Vaisampájana szólt
1. Amikor a király katonáival együtt ezer meg ezer állatot megölt, elment egy másik erdőbe, hogy ott vadásszon.
2. Éhségtől és szomjúságtól elgyötörten és csak egy szolga kíséretében eljutott egy nagy sivataghoz, az erdő szélén.
3. Miután átkelt ezen a pusztaságon, ahol fű sem nőtt, olyan erdőbe ért, amely tele volt szent remetetanyákkal. Szemet-szívet egyaránt gyönyörködtetett.
4-5. Hűvös volt, és kedves szellő fújdogált. Tele volt virágokkal borított fákkal. Zöld és puha volt a fű, ameddig csak ellátott a szem. Madárdaltól visszhangzott. Mindenütt hallani lehetett a hím kokila édes szavát és a tücskök éles cirpelését.
6. (Ebben az erdőben) pompás fák voltak, messzire kinyúló ágakkal, amelyek kellemes, árnyas baldachinokat formáltak. A virágzó kúszónövények körül méhek rajzottak, és mindenütt szép ligetek voltak.
7. Nem volt fa gyümölcsök nélkül; nem voltak tüskés bokrok; nem volt egyetlen növény sem, amelyet ne rajzottak volna körül a méhek.
8. Az egész erdő visszhangzott az édes madárdaltól; valamennyi évszak szépséges virágai egyszerre nyíltak. A virágos fák kellemes árnyékot kínáltak.
9. Ilyen volt ez az elbűvölő és kiváló erdő, amelybe ez a nagy íjász (Dusmanta) behatolt. A virágokkal borított, és az enyhe szellőben meglebbenő fák
10. újra meg újra édes virágokat hullajtottak a király fejére.
11-13. Sokszínű, virágos tollazatba öltözött, édes szavú madarak ültek a virágok súlyától meghajlott ágakon – a mézzel megkísértett, szorgos méhek kórusban zümmögtek a szirmok körül. A virágfürtökkel vastagon borított kúszónövények számtalan lugast alkottak. Ez a nagyon energikus király örült, egészen elbűvölte a látvány.
14. Az összefonódó virágos ágak rendkívül szépnek látszottak, mint megannyi szivárvány.
15. (Ebben az erdőben) laktak a Sziddhák, a Csaranák, különféle Gandharvák, Apszarák, majmok és Kinnarák, – örömtől ittasan, valamennyien.
16. Mindenütt kellemes, hűvös, illatos, édes virágillattal vegyült szellők fújtak, úgy tűnt, mintha azért jöttek volna ide, hogy játsszanak a fákkal.
17. A király csak nézte ezt a gyönyörűséges erdőt. Egy folyó deltájában helyezkedett el, és olyan volt, mint az Indra tiszteletére felállított pózna.
18. Egyszer csak meglátott az erdőben – a mindig vidám madarak lakóhelyén – az aszkéták elbűvölő és gyönyörű tanyáját.
19. Sok-sok fa vette körül, és belül a szent tűz égett. A király imádta ezt a páratlan asramot.
20. Látta, hogy számtalan jógí, Válakhilja és más muni üldögél ott. Olyan szobák ékesítették, amelyekben áldozati tűz égett. A fákról lehulló virágok gyönyörű szőnyeget terítettek a földre.
21. Az egész hely nagyon szép volt, a sok vastag törzsű, magas fával. Ó király, a közelben folyt az áttetsző vizű szent Maliní folyó.
22. A folyó nagyon kedves volt az aszkétáknak, és bővelkedett vízi szárnyasokban. A király nagy örömmel figyelte, hogyan játszanak az ártatlan őzgidák a parton.
23. Ekkor a király, akinek kocsiját egyetlen ellenség sem tudta feltartóztatni, belépett ebbe a nagyon szép és elbűvölő remetetanyába, amely olyan volt, mint a mennyei birodalom.
24. Látta, hogy az asram a szent folyó, valamennyi benne élő teremtmény anyja, két partján terül el.
25. Vizén tejfehér hullámok játszadoztak. Partján csakravákák ugrándoztak. Kinnarák laktak itt, sűrűn felkeresték a majmok és a medvék.
26. A tanulmányaikba és meditációjukba mélyedő, szent aszkéták itt éltek, a folyó két szépséges partján. Sokszor odalátogattak az ittas elefántok, tigrisek és nagy kígyók.
27. A folyó partján állt a dicső Rsi, Kasjapa (leszármazottja) kiváló és bájos asramja, amelyet sok nagy aszkétikus Rsi felkeresett.
28. (A király) látta a folyót és az asramot, be kívánt lépni arra a szent helyre.
29. A folyóban számos szép sziget volt. Olyannak tűnt, mint Nara és Nárájana hajléka, amelyet a Gangesz vize öntöz.
30. Ekkor a király belépett az asramba, amely mámoros pávakakasok kiáltásaitól visszhangzott, és olyannak tűnt, mint Csitraratha (Gandharva) kertjei.
31. Látni kívánta a nagy aszkétikus Rsit, a dicső Kánvát, Kasjapa erényes fiát, aki olyan ragyogó volt, hogy rá sem lehetett pillantani.
32. Zászlóvivőkből, lovasokból, gyalogosokból és elefántokból álló hadseregét megállítva az erdő szélén, a király így szólt katonáihoz,
33. Felkeresem a hatalmas aszkétát, Kasjapa fiát, aki túl van a radzsah gunán. Maradjatok itt, amíg visszajövök.”
34. A király megfeledkezett éhségéről és szomjúságáról, és végtelen örömet érzett, amint belépett az erdőbe, amely olyan volt, mint Nandana (Indra kertje).
35. Letette a királyság összes jelvényeit, és csak minisztere és papja kíséretében lépett be az asramba.
36. Látni kívánta a Rsit, aki elpusztíthatatlan érdemeket szerzett aszkézisével. Látta, hogy az asram olyan, mint Brahmá birodalma.
37. A méhek édesen zümmögtek, a madarak dalokat ontottak. Egy helyen a kiváló bráhmanák a Rgvédát énekelték, a helyes intonációval.
38. Másutt a Vedangákban jártas bráhmanák a Jadzsur Véda himnuszait recitálták. Egy másik helyen a szilárd fogadalmú Rsik harmonikus dallamra a Száma Véda himnuszait énekelték.
39-41. Egy másik helyen az Atharva Védában jártas bráhmanák recitálták a szamhitákat, a megfelelő kiejtés szabályai szerint. Más bráhmanák mindenféle mantrákat mondogattak. A szent hangoktól visszhangzó asram valóban olyannak tűnt, mint Brahmá birodalma.
Így végződik a 70. fejezet, Sambhava, az Adi Parvában.
<< | Adi Parva | >>