Bhaktivinóda Thákura: Az Igazság
Siddhanta-prakarana
Végkövetkeztetés
41. sutra
Valóban, az írások a transzcendentális tudás Napjának a fénysugarai.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt valaki tiltakozhat. Nem úgy van, hogy a különböző írások különböző filozófusok nagyon is eltérő következtetéseit mutatják be arról, hogy mi valamennyi élőlény legfőbb célja? Akkor mi haszna van annak, hogy meg akarod találni az egyetlen, végső, legmagasabb következtetést ebben a Tattva-sutrában?
Ha ezt mondják, akkor a sutrák szerzője ezt válaszolja: Nem úgy van, ahogy te mondod. Ebben az 5. fejezetben a szerző megadja minden tudás végkövetkeztetését, azt a következtetést, amely megmutatja, mi valamennyi élőlény legmagasabb célja.
Ebben a sutrában a „hi” szót kétféleképpen lehet értelmezni: „valóban”, vagy „mert”. A sutra az egyéni szellemi lelkek önmagától megnyilvánult, eredeti, transzcendentális tudását a Naphoz hasonlítja. A Naphoz hasonlítja, mert: 1. az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lelki formájából nyilvánult meg, 2. önmagától nyilvánult meg, 3. megsemmisíti a tudatlanság sötétségét, és 4. minden igazságot feltár. Ezért hasonlíthatjuk az összes írást a transzcendentális tudás Napjából kiáradó fénysugarakhoz. Ennek ez a jelentése.
Az Upanisadokban mondják:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette a Rg és a Sama Védákat.”
„A védikus himnuszok az Istenság Legfelsőbb Személyiségétől születtek meg. Tőle született a Yajur Veda.”
Az Úr Vyasadeva magyarázza a Vedanta Sutrában (1.1.3):
„Mert a Legfelsőbb valamennyi írás szerzője.”
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az Úr Narayanának, az önmagától született Brahmannak, Naradának, aki a lelki igazságok legjavát ismeri, és a nagy bölcsnek, Krsna Dvaipayana Vyasa-nak.
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Madhvacaryának is, valamint tanítványainak az ő sampradáyájában. Ebben a sampradáyában jött le a földre, Navadvipa városába az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a tökéletes filozófiai következtetések óceánja, és aki az Úr Caitanya formájában nyilvánult meg. Az Úr Caitanya bhaktái olyanok, mint a katonák, akik az Úr üzenetének hirdetésével hódítják meg a földet.
Az Ő követői nem vonzódnak e világ külső dolgaihoz. Megfelelően lemondottak. Teljesen átadták magukat az Úr Krsnának.
Azok, akik nagyon meg akarják találni az igazságot, nem korlátozzák magukat a saját országukra, vagy a saját közösségükre. Arra sóvárognak, hogy megismerjék az igazságot, és nem törődnek azzal, ha az igazság hirdetője egy másik közösségből jön.
Örömüket találják az igazságban. Azokkal barátkoznak, akik őszintén követik az igazságot. Számos szentéletű barát segítségével még a legnehezebb dolog is könnyen elérhető.
Az ilyen szentéletű személyek nagyon boldogok, amikor egymás között az igazságról beszélnek. Nagy extázist éreznek egymás között. Elérik a csodálatos eredményt, amelyet a lelki emberek minden közössége keres.
Az Úr Caitanyának sok szolgája van a Madhva-sampradáyában. Ők mind nagy lelkek, magukon viselik a jeleket, amelyek megmutatják, hogy valójában nem tartoznak ehhez az anyagi világhoz.
Ezek a megvilágosult lelkek nem viselik az anyagi világ jeleit, vagy azért, mert a lelki sampradáya tanításait követik, vagy mert nem materialisták. Önmagukban elégedettek és hibátlanok, ide-oda vándorolnak, és a kívülállók számára őrülteknek tűnnek. Tiszta szívűek, és tökéletesen lemondottak, mert ismerik az Úr Krsna igazságát. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lótuszvirág lábaiknál.
A Mundaka Upanisad (1.1.4-5) mondja:
„A megvilágosult lelkek azt mondják, hogy kétféle tudás va: 1. transzcendentális tudás, és 2. anyagi tudás. A Rgveda, Yajurveda, Samaveda és Atharvaveda ismerete anyagi tudás.
A fonetika, szertartások, nyelvtan, szófejtés, metrumok és asztrológia tanulmányozása anyagi tudás. A transzcendentális tudás az, amely elvisz az Istenség Legfelsőbb, elpusztíthatatlan Személyiségéhez.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége magyarázza a Srimad Bhagavatamban (11.14.3-8):
„Az időtényező hatására a védikus tudás transzcendentális hangja elveszett a megsemmisülés idején. Ezért, amikor végbement a későbbi teremtés, ismét elmondtam a védikus tudást Brahmának, mert Én magam vagyok a Védákban kifejtett vallásos elvek.
Az Úr Brahmá elmondta ezt a védikus tudást a legidősebb fiának, Manunak, majd Bhrgu Muni és a többi hat bölcs Manutól fogadta el ugyanezt a tudást.
Bhrgu Munitól, az ősatyáktól és Brahmá többi fiaitól nagyon sok gyermek és leszármazott jelent meg, akik különféle formákat öltöttek, mint félistenek, démonok, emberi lények, Guhyakák, Siddhák, Gandharvák, Vidyadharák, Caranák, Kindevák, Kinnarák, Nágák, Kimpurusák stb. Ezek a különféle fajok mind eltérő természettel és vágyakkal születtek, amelyeket az anyagi természet három kötőereje hoz létre. Ezért van ilyen sok védikus szertartás, mantra és jutalom – az univerzum élőlényeinek különféle tulajdonságai miatt.
Az emberek között is nagyon sokféle vágy és természet van, ezért van olyan sok különféle teista életfilozófia, melyeket a hagyomány, a szokás és a tanítványi lánc ad tovább. Vannak más tanítók is, akik egyenesen ateista nézeteket támogatnak.”
Ezt is az Úr mondta (SB 11.8.10):
„Ahogyan a mézelő méh minden kicsiny és nagy virágból kiszedi a nektárt, az értelmes embernek is a lényeget kell kivennie az összes vallásos írásokból.”
