Bhaktivinóda Thákura: Az Igazság
Sambandha-prakarana
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az egyéni szellemi lelkek kapcsolata
Srila Bhaktivinoda Thakura bevezetése
Hogy megmutassa, a cit-prakarana fejezetben leírt egyéni szellemi lelkek hogyan érhetik el az Istenség Legfelsőbb Személyiségének társaságát, aki tökéletes, teljes, örök, tudással és extázissal teljes, a szerző leírja az odaadó szolgálatot, valamint az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az egyéni lelkek természetes és örök kapcsolatát.
31. sutra
Az odaadó szolgálat az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti megingathatatlan szeretetet jelenti.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt a „pare” szó jelentése „az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt”, és „purna-anuraktih” „megingathatatlan szeretetet” jelent. A Taittiriya Upanisad (2.7.1) ezekkel a szavakkal írja le az odaadó szolgálat természetét:
„Amikor a személy megérti az Istenség Személyiségét, valamennyi gyönyör tárházát, Krsnát, akkor ténylegesen, transzcendentálisan boldog lesz.”
Leborulok mesterem lótuszvirág lábai előtt, boldogságtól és szeretettől reszketve, óvatosan hintem el ezeket a cseppeket az odaadó szolgálat gyönyörteli óceeánjából.
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az Úr Nityánandának, az Úr Advaitának, aki Sita férje, Haridasa Thakurának, aki a legjobb vaisnava, Gadadhara panditának, Sri Rupa Gosváminak, fivérének, Sri Sanatana Gosváminak és az Úr összes magasztos bhaktájának. Az Ő kegyük a víz, amely megöntözte bennem az Úr Krsna kegyének kúszónövényét.
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Narottama dasa Thakurának és az Úr Krsna szeretetteljes, odaadó szolgálata összes többi hirdetőjének.
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Sarvabhauma Bhattacaryának, Svarupa Damodarának, Sri Govindának és az Úr Caitanya Mahaprabhu összes többi kedves társának.
Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Valmiki Muninak, Vasistha Muninak és Narada Muninak, akik mind személyesen látták az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Sri Vyásának, Sri Sukadeva Gosváminak, Suta Gosváminak, az Úr Sivának, Prahlada Maharájának, Uddhavának, Sanaka-kumárának és az őt kísérő bölcseknek, Saunaka Rsinek és az őt kísérő bölcseknek, a nemes szívű Pariksit királynak, Bhísmának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr Kapilának, Dhruva Maharájának, Pracinabarhi Maharájának, a nagy lélek Ambarisa Maharajának, a kilenc yogendrának és a régi korok összes nagy bhaktájának, az Úr odaadó szolgálatot kiválóan végző bhaktáknak.
Azért imádkozom, hogy lassú elmém e nagy, valamennyi világ által imádott bhakták lábainak porától kiválóan leírhassa az odaadó szolgálat igazságát.
A Kena Upanisad (4.6) mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az imádat legfelsőbb tárgya. Minden élőlény arra vágyik, hogy elérje Őt.”
A Narada Pancaratra mondja:
„Bhakti vagy odaadó szolgálat azt jelenti, valamennyi érzékünket az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, érzékeink ura szolgálatában foglaljuk le. Amikor a szellemi lélek szolgálatot végez a Legfelsőbbnek, ennek két mellékhatása van. Az egyik minden anyagi megjelöléstől mentes; az érzékek pusztán attól megtisztulnak, hogy azokat az Úr szolgálatában alkalmazzák.”
A Srimad Bhagavatam (3.29.11-12) mondja:
„A vegyítetlen odaadó szolgálat akkor nyilvánul meg, amikor az ember elméje egyszerre vonzódni kezd a mindenki szívében ott lakozó Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális nevének és tulajdonságainak hallgatásához. Ahogy a Gangesz vize természetesen hömpölyög az óceán felé, úgy áramlik a Legfelsőbb Úr felé az ilyen odaadó extázis, melyet nem zavar meg semmilyen anyagi körülmény.”
Srimad Bhagavatam (3.25.32):
„Az Úr Kapila így szólt: Az érzékek a félistenek jelképes képviselői, s természetes hajlamuk, hogy a védikus utasításokat követve cselekedjenek. Ahogy az érzékek a félistenek képviselői, úgy az elme az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képviselője. Az elme természetes kötelessége a szolgálat. Ha ezt a szolgáló szellemet minden érdek nélkül az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatára irányítjuk, az még a felszabadulásnál is sokkal jobb.”
Sandilya mondja a Bhakti-sutrában (1.1.2):
„Az odaadó szolgálat annyi, mint intenzív szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt.”
Nem mindegyik bhakta gyakorolja ezt a magasztos odaadó szolgálatot. Az odaadó szolgálatnak különféle fajtái vannak, amint azokat a következő sutra leírja.
