Bhakti Ballabh Tírtha Mahárádzs: Locsana dász Thákur

www. bvml.org

Családi élete

Locsana dász Thákur 1523-ban született Kográmában, a Burdvan kerület Katva járásában. Ez a falu kb. 10 mérföldre északra van a Guskara vasútállomástól. A Thákur háza az Adzsajá folyó közelében van.

Születési tithije egyesek szerint az 1. nap Pausa hónap világos felében. Az orvos kaszt (vaidja) ralheja nemzetségében született. Apja neve Kamalákara dász, anyja Szadánandi. Locsana dász az anyai nagyapja házában tanult. Gyermekkorától fogva nagy odaadást érzett Maháprabhu iránt.

Locsana dász nagyon fiatalon megnősült, a kor szokásai szerint. Apósa Amedpura Kakuta faluban lakott. Bár házasember lett, rendkívül lemondott volt, és minden idejét azzal töltötte, hogy Krsnáról beszélgetett Gauránga más bhaktáival.

Mivel Locsana dász nagyon fiatalon nősült meg, a felesége egy ideig még a szüleivel maradt, de amikor közeledett az idő, hogy csatlakozzon hozzá, aggódni kezdtek, – Locsana dász teljesen közömbös volt az anyagi élettel szemben. Elmentek a gurujához, Narahari Szárakárához, és elmondták, miért nyugtalanok. Ennek eredményeként Narahari megparancsolta Locsana dásznak, hogy menjen el az apósa házába.

Amikor Locsana megérkezett a faluba, nem emlékezett, melyik az a ház, hiszen olyan régen járt ott. Útmutatást kért egy fiatal lánytól az utcán, akit Ma-nak, anyának szólított. Amikor megérkezett az apósa házába, megtudta, hogy éppen az a lány a felesége. Ettől fogva mindig úgy tekintett a feleségére, mint az anyjára, a guruját és Gaurángát imádta nagy lemondásban.

A Csaitanja-mangala

Narahari Szárakára Thákur, Maháprabhu híres társa Srikhandából, nagyon kedvelte Locsana dászt, és avatást adott neki. Locsana dász lelkesen odaköltözött a gurujához, Srikhandába. Guruja megtanította neki a kirtan művészetét, és később megparancsolta neki, hogy írja meg Maháprabhu szent életrajzát. Locsana dász komolyan vette a parancsot, és megírta a Csaitanja-mangalát, amelynek eseményei Murái Gupta művén, a Csaitanja-csaritán alapulnak.

A mangala szó boldogságot, áldást jelent, és ez a cím tükrözi, hogy Sri Csaitanja kedvteléseiről hallani a legkedvezőbb tevékenység minden élőlény számára. Előbb Vrndávan dász könyvét nevezték Csaitanja-mangalának, és csak később ismerték Csaitanja-bhágavata címen. Locsana dász ezt a könyve bevezetésében jelzi:

Figyelmesen ajánlom hódolatomat Vrndávan dász Thákurnak; Bhágavata dalai elbűvölték az egész univerzumot. (CM Szútrakhanda, 1.35)

Egyesek azt hiszik, hogy Locsana dász és Krsnadász Kavirádzs Goszvámi adták a Csaitanja-bhágavata címet Vrndávan dász könyvének. A Csaitanja-mangalában Locsana dász így imádkozik a guruja áldásáért:

Narahari dász Thákur az életem tulajdonosa, és csak azért éneklem Gauránga dicsőségét, mert reméltem, hogy elérem lótuszvirág lábait, bár alantasabb vagyok a legalantasabbaknál. Ez az ambícióm. (CM Szútrakhanda, 1.9)

Hódolatomat ajánlom Narahari dásznak, aki Gauránga tulajdonságainak az óceánja. Kívüle nincs barátom a három világban. (Ibid., 1.33)

Uram és mesterem Narahari dász. Alázattal borulok le előtte. Bár teljesítené a vágyaimat. (Ibid., 1.61)

Locsana dász a Csaitanja-mangalát Kelet-Bengál padacsali stílusában írta, és AD 1537-ben fejezte be. A legenda szerint úgy írta a könyvet, hogy egy kövön ült, egy virágzó fa alatt. Új bengáli szótárában Ásutos Dév kiemelte Locsana dász munkásságát, azt mondja, ő volt az első, aki időmértékes bengáli verseket írt, és egyike az első történelemíróknak bengáli nyelven. A Csaitanja-mangala eredeti kéziratáról azt mondják, hogy a kandalai Pránakrsna Csakravarti magánkönyvtárában van, a Guskara vasútállomás közelében.

Más, Locsana dászának tulajdonított művek: Prárthaná, Durlabha-szára, Dhamali, valamint Rámánanda Dzsagannáth-vallabha-nátakájának és a Rasza-pancsádhjájának a bengáli fordításai.

According to the Bhakti-ratnakara, Locana Das was present at Narahari Sarakara Thakur's disappearance festival and greeted guests by giving them sandalwood and garlands.

Locsana dász Nitjánandát dicsőítő dalai

A Csaitanja-mangalában Locsana dász azt mondja, guruja, Narahari, Maháprabhu legkedvesebb társa. Nem ír sokat Nitjánanda dicsőségéről. Aztán félt, hogy ezt sértésnek lehet tekinteni, és írt néhány dalt a dicsőítésére. Ezeket a dalokat nagyon becsülik a bhakták.