A Katha Upanisad (1.2.5) mondja:
„Bölcseknek gondolva magukat, ide-oda vándorolnak a tudatlanság sötétségében. Olyanok, mint a vakok, akiket egy világtalan vezet.
Srimad Bhagavatam (2.7.51):
„Ó Narada, Isten tudományát, e Srimad Bhagavatamot az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta el nekem röviden, s mint különféle energiáinak tárházát adta át. Kérlek, dolgozd ki e tudományt részletesen.”
A Yoga-vasistha 3. fejezetében mondja Valmiki Bharadvajának:
„Nem látni anyagi szemekkel. Ha valaki szerencsés, és a látása megtisztult, el fogja érni a transzcendentális tudást, lemondást és felszabadulást.”
Sriman Anandabodhendr Sarasvati kommentálja ezt a verset:
„Itt valaki azt mondhatja, ’az anyag és a szellem különbözőek. Ezért az anyag nem láthatja meg a szellemet. Akkor mi hasznuk van az írásoknak?’ A szerző azért mondta el ezt a verset, amely a ’drsyam’ szóval kezdődik, mert félt, hogy valaki ezt fogja állítani. Biztos, hogy a szellemet meg lehet látni. De nem lehet meglátni az anyagi szemekkel. Lelki értelemmel meg lehet érteni a szellemet. Megtisztult szemekkel meg lehet látni. Az írások leírják a világból való felszabadulást vagy a szellem közvetlen észlelését. Ez az írások tanulmányozásának az eredménye.”
Itt olvassuk ezt is:
„Helyes megértés nélkül csak csapdába esünk az írások barlangjában. Az írások tanulmányozásával az alvó lelki tudást kell felébreszteni. Így érhetjük el a felszabadulást.”
42. sutra
A szentírás nagyon fontos azok számára, akik még nem önmegvalósítottak. Az önmegvalósítottak számára ez nem így van, mert az ilyen nagy lelkek már elérték a tökéletes lelki tudást, vagyis a gyökeret, ahonnan az írások kihajtottak.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt valaki tiltakozhat. A Bhagavad-gitában (16.23) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Ó Kaunteya, aki kikerülte a tudatlanság e három kapuját, az olyan tettekbe fog, melyek elősegítik az önmegvalósítást. Ily módon fokozatosan eléri a legvégső célt.”
Végül is, a „sastra” szó a „sasana”-ból származik, amely korlátozást jelent. Ezért az egyéni szellemi lelkeknek mindig be kell tartaniuk az írásokban felsorolt korlátozásokat. Hogyan származhatna jó eredmény abból, ha nem követik az írások szabályait?
A szerző azért mondta el ezt a sutrát, mert fél, hogy valaki így tiltakozik. Itt az „aksamesu” szó azokat jelenti, „akik még nem önmegvalósítottak”. Az ilyen személyek nem cselekedhetnek függetlenül. Az írások szabályai irányítják őket. Ez azonban nem így van az önmegvalósított lelkek esetében, akik maguktól is tudják, mi a megfelelő és a helyes a lelki életben. Ezeket a nagy lelkeket nem kötik meg az írások szabályai, mert már elérték a tökéletes lelki tudást, vagyis a gyökeret, ahonnan az írások kihajtottak. Az összes szentírást valamint a Sariraka és Mimamsaka kommentárokat azoknak a lelkeknek szánták, akik még nem önmegvalósítottak, akik még a tudatlanság világában élnek. Ezért az Úr szavai (BG 16.23) azt jelentik, hogy a megvilágosulatlan lelkek tiltott dolgokat cselekednének, ha megkapnák az önállóságot. Nekik szólnak az írások szabályai. A szabályok azért vannak, hogy irányítsák az irányítatlan, független, feltételekhez kötött lelkeket. A felszabadult lelkek számára másféle utasítást adnak. Az Úr Krsna mondja (BG 2.52):
„Amikor értelmed kitalál a tévhit sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindazok iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.”
Lásd még Bhagavad-gita (2.45):
„A Védák többnyire csak az anyagi természet három kötőerejéről tárgyalnak. Ó Arjuna, emelkedj föléjük, légy transzcendentális velük szemben. Szabadulj meg minden kettősségtől és aggodalomtól, mind a nyerést, mind a biztonságot illetően, és légy szilárd az önvalóban.”
Mi szükség van további magyarázatra? Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti (BG 16.23-24):
„Ó Kaunteya, aki kikerülte a tudatlanság e három kapuját, az olyan tettekbe fog, melyek elősegítik az önmegvalósítást. Ily módon fokozatosan eléri a legvégső célt.
Az írások irányadásából kell megérteni, hogy mi a kötelesség és mi nem. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjen úgy hogy fokozatosan fejlődhessen általuk.”
A Manu-samhita 12. fejezetében áll:
„Az örök védikus írások minden élőlényt fenntartanak és védelmeznek. Ezért úgy gondolom, megmondják, melyik a legjobb út, amit az élőlények kövessenek.”
A Bhagavad-gitában (17.1) Arjuna megkérdezi az Úr Krsnát:
„Ó Krsna, mi a helyzet azokkal, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerint imádnak? Melyik kötőerőben vannak ők; a jóságéban, a szenvedélyében vagy a tudatlanságéban?”
Krsna válaszolt (BG 17.28):
„De ideiglenesek az olyan áldozatok, vezeklések és adományozások, melyeket a Legfelsőbben való hit nélkül végeznek, ó Prthá fia, függetlenül attól, hogy milyen szertartások kísérték őket. Ezeket asatnak hívják, és nem érnek semmit, sem ebben, sem a következő életben.”
Manu is elmagyarázza:
„A materialista bolondoknál jobbak azok, akik követik az írásokat. Az írások követőinél jobbak azok, akik meditálnak. A meditálóknál jobbak azok, akik transzcendentális tudásban vannak. Ezeknél a megvilágosult lelkeknél is jobbak a bhakták, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálják.”
A Srimad Bhagavatamban (11.21.23) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Az írások gyümölcsöző jutalmakat ígérő kijelentései nem arról beszélnek, hogy végül is mi a legjobb az emberek számára, csak arra ösztönöznek, hogy elvégezzék az áldásos kötelességeiket, ahogyan a gyermeknek is cukrot ígérnek, hogy bevegye az áldásos orvosságot.”