32. sutra
Az odaadó szolgálat az eszköz és az eredmény.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Kétféle egyéni szellemi lélek van: 1. a feltételekhez kötött lelkek, és 2. a felszabadult lelkek; az általuk végzett odaadó szolgálat is kétféle: 1. phala-bhakti (odaadó szolgálat mint cél) és 2. upaya-bhakti (eszköz a cél elérésére). A felszabadult lelkek phala-bhaktit végeznek, ami ugyanaz, mint a prema-bhakti, az Úr Krsna iránti szeretet tökéletes szintje. A feltételekhez kötött lelkek upaya-bhaktit végeznek, ami ugyanaz, mint a sadhana-bhakti, és amely az eszköz, amellyel el lehet érni a phala-bhakti célját. Ezt mondják:
„Ghí annyi, mint hosszú élet.”
Ez azt jelenti, hogy aki ghível készült ételeket eszik, az hosszú életű lesz. Ahogyan a ghí annyi, mint a hosszú élet, ugyanígy a sadhana-bhaktit is odaadó szolgálatnak nevezik, mert a végső célhoz, a prema-bhakti eléréséhez vezet.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad-gitában (9.14):
„Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelen odaadással imádnak Engem.”
Így írja le a japát, a hódolat felajánlását és a sadhana-bhakti egyéb cselekményeit.
Szintén a Bhagavad-gitában (18.51-55) magyarázza az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Aki az értelme által megtisztult, elméjét szilárd határozottsággal fegyelmezi, megvált az érzékkielégítés tárgyaitól, mentes a ragaszkodástól és a gyűlölettől, magányos helyen él, keveset eszik, testét és nyelvét fegyelmezi, mindig transzban van, lemondó, mentes a hamis egótól, az álhatalomtól, hamis büszkeségtől, kéjtől, dühtől és birtoklásérzettől, s békés, az biztosan felemelkedik az önmegvalósítás síkjára.
Az ilyenformán eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant. Sohasem bánkódik, és nem is vágyik semmire, egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot ér el Énirántam.
A Legfelsőbb Személyt kizárólag az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni, s ha valaki az ilyen odaadás által teljesen tudatossá vált Istenről, akkor bejuthat az Ő birodalmába.”
A Narada Pancarátrában, a tántoríthatatlan odaadó szolgálat leírása közben mondja az Úr Sadasiva:
„Ezek az áldásos, gyönyörteli és önzetlen tettek elhozzák az Úr Harinak végzett közvetlen szolgálatot.”
A következő sutrában a szerző azt az igazságot írja le, hogy a tiszta odaadó szolgálat az Istenség Legfelsőbb Személyiségére irányul.
33. sutra
A phala-bhakti odaadó szolgálatnak nincsenek külön alosztályai, mert ez egyetlen, osztatlan és természetesen tökéletes.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
A phala-bhaktinak nincsenek külön alosztályai, mert ez egységes, osztatlan természetű, és természetesen tökéletes, mivel az Úr iránti szenvedélyes szeretet cselekedeteiből áll. Ilyen módon nem olyan, mint a sadhana-bhakti. Az odaadó szolgálatra vonatkozó következtetés:
„Akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti örökké tökéletes szeretet nyilvánul meg a szívben.”
A Taittiriya Upanisad (2.4.1) mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége természetesen extázissal teljes.”
Srila Rupa Gosvami magyarázza a Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.2.246 és 1.2.248):
„Egyes tudósok azzal érvelnek, hogy pusztán a varna és asrama elveinek követésével is fokozatosan fel lehet emelkedni az odaadó szolgálat gyakorlásával elért tökéletességre, de a nagy tekintélyek nem fogadják el ezt az állítást.
Egyes tudósok azt javasolják, hogy a tudás és lemondás fontos tényezők abban, hogy fölemelkedjünk az odaadó szolgálathoz, de voltaképpen ez nem így van. Kezdetben el lehet fogadni a tudás és a lemondás művelését, mint ami kedvező ahhoz, hogy megszilárduljunk a Krsna-tudatban, de végső soron ezeket el is lehet utasítani, mert az odaadó szolgálathoz semmi más nem kell, mint az az érzelem, vagy az a vágy, hogy szolgáljunk. Nem kell több, mint őszinteség.
A hozzáértő bhaktáknak az a véleményük, hogy az elmebeli spekuláció és a yoga gyakorlásának mesterséges önsanyargatása kedvező lehet abba, hogy megszabaduljunk az anyagi szennyeződéstől, de ezek egyre keményebbé is teszik a szívet. Egyáltalán nem segítenek abban, hogy előrejussunk az odaadó szolgálatban. Ezért ezek a folyamatok nem kedveznek ahhoz, hogy belépjünk az Úr transzcendentális, szerető szolgálatába. Valójában a Krsna-tudat maga az odaadó szolgálat, a lelki életben való előrejutás egyetlen útja. Az odaadó szolgálat abszolút. Ok és hatás is.”
A Srimad Bhagavatam (1.2.12) mondja:
„A komolyan érdeklődő tanítvány vagy bölcs, kellő tudással és lemondással felvértezve, odaadó szolgálata által ismerheti fel az Abszolút Igazságot úgy, ahogyan azt a Vedanta-srutiból hallotta.”
