Vaisampájana szólt
1. Amint a kíséretét hátrahagyva ez a hatalmas karú király tovább haladt, egészen egyedül lépett be az asramba, de a szilárd fogadalmú Rsit (Kánvát) nem találta ott.
2. Látván, hogy a Rsi asramja üres, hangosan felkiáltott, „Hahó, ki van itt?” És a hangja visszhangzott az erdőben.
3. Ekkor kilépett az asramból egy leány, aki az aszkéták ruháját viselte, és olyan szép volt, mint Srí (Laksmí).
4. Amint ez a feketeszemű leány meglátta Dusmanta királyt, azonnal üdvözölte, és illő módon imádta.
5. Ülőhelyet ajánlott fel, vizet hozott, hogy megmossa a lábát, ezután felajánlotta neki az arghát. Ezután, ó király, az egészsége és a (lelki) békéje felől tudakozódott.
6. Miután így megtisztelte, illő formában, egészsége és (lelki) békéje felől tudakozódott, tiszteletteljesen megkérdezte a királyt, „Mit kell tennem?”
7. Az illő formában megtisztelt király így szólt ehhez az édes szavú és hibátlan vonású leányhoz,
8. „Azért jöttem, hogy imádjam a nagyon áldott Kánva Rsit. Ó kedves és szépséges hölgy, mondd meg nekem, hova ment ez a dicső Rsi?”
Sakuntalá szólt
9. Nemes apám elment az asramból, hogy gyümölcsöt szedjen. Kérlek, várj egy kicsit, meg fogod látni, amikor visszatér.
Vaisampájana szólt
10. A Rsit ugyan nem látta a király, de azt látta, hogy a leány rendkívül szép, finom, édes mosolyú szépség, tökéletesen arányos alakú,
11. ifjúsága és szépsége virágjában; hibátlan arcvonású, szigorú aszkézist végző és édesen alázatos. A király így szólt hozzá,
12. „Ki vagy te? Ó szépséges hölgy, kinek a lánya vagy? Miért jöttél ebbe az erdőbe? Ó szépséges hölgy, olyan kiváló és szép vagy, honnan kerültél ide?
13. Ó bájos hölgy, az első pillantásra elraboltad a szívemet. Mindent meg akarok tudni rólad. Ó szépséges hölgy, mondj el mindent.”
14. Amikor a király így szólt hozzá az asramban, a leány mosolyogva és édes szavakkal válaszolt,
15. „Ó Dusmanta (király), a dicső, erényes, bölcs és emelkedett lelkű aszkéta, Kánva lánya vagyok.”
Dusmanta szólt
16. A dicső és nagyon áldott Rsit az egész világ imádja. Teljesek uralkodik nemi szenvedélyén. Még Dharma is letérhet a helyes útról, de egy szilárd fogadalmú aszkéta nem bukhat el soha.
17. Ó szépséges és elbűvölő hölgy, hogyan lehetsz te a lánya? Űzd el az elmémből ezt a nagy kétséget.
Sakuntalá szólt
18. Ó király, halld meg, mit tudtam meg a Rsitől arról, ami velem történt, hogyan lettem a Rsi (Kánva) lánya.
19. Egyszer idejött egy Rsi, és a születésemről kérdezett. Ó király, halld meg, mint mondott neki rólam ez a dicső Rsi (Kánva).
Kánva szólt
20. Egykor Visvámitra nagyon szigorú aszkézist végzett, és megrémítette Indrát, a félistenek királyát.
21. Indra azt gondolta, hogy ezzel a nagy aszkétikus vezekléssel a Rsi le fogja taszítani őt a magas mennyei trónjáról. Rettegésében odahívta Menakát, és így szólt hozzá,
22. „Ó Menaká, az összes mennyei apszarám között te vagy a legjobb. Ó kedves lány, tedd meg nekem ezt a szolgálatot. Hallgasd meg, mit mondok.