Ezt is a Srimad Bhagavatamban mondja (11,21,3-4 és 11.21.7):
„Ó bűntelen Uddhava, ha valaki meg akarja érteni, mi a helyes az életben, egy adott tárgyat a maga kategóriáján belül kell értékelnie. Amikor a vallásos elveket vizsgálja, a tisztaságot és a tisztátalanságot kell figyelembe vennie. A közönséges cselekedeteiben meg kell különböztetnie a jót és a rosszat, ahhoz, hogy fizikai fennmaradását biztosítsa, fel kell ismernie, mi az áldásos és mi nem az. Ezt az életmódot azok számára tártam fel, akik a világi vallásos elvek terhét viselik.
Ó szent Uddhava, korlátozni akartam a materialista tetteket, ezért állapítottam meg, hogy mi a helyes és mi a helytelen az anyagi dolgok között, ideértve az időt, teret és minden fizikai tárgyat.”
A Rahasya-siddhanta mondja:
„Az, aki végrehajtja az előírt kötelességeit, olyan lesz, mint a félistenek. Az, aki lemond az előírt kötelességeiről, itt marad az öt elem anyagi világában.
Királyságot nyer jutalmul az, aki a Felsőlelket látja minden élőlényben, és minden élőlényt a Felsőlélekben, aki imádja a Felsőlelket.
Az a legjobb brahmana, aki lemond ezekről az előírt kötelességekről, és komolyan tanulmányozza a Védákat, hogy megismerje a lelki igazságot. Nagyon sikeres az élete. Nem szabad ezt leírni semmilyen más módon.”
A Mahabharata mondja:
„A Puránák leírják az emberek kötelességeit. A Védák olyanok, mint az orvosság, meggyógyítják a lélek betegségét vagy az életet az anyagi világban. Sohasem szabad lemondani a négy Véda tökéletes tanításairól.
Az Úr Krsna mondja a Bhagavad-gitában (9.32-33):
„Ó Pártha, legyen az bárki: nő, kereskedő vagy alacsony család szülötte, ha oltalmat keres Nálam, elérheti a legfelsőbb rendeltetési helyet.
Akkor hát mennyivel jobbak a brahmanák, az igazak, a bhakták és a szent királyok. Ők ebben az ideiglenes és nyomorúságos világban szeretettel szolgálnak Engem.”
43. sutra
Az írások szabályai nem vonatkoznak az Úr bhaktájára, mert a megvilágosult bhakta sohasem cselekszik a lelki igazság ellen.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Miután a sutrák szerzője elmagyarázta, hogy az írások szabályai nem vonatkoznak a transzcendentális tudástól megvilágosultakra, most megerősíti, hogy a bhaktákat aztán végleg nem érintik ezek a szabályok. Az írások kötelességei és tilalmai nem azoknak szólnak, akik tiszta szívűek, lemondottak, transzcendentális tudással teljesek, és odaadó szolgálatot végeznek. Ez azért van így, mert az odaadó szolgálat intenzív végzése semmiképpen sem áll ellentétben az írások által elrendelt szabályokkal és előírásokkal. Az élet legmagasabb célját azzal érhetjük el, hogy az odaadó szolgálat szabályait és előírásait követjük, nem a közönséges, odaadást nem ismerő, materialista jámborságét. A Sruti-sastra mondja:
„Miért ne végeznék jámbor tetteket? Miért követnék el bűnt? Hogy érhetné szerencsétlenség azt, aki így gondolkozik? Hogyan lehetne illúzióban?”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége magyarázza a Bhagavad-gitában (2.52):
„Amikor értelmed kitalál a tévhit sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindazok iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.”
A Bhakti-rasamrta-sindhu (1.2.292-293) mondja:
„Ezért kezdetben mindenkinek szigorúan követnie kell az odaadó szolgálat szabályozó elveit, az írások és a lelki tanítómester parancsai szerint. Csak az anyagi szennyeződéstől való megszabadulás szintjén törekedhetünk arra, hogy a bhakták nyomdokaiban járjunk Vrndávanában.”
A Manu Samhita 10. fejezetében olvassuk:
„Manu kijelenti, hogy a nem-ártást, igazmondást, vallásosságot, tisztaságot és az érzékek fegyelmezését mind a négy varnának gyakorolnia kell.”
Szintén Manu mondja:
„Az a személy, aki ismeri a Védák igazi jelentését és saját asramájának szabályait követi, még ebben a világban élve felszabadul.”
Ha valaki megkérdezi, „Mi a Védák vallása?” Ezt válaszoljuk: „A Védák igazi vallása az, amelyet a nagy transzcendentalisták tanítottak.”
Azt nevezzük igazi vallásnak, amiről egy nagy transzcendentalista beszél. Az igazi vallás nem a bolondok véleménye.
Ezer meg ezer ember van, akik nem tesznek fogadalmakat, nem zengenek mantrákat, vagy éppen hivatásos mantramondókként vagy hivatásos brahmanákként keresik meg a kenyerüket. Az ilyen személyeknek nincs hatalmuk megtanítani, hogy mi a valódi vallás, a valódi igazság.
44. sutra
Az odaadó szolgálatban már nem érvényesek a varnasrama-dharma szabályai, mert az Úr bhaktái az anyagi élet tudatlansága fölött állnak.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Az Úr bhaktáinak be kell tartaniuk a varnasrama dharma szabályait, vagy nem kötelesek betartani? A szerző azért írta meg ezt a sutrát, hogy erre a kérdésre választ adjon. Azt mondja: Az odaadó szolgálatban már nem érvényesek a varnasrama dharma szabályai. A kezdő, materialista bhaktáknak még be kell tartaniuk a varnasrama dharmát, de ez már semmit sem használ azoknak a fejlett bhaktáknak, akik lelki szinten állnak, és kiszabadultak az anyagi természet kötőerőinek markából. Ezt a tiszta odaadó szolgálatot írja le az Úr ezekben a szavakban (BG 7.19 és 7.17):
„Sok-sok születés után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.
