falják fel. A tehenek pásztoruk nélkül tértek vissza a csordába.
30. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, amikor Devajání látta, hogy a tehenek kacsa nélkül tértek vissza, így szólt az apjához.
Devajání szólt
31. Ó atyám, meggyújtották az Agnihotrát (az esti tüzet), a nap is lenyugodott. A tehenek pásztoruk nélkül tértek vissza. De Kacsát nem látni.
32. Ó apám, nyilvánvaló, hogy Kacsa vagy halott, vagy megölték. Igazán mondom neked, hogy nem élhetek nélküle.
Sukra szólt
33. Életre fogom kelteni őt e szavakkal, „Gyere ide.” Ekkor, a Szandzsibani tudomy segítségével odaszólította Kacsát.
34. E szavakra Kacsa örömmel megjelent, és darabokra szaggatta a farkasok testét (amelyek felfalták őt).
35. Amikor a Bhárgava (Sukra) leánya megkérdezte, miért késlekedett, ezt mondta, „Ó édes hölgy, az áldozathoz való rőzse és kusa-fű terhével
36. jöttem a remetetanya felé, és mivel elfáradtam, leültem egy banjan-fa alatt. A tehenek is ott voltak a fa árnyékában.
37. Amikor az Aszurák megpillantottak, megkérdezték, „Ki vagy te?” Ezt válaszoltam, „Kacsa vagyok, Brhaszpati fia.”
38. Amint ezt kimondtam, azok a Dánavák megöltek engem, darabokra vágták a testemet, majd odalökték a sakáloknak és a farkasoknak. Ezután örömmel hazatértek.
39. Ó kedves hölgy, a dicső Bhárgava (a te apád) parancsára valahogy életre keltem, és idejöttem.”
40. Egy másik alkalommal a bráhmana Kacsa Devajání kérésére ment az erdőbe, hogy virágot szedjen, és amikor ott járkált, megint megpillantották a Dánavák. Megint megölték (porrá zúzták), és összekeverték az óceán vizével.
41. Amikor a leány látta, hogy megint késik, és megkérdezte az apjától, hogy mi történt. Sukra ismét hazaparancsolta, így Kacsa megjelent tanítómestere leánya előtt. Mindent elmondott, hogy mi történt vele.
42. Harmadszor is megölték, hamuvá égették, és összekeverték azzal a borral, amit a bráhmanának (Sukrának) ajánlottak fel.
43. Devajání ismét így szólt az apjához, „Ó apám, elküldtem Kacsát virágot szedni, de nem látom sehol.
44. Nyilvánvaló, hogy Kacsa vagy halott, vagy megölték. Igazán mondom neked, nem élhetek nélküle.”
Sukra szólt
45. Ó lányom Brhaszpati fia, Kacsa a halottak országába ment. Bár mindig életre keltem a tudásommal, gyakran megölik. Mit tegyek?
46-47. Ó Devajání, ne búsulj, ne sírj. Az olyannak, mint te, nem szabadna bánkódnia egy halandó után. Brahmá, a bráhmanák, a félistenek és királyuk (Indra), a Vaszuk, az Asvinok, az Aszurák és az egész univerzum imád téged. Kacsát lehetetlen életben tartani. Mert valahányszor életre keltem, megölik (a Dánavák).
Devajání szólt
48. Miért ne búsulnék, miért ne sírnék Kacsa után, akinek nagyapja maga az agg Angirasza, apja a nagy aszkéta Brhaszpati, egy Rsi unokája és egy Rsi fia.
49. Ő maga brahmacsári és aszkéta; mindig nagyon figyelmes minden dolgában. Ó apám, egyetlen falatot sem eszem, elmegyek azon az úton, amelyen Kacsa eltávozott. Ennyire kedves nekem.
Vaisampájana szólt
50. A nagy Rsit (Sukrát), Kavi fiát nagyon lehangolták Devajání szavai, és haragjában felkiáltott, „Az Aszurák biztosan engem akarnak megsérteni, mert megölték a velem lakó tanítványt.
51. Ezek a Rudra-követők (Aszurák) nem-bráhmanává akarnak tenni engem, azt akarják, hogy részt vegyek bráhmana-gyailkosságaik bűneiben. Ez a bűn még Indrát is elégeti. Ez a bűn borzalmas véget ér.” E szavakra odaparancsolta Kacsát, aki azonban féltette a tanítómestere biztonságát, és csak nagyon halkan válaszolt Sukra gyomrából.