(1)

nitai gunamani amara nitai gunamani aniya premera banya bhasala abani

premera banya laiya nitai aila gauda-deze dubila bhakata-gana dina hina bhase

dina-hina-patita-pamara nahi bache brahmara durlabha prema sabakare jace

abaddha karuna-sindhu (nitai) katiya muhana ghare ghare bule prema amiyara bana

locana bole mora nitai jeba na bhajila janiya zuniya sei atma-ghati haila

Nitái az erények drágaköve, az én Nitáim az erények drágaköve. Elhozta az Istenszeretet özönvizét, és elárasztotta a világot.

Elhozta az Istenszeretet özönvizét Gaudadesába, elárasztotta a bhaktákat. Az alantasak és szegények is úsznak benne.

Nem zárta ki az alantasakat és szegényeket, sem a bűnösöket és ateistákat, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy mindenki elvegye a szeretet ajándékát, amelyet még Brahmá sem érhet el.

Nitái elvágta a zsilipeket, amelyek visszatartották a kegy óceánját, és házról házra ment, hogy mindenkinek odaadja a szeretet nektárját.

Locsana dásza azt mondja, hogy aki nem imádta az én Nitáimat, teljesen tudatosan öngyilkosságot követett el.

(2)

akrodha paramananda nityananda ray abhimana sunya nitai nagare beday adhama patita jiver dvare dvare giya hari nama maha -mantra deno bilaiya jare dekhe tare kohe dante trna dhori ' amare kiniya loho bhajo gaura-hari eto boli 'nityananda bhume gadi jay sonara parvata jeno dhulate lotay heno avatare jar rati na janmilo locan bole seri papi elo ar gelo

Az Úr Nitjánanda mentes a haragtól, és a legfelsőbb öröm megtestesülése. Büszkeség vagy arrogancia nélkül jár a városban.

Minden elesett ember ajtaján kopogtat, és neki adja a szent nevek mahámantráját.

Fogai közé szalmaszálat vesz, és ezt mondja mindenkinek, akit meglát, „Imádd Gauraharit, és megvásárolsz, a rabszolgáddá teszel engem.”

Aztán a földre zuhan, és olyan, mint a porban hempergő arany hegy.

Aki nem hisz egy ilyen kegyes inkarnációban, az bűnös, aki úgy fog elmenni, ahogyan jött, ezt mondja Locsana dásza.

(3)

parama karuna pahun dui jana nitai gaurachandra saba avatara, sara shiromani kevala ananda kanda bhaja bhaja bhai, chaitanya nitai sudhrida visvasa kori vishaya chariya se rase majiya mukha bolo hari hari dekho ore bhai, tribhuvane nai emona doyala data pashu-pakhi jhure, pashana vidore shuni yar guna gantha samsare majiya, rahile pariya se pade nahilo asha apana koroma, bhunjaye shamana, kohoye locana dasa

Nitái és Gauracsandra a két legkegyesebb úr. Ők valamennyi inkarnáció lényege, az avatárok koronaékszere, a prema egyedülálló örömének forrása.

Testvér! Kérlek, imádd Gaura-Nitáit szilárd hittel. Hagyj fel az érzékkielégítéshez való ragaszkodással, merülj el ebben a nektárban, énekeld Hari neveit.

Nézd, testvérem! A három világban nincs olyan jótevő, aki olyan kegyes, mint ők. Még a madarak és állatok is tökéletessé válnak, amikor a tulajdonságaikról hallanak, és a kövek megolvadnak.

Benne vagy a születés és halál körforgásában, elestél az út szélén, reményed sincs, hogy elérd a társaságukat. El fog jönni a halál ura, és elszenvedteti veled a cselekedeteid eredményeit, így énekel Locsana dásza.

A Gaura-nágara tanítás elítélése

Egyes heterodox csoportok vagy apaszampradáják követői azt mondják, hogy a Csaitanja-mangalában Gaura-nágara tanítást találni. Ez azonban nem igaz. Vrndávan dász Thákur írja a Csaitanja-bhágavatában: gauranga nagara hena stava nahi bale -- „Senki se dicsőítse úgy az Urat, hogy arany playboy-nak nevezi.” Bhaktisziddhánta Szaraszvati Goszvámi Thákur megjegyzi: „Gauraszundara nem más, mint Krsna, aki fölvette Rádhá testszínét és szeretetének hangulatát. Mindig olyan hangulatban volt, mint Rádhá és a többi gópi, vagyis ez az odaadás-ásraja jellege, erotikus raszában. Ez azt jelenti, soha nem cselekszik úgy, mint mádhurja-rasza visaja (a szerelmi kapcsolat tárgya) vagy bhókta (élvező), és nem néz más nőkre, egy playboy szellemében.”

Locsana dász AD 1589-ben fejezte be a kedvteléseit ebben a világban. Sripatájánál egy tégla-szamádhi jelzi a helyet, ahol a maradványait eltemették.

Fordító megjegyzése: Narahari Szárakárta Thákura írt ilyen Gaura-nágara verseket.