Ezek közül a teljes tudással rendelkező bölcs a legjobb, aki a tiszta, odaadó szolgálat által egyesül Velem, mert nagyon kedves vagyok Neki, és ő is kedves Számomra.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti a Srimad Bhagavatamban (11.18.28):
„A művelt transzcendentalista, aki tudásra törekszik és elszakadt a külső tárgyaktól, vagy az Én bhaktám, aki még a felszabadulásra sem vágyik – mindketten elhanyagolják ezeket a külső szertartásokon vagy kellékeken alapuló kötelességeket. Az ő viselkedésük már túl van a szabályok és előírások hatókörén.”
Ezt pedig a Bhagavad-gitában (18.66) mondja:
„Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem. Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj.”
Manu magyarázza:
„A brahmana kötelességei: 1. tanulni, 2. tanítani, 3. imádni az Urat, 4. meggyőzni másokat is, hogy az Urat imádják, 5. adományozni, és 6. elfogadni az adományt.
A ksatriya kötelességei: 1. megvédeni a polgárokat, 2. adományozni, 3. imádni az Urat, 4. tanulmányozni az írásokat, és 5. nem ragaszkodni az anyagi érzékek tárgyaihoz.
A vaisya kötelességei: 1. megvédeni a teheneket, 2. adományozni, 3. imádni az Urat, 4. tanulmányozni az írásokat, 5. pénzügyekkel és kereskedelemmel foglalkozni, és 6. megművelni a földet.
A sudrának csak egyetlen kötelessége van: irigység nélkül, hűségesen szolgálni a többi varnát.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azért teremtette meg a különböző varnákat, hogy az emberek jólétben éljenek. A brahmanákat a fejéből teremtette meg, a ksatriyákat a karjaiból, a vaisyákat a combjaiból, és a sudrákat a lábaiból.”
A Bhagavad-gitában (18.41-44) magyarázza az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Ó ellenség fenyítője, a brahmanákat, ksatriyákat, vaisyákat és sudrákat cselekedeteik minősége szerint, az anyagi természet kötőerőinek megfelelően csoportosítják.
A brahmanák munkáját az alábbi, természetükből adódó tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés, tisztaság, béketűrés, becsületesség, bölcsesség, tudás és vallásosság.
Hősiesség, erő, elszántság, leleményesség, bátorság a csatában, nagylelkűség és vezetőképesség képezi a ksatriyák feladatát.
A vaisyák természetéből adódó kötelességét földművelés, tehénvédelem és kereskedés, a sudrákét pedig a fizikai munka és mások szolgálata jellemzi.”
Ezt magyarázza a Bhagavad-gita 18.47, 6.43-44 is:
„Jobb az embernek a saját kötelességét végeznie, ha hibásan is, mint hogy elvegye másét, és tökéletesen megcsinálja azt. Az ember saját természetéhez igazodó, előírt kötelességeit sohasem éri a bűnös visszahatás.
Ó Kuru fia, az ilyen szerencsés születés után a yogi ismét ráébred előző életének isteni tudatára, és a teljes siker érdekében megpróbál további előrelépést tenni.
Előző élete isteni tudata folytán automatikusan vonzódni fog a yoga elveihez, anélkül, hogy kutatna utánuk. Az ilyen, tudásra vágyó, yogára törekvő transzcendentalista felette áll az írások rituális elveinek.”
A Mahabharata, Santi-parva beszél az adományozásról, itt mondja az Úr Sadasiva:
„Ó szépcombú leány, egy bráhmana mindenkit egyenlőnek lát. Túl van a természet kötőerőin. Tiszta és mindig a Brahmanban honol. Ez az én véleményem.
De még a sudra is egyenlő a brahmanával és imádatra méltó, ha szívében és cselekedeteiben tiszta, és uralkodik az érzékein. Ez magának az Úr Brahmának a véleménye.
Az a sudra, aki természetesnek találja, hogy áldásos cselekedeteket végezzen, egyenlő egy brahmanával. Ez az én véleményem.
Sem a születés, sem a szertartás, sem a tanultság, sem a család nem tesznek valakit brahmanává. A személy egyedül a tettei által válik brahmanává.
Egy úgynevezett, magas osztálybeli személyt, aki nagyon alantas cselekedeteket végez, nem kell megtisztelni, de imádatra méltó az az úgynevezett sudra, aki ismeri a vallás igazságát és jámbor módon cselekszik.”
Sri Manu magyarázza:
„A brahmana mantrák zengésével éri el a tökéletességet. Efelől nincs kétség. Az a brahmana azonban, aki elhanyagolja a kötelességeit, az nem brahmana többé. Csak a brahmanák barátja. A négy varna és asrama megvan mind a három világban, a múltban, a jelenben és a jövőben is. Ezt magyarázzák a Védák.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad-gitában (2.45):
„A Vedák többnyire csak az anyagi természet három kötőerejéről tárgyalnak. Ó Arjuna, emelkedj föléjük, légy transzcendentális velük szemben. Szabadulj meg minden kettősségtől és aggodalomtól, mind a nyerést, mind a biztonságot illetően, és légy szilárd az önvalóban.”
A Srimad Bhagavatamban (7.11.35) a bölcs és szent Narada mondja Yudhisthira királynak:
„Ha valakin egy brahmana, ksatriya, vaisya vagy sudra jellemvonásai mutatkoznak meg a korábbi leírásoknak megfelelően, akkor az osztályozásnak e jellemzői szerint kell besorolnunk őt, még akkor is, ha egy másik kasztban született.”
Manu is ezt mondja:
„Az úgynevezett brahmanának, aki nem tanulmányozza az írásokat, el kell fogadnia egy másik varna helyzetét. Ha továbbra is brahmanának állítja be magát, ő is, a családja is sudrákká lesznek.”
A Bhagavad-gitában (3.26) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„A bölcs ne zavarja meg a gyümölcsöző tettekhez ragaszkodó tudatlanok elméjét. Nem a tétlenségre kell buzdítani őket, hanem az odaadó szellemben végzett munkára.”
A Vedanta-sutra (1.3.34) mondja:
„Mert meghallott egy sértést, boldogtalan lett, és ez indította arra, hogy közeledjen, itt a „sudra” szó „boldogtalan”-t jelent.”
Ezt a sutrát magyarázza a Chandogya Upanisad (4.1.1), amely a következő szavakkal kezdődik:
„Volt egy ember, akit úgy hívtak, Janasrutir Pautrayana…”
Vyasa egy sutrájában (Vedanta-sutra 1.3.35) látjuk a következő magyarázatot:
„A caitraratha szóból megérthetjük, hogy ő ksatriya volt.”