52. Ekkor Sukra megkérdezte, „Ó bráhmana, hogyan kerültél a gyomromba?”
Kacsa szólt
Kegyedből nem hagyott cserben az emlékezetem. Mindenre emlékszem, ami velem történt. Nem semmisültek meg aszkétikus erényeim sem. Ezért tudom elviselni ezt a kibírhatatlan fájdalmat.
53. Ó Kavi fia, az Aszurák öltek meg; a testemet hamuvá égették, megitattak veled a borodban. Ó bráhmana, hogyan győzheti le az Aszura Májá (az Aszurák varázsereje) a Brahma Máját (a bráhmanák varázserejét), amikor jelen vagy?
Sukra szólt
54. Ó Devajání, mit tehetek érted? Kacsa életét csak a halálom adhatja vissza. Kacsa bennem van. Csak úgy jöhet ki, ha felhasítja a gyomromat.
Devajání szólt
55. Mindkét szerencsétlenség eléget engem, mint a tűz. Kacsa halála számomra éppen olyan, mint a te halálod. Ha meghalsz, én sem tudom elviselni az életet.
Sukra szólt
56. Ó Brhaszpati fia, siker koronáz, ha Devajání ennyire imád téged. Ha nem Indra vagy Kacsa álöltözetében, akkor fogadd el még ma – neked adom az élet megújításának tudományát.
57. Senki sem jöhet elő élve a gyomromból. Bráhmanát azonban nem szabad megölni. Ezért fogadd el a tudást, amire megtanítlak.
58. Kelj ismét életre, mint a fiam. Megtanítlak erre a tudásra és újból életre keltlek, ó gyermekem, ne légy hálátlan, amikor a gyomromból előkerülsz.
Vaismapájana szólt
59. Amikor a szépséges Kacsa megkapta ezt a tudást a tanítómesterétől, felhasította a gyomrát, és megjelent, mint a hold a teliholdas éjszaka estéjén.
60. Látva, hogy tanítója maradványai ott hevernek, mert egy halomnyi aszkétikus erény és tudás, életre keltette azzal a tudással, amelyet elnyert. Ezután így szólt a tanítómesteréhez,
61. „Apámnak és anyámnak tekintem azt, aki a tudás nektárját önti a füleimbe, és te éppen ezt tetted velem, aki semmit sem tudtam. Az, aki hálás, soha sem sértheti meg a tanítóját.
62. Gyűlölet tárgyai lesznek a földön és végül a bűnösök birodalmába jutnak mindazok, akik megszerzik a tudást, majd megsértik a tanítójukat, aki az imádat tárgya, a tudás közlője, a föld valamennyi értékes dolga között a legértékesebb.
Vaisampájana szólt
63-64. (Sukra) megtévedt, amikor a bor hatása alatt állt, eszébe jutottak az ivás szörnyű következményei és azok eredménye, a teljes tudatvesztés. Most, hogy maga előtt látta a szépséges Kacsát, akit a borral együtt megivott, eldöntötte, hogy jobbá teszi a bráhmanákat, haragosan fölkelt, és így szólt,
65. „Mától fogva azt a nyomorult bráhmanát, aki képtelen ellenállni a kísértésnek és bort iszik, úgy kell tekinteni, mintha elkövette volna a bráhmana-gyilkosság bűnét; gyűlöljék meg ebben a világban és a következőben.
66. Mindenhol határt szabok a bráhmanák viselkedésének. Hallják meg (ünnepélyes szavaimat) a becsületes emberek, a bráhmanák, a félistenek és azok, akik tisztelik a feljebbvalóikat.”
67. E szavakkal a dicső Rsi, az aszkéták aszkétája odaszólította a Dánavákat, akiket a sors megfosztott a józan eszüktől. Ezután ezt mondta nekik,
68. „Ostoba Dánavák, tudjátok meg, hogy Kacsa kívánsága teljesült. Ezentúl velem fog élni. Mivel elnyerte a Szandzsibani tudományát, ez a dicső bráhmana éppen olyan hatalmas lett, mint maga Brahmá.”
69. Ennyit mondott Bhárgava (Sukra), és elhallgatott. A Dánavák megdöbbenten tértek haza.
70. Miután Kacsa teljes ezer évig élt a tanítójával, előkészületeket tett, hogy tanytója engedélyével a félistenek országába menjen.
Így végződik a hetvenhatodik fejezet, Jajáti története, az Adi Parva sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>