23. A nagy aszkéta, a napként ragyogó Visvámitra most szigorú aszkézist végez, ezért reszket a szívem.
24. Ó Menaká, ó karcsú derekú leány, ez a te dolgod. Keresd fel Visvámitrát, aki egészen elrévült a szemlélődésben, elmerült ebben az aszkétikus vezeklésben.
25. Letaszíthat engem erről a magas trónról (a mennyből). Menj és kísértsd meg. Vess véget az aszkézisének, tégy velem jót.
26. Ó szépséges leány, csábítsd el az aszkézistől szépségeddel, fiatalságoddal, kedvességeddel, művészeteddel, mosolyaiddal és szavaiddal.
Menaká szólt
27. Ez a dicső Rsi nagy aszkéta és nagyon fényes; de azt is tudod, hogy nagyon dühös természetű.
28. E dicső Rsi energiája, aszkézise és haragja még téged is aggódással tölt el. Hát én miért ne félnék tőle?
29. Még a dicső Vaszisthának is szenvedést okozott fiai idő előtti halálával. Eredetileg ksatrija volt, de a saját erejéből (aszkézisének erejénél fogva) bráhmanává vált.
30. Mély és gyorsan rohanó folyót teremtett, hogy a mosdásait elvégezze. Még ma is ismerik ezt a szent folyót a világban, Kausiká néven.
31. Itt (ennek a folyónak a partján) tartotta életben a feleségét egy éhínség alatt Mátangi királyi bölcs, aki vadászként lakott itt (egy átok folytán).
32. Ó uram, amikor az éhínség elmúlt, ez a dicső Rsi visszatért az asramjába, és a Pará nevet adta a folyónak.
33. Mivel Mátangi nagyon elégedetté tette, áldozati papja lett. Ó félistenek királya, félelmedben te magad is elmentél arra az áldozatra, szómát inni.
34. Ez a dicső Rsi haragjában megteremtett egy másik világot, a csillagokkal együtt; számos más csillagot is teremtett, a Sravanával kezdve. Megvédte Trisankut, akit a tanítója megátkozott.
35. Félek odamenni egy olyan emberhez, aki ilyen dolgokra képes. Ó Uram, rendelj el valamit, ami megakadályozza, hogy haragjában elégessen engem.
36. A világokat is elégeti nagy ragyogásával; egy rúgásával megrendíti a földet; kifordítja a nagy Meru (hegyet) és messzire elhajítja; egy pillanat alatt bejárja az összes égtájat.
37. Hogy is érinthetne meg egy nő olyan embert, aki aszkétikus erényekkel ékes, ragyog, mint a lobogó tűz, és teljesen uralkodik a szenvedélyein?
38. Szája ragyog, mint a tűz, szemhéjai olyanok, mint a nap és a hold, a nyelve olyan, mint maga Jama. Ó félistenek legkiválóbbja, hogyan érinthetnék meg az olyan nők, mint mi?
39. Jama, Szóma, a nagy Rsik, a Szádhják, a Visvák, a Válakhilják mind elrémülnek, ha vitézségére gondolnak. Miért ne félne tőle egy nő (amilyen én vagyok)?
40. Ó félistenek királya, mivel megparancsoltad, valahogy oda kell mennem ahhoz a Rsihez. De találj ki valamit, hogy a védelmedben biztonságban járhassak a közelében.
41. Ó mennylakó, amikor ott leszek a Rsi mellett, legyen ott Maruta (a szél), és fosszon meg a ruhámtól. Segítsen a munkámban Manmatha, a te parancsodra.
42. Hozzon a szél édes illatot az erdőből, kísértse meg azzal a Rsit.” Miutén Menaká mindezt elmondta, és megértette, hogy meg is kapja, amit kért, elment a nagy Kausika (Visvámitra) asramjába.
Így végződik a 71. fejezet, Sakuntalá története, az Adi Parva Sambhavájában.
<< | Adi Parva | >>