Más sutrák (Vedanta-sutra 1.3.36-37) ezt mondják:
„Ez már csak azért is így van, mert az írások kijelentik, hogy át kell menni a samskárákon (tisztulási szertartásokon), a sudrák viszont ki vannak zárva ezekből a szertartásokból.
Erre azért van szükség, mert gondosan megvizsgálják, hogy a tanítvány nem sudra-e.”
Ezeket a sutrákat magyarázza a Chandogya Upanisad (4.44), amely a következő szavakkal kezdődik:
„Nem tudom, melyik kasztba születtem…”
45. sutra
A feltételekhez között, tudatlan lelkek javára végzett tetteket el kell fogadni. Ezek a tettek nem állnak ellentétben az odaadó szolgálat elveivel.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt valaki tiltakozhat: Miért kell a bhaktáknak cselekedniük? Végül is, az élet igazi célja az, hogy minden cselekvésről lemondjunk.
A szerző azért mondta el ezt a sutrát, mert attól félt, hogy valaki kimondja ezeket a szavakat. Itt az „ajna” szó jelentése: „azok, akik tudatlanok, és ezért nem tiszta a szívük”. A bhakták azért végzik olyan kegyesen a varnasrama dharma előírt rendes és alkalmi kötelességeit, hogy segítsenek azoknak, akik nem érdemesek arra, hogy elsajátítsák a transzcendentális tudást, vagy odaadó szolgálatot végezzenek. Ezzel is megerősítik a hitüket abban, hogy milyen fontos teljesíteni az írások által előírt kötelességeket. Ez a sutra jelentése. Az Úr Krsna mondja a Bhagavad-gitában (3.21).
„Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek; és bármilyen irányadó mértéket is szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.”
Ha igaz lenne, hogy az élet legmagasabb célját azzal lehetne elérni, hogy minden cselekvésről lemondunk, akkor a Bhagavad-gita utasításának követése biztosan oda vezetne, hogy minden, ami jó, megsemmisül. Ezt is az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja (BG 3.20):
„Előírt kötelességük teljesítésével még a királyok is – mint Janaka és mások – elérték a tökéletes állapotot. Cselekedned kell hát a köznép tanítása érdekében!”
Mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége ezekben a szavakban közvetlenül a varnasrama kötelességek elfogadását parancsolja meg, ezek a kötelességek nem állnak ellentétben az odaadó szolgálat cselekedeteivel. Nem szabad azonban elfogadni azokat a kötelességeket, amelyek ellentétben állnak az odaadó szolgálat elveivel, felzaklatják az elmét, további anyagi kötelékekhez vezetnek, különféle bűnöket teremtenek meg, amilyenek más élőlények gyűlölete, vagy tele vannak kéjes vagy tiltott cselekedetekkel. Ezt jelenti ez a sutra. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad-gitában (12.15):
„Aki nem okoz problémát senkinek sem, aggodalom nem zavarja, és változatlan úgy a boldogságban mint a boldogtalanságban – az nagyon kedves Nekem.+
Ezeket is a Bhagavad-gitában (17.5-6, 3.5-9, 3.20-21, 3.29) mondja:
„Tudd meg, hogy akik büszkeségből, önzésből, bujaságból és ragaszkodásból olyan szigorú vezeklésbe és önmegtartóztatásba fognak, melyet az írások nem ajánlanak, akiket a szenvedély hajt, és sanyargatják a testüket, valamint a testükben lakozó felsőlelket, azokat démonokként ismerik.
Minden ember akaratlanul kényszerítve van, hogy az anyagi kötőerőkből születő impulzusok szerint cselekedjen; ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.
Aki visszatartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit, de elméje továbbra is az érzékek tárgyain csüng, az bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják.
Sokkal jobb az, aki elméjével uralkodik érzékein, cselekvésre szolgáló szerveit pedig ragaszkodás nélkül odaadó munkával foglalja le.
Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a tétlenségnél. Az ember még fizikai testét sem tudja fenntartani munka nélkül.
Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Visnunak, mert különben a munka leköti az anyagi világhoz. Ezért, ó Kunti fia, teljesítsd előírt kötelességed az Ő örömére, és így mindig mentes maradsz a ragaszkodástól, és megszabadulsz a kötelékektől.
Előírt kötelességük teljesítésével még a királyok is – mint Janaka és mások – elérték a tökéletes állapotot. Cselekedned kell hát a köznép tanítása érdekében.
Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek; és bármilyen irányadó mértéket is szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.
A balgák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve teljesen lefoglalják magukat a materiális munkával, és így annak rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében ugyan az efféle tettek alsóbbrendűek, a bölcsnek mégsem szabad megzavarni őket.”
46. sutra
Mindenki fogadja el az a szerepet, amelyre alkalmas, azt a szerepet, amely se nem jobb, se nem rosszabb a képességeinél.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt valaki tiltakozhat: Ha a tettekről való lemondás jobb, mint a kötelességek teljesítése, akkor még a tudatlanok is elérik az élet igazi célját a kötelességeikről való lemondással. Ha ez így van, akkor mi haszna a kötelességek teljesítésének?
A szerző attól félt, hogy valaki felveti ezt a kifogást, ezért mondta el ezt a sutrát. Mindenki azt a szerepet fogadja el, amelyre alkalmas, azt a szerepet, amely se nem jobb, se nem rosszabb a képességeinél. Ezt jelenti ez a sutra. A Srimad Bhagavatamban (11.21.2) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„A saját helyzetben való állhatatosságot mondják igazi jámborságnak, az attól való eltérést pedig vallástalanságnak. Így ezt a kettőt határozottan megkülönböztetjük.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Bhagavad-gitában (3.35) mondja:
„Sokkal jobb a saját előírt kötelességeket végrehajtani – még ha hibásan is – mint a másokét. Más feladatait végezni veszélyes, ennél jobb az is, ha az embert a saját kötelessége közben éri a halál.”
Ezt pedig a Srimad Bhagavatamban (11.14.21):
„Bhaktáim és a szadhuk számára nagyon kedves vagyok, megingathatatlan hittel és odaadó szolgálattal lehet elérni Engem. Ez a bhakti yoga rendszer, amely egyre jobban fokozza az Irántam való ragaszkodást, megtisztítja még a kutyaevők között született embert is. Ez azt jelenti, hogy a bhakti yoga folyamatával mindenki fölemelkedhet a lelki szintre.”
Amikor az Úr Krsna befejezte a tanítását a Bhagavad-gitában, Arjuna ezeket a szavaakt mondta (BG 18.73):
„Kedves Krsnám, ó csalhatatlan, tévhitem már eloszlott. Kegyed által visszanyertem emlékezetem, és most szilárd vagyok, kételyektől mentes, készen arra, hogy utasításaid szerint cselekedjek.”
A Srimad Bhagavatamban (11.29.40) Uddhava megkérdezi az Úr Krsnát:
„Hódolatom Neked, ó yogik legnagyobbja, kérlek oktass engem, aki meghódoltam Előtted, hogy állandóan csak a Te lótuszvirág lábaidhoz ragaszkodjak.”
Manu így szól:
„A tudatlan tanítók ostoba és vallástalan tanításait követők százszor annyi bűnös visszahatást kapnak.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad-gitában (18.47):
„Jobb az embernek a saját kötelességét végeznie, ha hibásan is, mint hogy elvegye másét, és tökéletesen megcsinálja azt. Az ember saját természetéhez igazodó, előírt kötelességeit sohasem éri a bűnös visszahatás.”
Manu magyarázza:
„Az erényes emberek teljesen elkerülik azt a brahmanát, aki bírálja az írások következtetéseit. Aki gyalázza a védikus írásokat, az sértést követ el.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad-gitában (5.18):
„A szerény bölcs igaz tudása által egyenlőnek látja a tanult és alázatos brahmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt (kasztonkívülit) is.”
Ezt pedig a Srimad Bhagavatamban (3.29.28-34):
„Az élőlények magasabb rendűek, mint az élettelen tárgyak, és közöttük azok a jobbak, akik életjelenségeket mutatnak. Náluk is jobbak azok az állatok, akikben kifejlődött a tudat, és még náluk is jobbak azok, akikben kialakult az érzékfelfogás.
Azon élőlények között, akikben kialakult az érzékfelfogás, azok, akikben kialakult az ízlelés érzéke, jobbak azoknál, akikben csak a tapintás érzéke fejlődött ki. Náluk jobbak azok, akikben kialakult a szaglóérzék, és még jobbak, akikben a hallás érzékelése is kifejlődött.
A hangot érzékelő élőlényeknél jobbak azok, akik különbséget tudnak tenni a formák között. Náluk jobbak, akiknél kifejlődött a felső és alsó fogsor, és még jobbak, akiknek sok lábuk van. Náluk jobbak a négylábúak, és még jobbak az emberek.
Az emberek között a legjobb az a társadalom, amely a tulajdonságok és a tevékenység alapján csoportokra oszlik. Ebben a társadalomban az intelligens emberek a legjobbak, akiket brahmanáknak neveznek. A brahmanák közül az a legjobb, aki tanulmányozta a Védákat, és a Védákat tanulmányozó brahmanák között a legjobb az, aki ismeri a Veda igazi magyarázatát.
A Védák célját ismerő brahmanánál jobb az, aki el tud oszlatni minden kétséget, és nála is jobb, aki szigorúan követi a brahminikus elveket. Nála jobb, aki megszabadult minden anyagi szennyeződéstől, nála pedig a tiszta bhakta jobb, aki jutalmat nem várva odaadó szolgálatot végez.
Ezért nem találok kiválóbb személyt annál, akinek az Én érdekemen kívül nincs más érdeke, és aki ezért minden cselekedetét Értem végzi, és egész életét, mindenét szüntelenül Nekem áldozza.
Az ilyen tökéletes bhakta tiszteletét ajánlja minden élőlénynek, mert szilárd meggyőződéssel tudja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége behatolt minden élőlény testébe Felsőlélekként, azaz irányítóként.”
Bhagavad-gita (4.34):
„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot. Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt. Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő már látta az igazságot.”
47. sutra
Az odaadás nem ajánlatos más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt; minden egyéb odaadás felzaklatja az elmét, és természettől fogva ideiglenes.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt valaki tiltakozhat: Sok haszonra tehet szert az, aki jó tetteket végez, imádja a félisteneket, az ősatyákat és másokat. Akkor miért mondod azt, hogy a jó tettek útja nem jó?
A szerző azért mondja el ezt a sutrát, mert fél, hogy valaki ezzel a kifogással él. Itt a „kamya” szó „a kéjes vágyak eredményét” jelenti, „itara” annyi, mint „más, nem az Istenség Legfelsőbb Személyisége”. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktái számára nem ajánlatos, hogy a sok millió egyéni szellemi lélek bármelyikének végezzenek odaadó szolgálatot, mert az ilyen odaadás csak felzaklatja az elmét. Nagyon sok félisten, ősatya és más lény van, nagyon sok sruti és smrti írás foglalkozik velük, nagyon sok szabályt és előírást kell betartani a nekik felajánlott yagyákban és imádatban. Mindez igen sokféle cselekvéssel foglalja el az imádót. Így aztán az imádó elméje zaklatottá válik, és a szenvedély anyagi kötőereje kezdi befolyásolni. Ezt írja le a Bhagavad-gita (2.41), ahol az Úr Krsna így szól:
„Akik ezt az utat járják, azok értelme határozott, és csak egy a céljuk. Ó Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok szétszórt értelműek.”
A sokféle félisten-imádat csak ideiglenes eredményekkel jár. Ahogyan a földművelés és a pénzgazdálkodás is nagyon rövidéletű eredményeket hoznak, az ebben az életben megszerzett vagyon, jó gyermekek vagy más előnyök, Devaloka, Pitriloka elérése vagy más, a következő születésben szerezhető haszon is mind nagyon ideiglenes, és rövid életű. Ezt jelenti ez a sutra.
A Sruti-sastra mondja:
„Az anyagi vágyakkal teli személynek agnistoma-yagyát kell végeznie.”
Chandogya Upanisad (8.1.6):
„Ahogyan ebben a világban nagyon hamar elvész a jámbor tettek haszna, ugyanolyan hamar vész el a haszon a devák világaiban is.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége magyarázza a Bhagavad-gitában (9.25, 9.22-24, 9.30):
„A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, akik a szellemeket és hasonlókat imádják, azok közéjük születnek, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak, de akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.
De akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van.
Ó Kunti fia, amit az ember a félisteneknek ajánl, igaz tudás nélkül teszi, hiszen valójában Engem illet az.
Én vagyok az egyetlen élvező, és az áldozat egyedüli célja. Visszaesnek azok, akik nem ismerik fel igazi, transzcendentális természetemet.
Még ha valaki a legszörnyűbb tettet is követi el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni, mert a helyes utat járja.”
A Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.2.60) mondja Srila Rupa Gosvami:
„Minden ember születésjoga, hogy elfogadja az odaadó szolgálatot, és Krsna-tudatossá váljon. Ezt sok írás bizonyítja.”
Szintén a Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.1.38) mondja:
„A Krsna-tudat boldogságának egyetlen cseppje is több, mint a bármely más cselekvésből származó boldogság óceánja.”
A Tantrák mondják:
„A transzcendentális tudás művelésével könnyedén el lehet érni a felszabadulást, yagyák és jámbor tettek végzésével pedig az érzékkielégítést. De még ezer meg ezer lelki küzdelem után is nagyon nehéz elérni az Úr Hari iránti odaadást.”
48. sutra
A közvetlen észlelés és a logikai következtetés egyaránt megerősítik, hogy az odaadó szolgálat a legmagasabb igazság, mert az odaadó szolgálat tele van transzcendentális tudással, és minden igazság nyugvóhelye.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt valaki megkérdezheti: Most, a könyved záró fejezetében, mit tartasz végkövetkeztetésnek, a legmagasabb igazságnak?
A szerző arra gondolt, valaki felteheti ezt a kérdést, ezért mondja el ezt a sutrát. Azt mondja, hogy a közvetlen észlelés és a logikai következtetés – az a két módszer, amelyekkel meg tudjuk állapítani, hogy mi az igazság – egyaránt megerősítik, hogy az odaadó szolgálat a legmagasabb igazság. Az odaadó szolgálatnak ezt az igazságát mondja el az Úr Krsna a Mahábharatában Arjunának, a Srimad Bhagavatam 11. énekében Uddhavának, a Srimad Bhagavatam négy híres versében az Úr Brahmának, a Srimad Bhagavatam legelső versében és az írások számtalan más helyén, sok filozófiai párbeszédben, sok kérdéssel és válasszal. Ez a felfogás – a Srimad Bhagavatam híveinek felfogása – a legmagasabb felfogás, a legmagasabb igazság. Magasabb és jobb igazság, mint amit a gyümölcsöző munka, a filozófiai spekuláció vagy egyéb nézetek hirdetői tanítanak. Ezt jelenti ez a sutra.
Az odaadó szolgálat a legmagasabb igazság, minden más következtetésnél jobb következtetés, mivel tele van tiszta transzcendentális tudással, és mert ez a legjobb következtetés, az a következtetés, amelyet minden nemes szívű és lelkileg értelmes személy valamennyi országban, a múltban, a jelenben, a jövőben, vagyis mindenkor elfogadott, és mert ez az a gyökér, amelyből minden egyéb igazság kisarjadt. Ezt erősíti meg az Úr Krsna, aki a Bhagavad-gitában (10.10) kijelenti:
„Akik szüntelen odaadással élnek, és szeretettel imádnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”
A Srimad Bhagavatam (12.13.15) mondja:
„A Srimad Bhagavatamot valamennyi védikus írás és Vedanta filozófia lényegének fogadják el. Aki egyszer megízlelte a Srimad Bhagavatam transzcendentális édességét, az soha sem vonzódik egyéb irodalomhoz.”
Manu mondja:
„Közvetlen észlelés, logikai következtetés és a szentírások – ezt a három módszert alkalmazhatjuk, hogy megértsük a tiszta vallást.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Srimad Bhagavatamban (11.7.20):
„Az intelligens, a körülötte levő világ észlelésében jártas és értelmes logikát alkalmazó személy valódi hasznot ér el saját értelmével. Ilyen módon néha úgy cselekszik, mint a saját oktató lelki tanítómestere.”
Ezt pedig a Bhagavad-gitában (6.5) mondja:
„Az embernek emelkednie kell elméje segítségével, nem pedig degradálódnia. Az elme barátja vagy ellensége is lehet a leigázott léleknek.”
49. sutra
Most, hogy az Úr Chaitanya, mindenek tanítója, megjelent ebben a világban, semmilyen más tanítóra nincs szükség.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt valaki megkérdezheti: Hogyan lehetséges megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett odaadó szolgálatot anélkül, hogy előbb ne vennénk menedéket egy lelki tanítómesternél?
Erre a kérdésre válaszol a szerző ebben a sutrában. Azt mondja: Most, hogy megjelent ebben a világban az Úr Chaitanya, az összes szent vaisnava tanítója, aki tudja a lelki igazságot – semmilyen más tanítóra nincs szükség. Ezt jelenti ez a sutra. A Gopala-tapani Upanisad mondja:
„Kezdetben Krsna oktatta Brahmát a védikus tudásban, és Ő terjesztette el a múltban a védikus tudást. Én, aki a felszabadulásra vágyom, meghódolok az Úr Krsnának, aki transzcendentális tudással világítja meg az értelmet.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad-gitában (10.11):
„Együttérzésből szívükben lakozom, és a tudás fénylő lámpásával szétoszlatom a tudatlanságból származó sötétséget.”
A Srimad Bhagavatamban (11.17.27) mondja Krsna:
„Az ácsárját olyannak kell ismerni, mint Engem magamat, és soha, semmiképpen nem szabad tiszteletlennek lenni vele.”
A Narada-pancaratra, Guru-mahatmya mondja:
„A lelki tanítómester megtanítja a lelki mantrák igazságát és az Úr imádatának a folyamatát. Ezért lehetséges az Úr Krsna odaadó szolgálata.
Ó bölcs, a lelki világban, a legmagasabb helyen van egy ezerszirmú lótuszvirág. Ott lakozik örökké a lelki tanítómester, lelki formájában.”
A Hari-bhakti-vilasa-ból:
„Az Úr Krsna kegyéből kívánunk odaadó szolgálatot végezni, és mert társultunk a bhaktákkal, hallottunk az odaadó szolgálat dicsőségéről. Ilyenkor megtaláljuk a lelki tanítómestert, és kötelességtudóan imádjuk őt.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Srimad Bhagavatamban (11.20.17):
„Ha valaki át akar kelni a nagy óceánon, erős hajóra van szüksége. Azt mondják, hogy ez az emberi létforma elég jó hajó ahhoz, hogy át lehessen kelni a tudatlanság óceánján. Az emberi létformában elérhetjük, hogy jó navigátor irányítson, a lelki tanítómester. Kedvező szelet is kapunk Krsna kegyéből, és ez a szél Krsna utasításai. Az emberi test a hajó, az Úr Krsna utasításai a kedvező szelek, és a lelki tanítómester a navigátor. A lelki tanítómester jól tudja, hogyan kell beállítani a vitorlákat ahhoz, hogy kihasználják a kedvező szelet, elkormányozza a hajót a rendeltetési helyre. De ha valaki nem él ezzel az alkalommal, akkor elpazarolja az emberi létformáját. Ez olyan, mintha öngyilkosságot követne el.”
A Sriad Bhagavatamban (11.3.21) mondja Yogesvara (Prabuddha):
„Ezért annak, aki komolyan vágyódik az igazi boldogságra, fel kell kutatnia egy hiteles lelki tanítómestert, és avatás által menedéket kell kérnie tőle. A hiteles guru azzal válik érdemessé, hogy ő már megfontoltan megvalósította a szentírások következtetéseit, és képes ezekről másokat is meggyőzni. Azokat a nagy személyiségeket kell hiteles lelki tanítómestereknek tekinteni, akik a Legfelsőbb Úrnál vettek menedéket, és félretettek minden anyagi meggondolást.”
Mundaka Upanisad (1.2.12):
„Hogy megtanuljuk a transzcendentális dolgokat, egy lelki tanítómesterhez kell közelednünk. Rőzsét kell vinnünk, ami majd elég az áldozatban. Az ilyen lelki tanítómestert arról ismerjük fel, hogy kiválóan érti a Védák következtetéseit, és ezért állandóan az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgálatát végzi.”
A Chandogya Upanisad (6.14.2) mondja:
„Az, aki hiteles lelki tanítómesterhez közeledik, mindent megérthet a lelki megvalósításról.”
A Srimad Bhagavatamban (11.18.38-39) magyarázza az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Annak, akit már nem érdekel az érzékkielégítés, mert tudja, hogy annak eredménye nyomorúságos, és aki lelki tökéletességre vágyik, de még nem vizsgálta meg alaposan, hogyan nyerjen el Engem, egy hiteles és művelt lelki tanítómesterhez kell közelednie.
Amíg egy bhakta nem valósította meg teljesen a lelki tudást, addig nagy hittel, tisztelettel és irigység nélkül, személyes szolgálatot kell végeznie a gurunak, aki nem különbözik Tőlem.”
Ezt is mondják:
„Ahogyan a mézre sóvárgó méh az egyik virágról a másikra repül, úgy megy a transzcendentális tudásra sóvárgó ember az egyik tanítótól a másikhoz.”
Szintén az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Srimad Bhagavatamban (2.9.36):
„Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, közvetlenül és közvetve.”
Ezt is mondják:
„A Brahman boldogságán messze túl van a két madár fészke, Sri Sri Radha-Krsna transzcendentális kedvtelései, és ez a két madár nem különbözik egymástól. Ez a fészek az Úr Chaitanya kívánságteljesítő fájának ágán van. Ennek a fának az árnyéka ad enyhet az ismétlődő születés és halál szenvedéseitől. Ez a Chaitanya-fa azért jelent meg ebben a világban, hogy a bhakták vágyait teljesítse.”
50. sutra
Az igazság ismerői minden szeretetüket az Istenség Legfelsőbb Személyiségének adják, aki egyformán barátságos minden élőlénnyel, és megfelelően elkülönülnek ettől az unalmas és tehetetlen anyagi világtól.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Ez a sutra világosan kifejezi a végkövetkeztetést. Itt a „pare” szó az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti, „purna” lehet töretlen vagy boldogsággal teljes, „anuraktih” pedig „természetes szeretet minden élőlény szívében”. Ezt jelenti. „Itaresu” annyi, mint „az egyéni szellemi lelkek, akik nem különböznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől”, „tulya” „egyenlő szeretet minden szellemi lélek iránt.” Ezt jelenti: a madhyama-adhikari bhakta minden élőlényt úgy lát, hogy beletartozik a három osztály egyikébe: 1. nagy lelkek, akiknek minden tiszteletet fel kell ajánlani, 2. hasonló gondolkodású bhakták, akikkel barátságot kell kötni, és 3. általában az emberek, akikkel részvétteljesnek kell lenni. Az uttama-adhikari bhakta azonban nem látja az élőlények három osztályát. Az ilyen bhakta minden élőlény szívében a Felsőlelket, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét látja, ezért minden élőlényt egyformán szeret, mindenkit a testvérének gondol. „Jade” azt jelenti, „unalmas és tehetetlen anyag”, és „yukta-vairagya” annyi, mint „megfelelő lemondás az olyan anyagi dolgokról, mint a vagyon, gyermekek, feleség, barátok, otthon, haza stb. Ez az emelkedett vaisnavák véleménye, akik ismerik az igazságot, akik nem akarnak szükségtelenül viszályt szítani a különböző vaisnava sampradáyák között. Kell-e még többet mondani? E könyv minden kijelentését a szentírások számos idézete támasztja alá. Itt ér véget ez a Tattva-sutra.
Egy szentéletű bhakta, Gopinatha dasa írta ezeket a sutrákat, aki vaisnava szerzők családjában született, hogy örömet szerezzen a művelt bhaktáknak.
Az Úr Jagannatha kegyéből írta meg ezeket a sutrákat Gopinatha dasa, Jagannath Puri lakosam és művelt tudós a felszabadult lelkek között.
Én (Bhaktivinoda Thakura) nagy tisztelettel írtam meg a rövid kommentárt ezekhez a sutrákhoz. Bárcsak még sok kommentárt írnának ehhez a könyvhöz az intelligens és művelt vaisnavák, sok-sok tudós magyarázattal és érvvel.