A Srimad Bhagavatamban (1.2.15) magyarázza Srila Suta Gosvami:
„Az intelligens emberek karddal a kezükben, az Istenség Személyiségére emlékezve vágják át a visszahatást eredményező tettek (a karma) csomóit. Ki ne figyelne hát az Ő üzenetére?”
Ezt is a Srimad Bhagavatam (1.2.16) mondja:
„Ha valaki olyan bhaktákat szolgál, akik teljesen mentesek minden bűntől, nagy szolgálatot végez. Az ilyen szolgálat által az emberben vonzódás ébred Vasudeva üzenetének hallgatása iránt.”
A Srimad Bhagavatam Gopi-gitájában (10.31.14) a gopik mondják:
„Ó hős, légy olyan kegyes és oszd szét nekünk ajkaid nektárját, mely fokozza a szerelmes boldogságot, és legyőzi a szomorúságot. Remegő fuvolád állandóan élvezi ezt a nektárt, és minden egyéb ragaszkodást elfelejtet az emberekkel.”
Miután a sutrák szerzője leírta az odaadó szolgálat legmagasztosabb formáját, most belekezd az upaya-bhakti leírásába. Így szól:
34. sutra
Az upaya-bhakti részei: 1. intenzív odaadás az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, és 2. lemondás az anyagi világról.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tanítja a Bhagavad-gítában (18.65):
„Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem; így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám. Ezt megígérem Neked, mert nagyon kedves barátom vagy.”
A Srimad-Bhagavatam (2.10.6) mondja:
„A felszabadulás az élőlény állandó helyzete örök formájában, melyet akkor nyer el, amikor elhagyja a folyton változó durva és finom anyagi testeket.”
A Bhakti-rasamrta-sindhu (1.3.49) mondja:
„Akkor, pusztán azáltal, hogy együtt van az ilyen tiszta bhaktákkal, és szívük holdsugarai rávetődnek, a tiszta bhakták hatására benne is megjelenhet valamilyen, kíváncsiság okozta ragaszkodás, de ez nagyon ingatag. És ha az ilyen árnyék-ragaszkodás megnyilvánulására úgy érzi, hogy minden anyagi kínszenvedése megszűnt, akkor ezt pará-ragaszkodásnak hívják.”
Ezt mondja a Srimad-Bhagavatam (1.2.12):
„A komolyan érdeklődő tanítvány vagy bölcs, kellő tudással és lemondással felvértezve, odaadó szolgálata által ismerheti fel az Abszolút Igazságot úgy, ahogyan azt a Vedánta-srutiból hallotta.”
Srila Rupa Gosvami magyarázza a Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.2.251 és 254):
„Az odaadó szolgálat végzésével természetesen el lehet érni a tudást, lemondást és más hasznos dolgokat, mint a szolgálat melléktermékeit.
Az a személy, aki a Krsna-tudatot fejleszti, de még mindig ragaszkodik valamennyire az anyagi élvezethez, hamarosan megszabadul ettől a tendenciától, ha rendszeresen végzi az odaadó szolgálatot egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt.”
Ezt is ő mondja a Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.3.25):
„Amikor a Krsna iránti extatikus érzelem magja gyümölccsé fejlődik, a személy magatartásában a következő kilenc dolog nyilvánul meg: megbocsátás, aggodalom, nehogy elpazarolja az idejét, elkülönülés, a hamis presztízs hiánya, remény, sóvárgás, az Úr szent nevei zengésének íze, ragaszkodás az Úr transzcendentális tulajdonságai leírásához és vonzódás az olyan helyek iránt, ahol az Úr lakik, mondjuk egy templom, vagy egy olyan szent hely, mint Vrndávana. Ezeket úgy hívják, anubháva, az extatikus érzelem alárendelt jelei. Abban a személyben jelennek meg, akinek szívében sarjadni kezd az Istenszeretet magva.”
A következő sutrában a szerző elmondja a második fajta odaadó szolgálat (upaya-bhakti) különféle egyéb elemeinek igazságát.
35. sutra
Az upaya-bhakti másodlagos elemei a hallással és énekléssel kezdődnek, mert ezek a cselekedetek segítenek fokozni az Isten iránti intenzív odaadást.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Az upaya-bhakti másodlagos elemei a hallással és énekléssel kezdődnek, mert ezek a cselekedetek segítenek fokozni az Isten iránti intenzív odaadást. Az Úrról hallani és énekelni az Úr imádatának különféle módozatai. A Bhagavad-gitában (9.14) az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja:
„Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelen odaadással imádnak Engem.”
A Bhakti-rasámrta-sindhu (1.3.1 és 1.3.4) mondja:
„A szabályozott odaadó szolgálat végzésével valóban fel lehet emelkedni a transzcendentális szintre, túl az anyagi kötőerőkön. Akkor a szív úgy megvilágosul, mint a Nap.
Miután az extatikus jelek külsőleg megjelentek, bent maradnak az elmében; ennek a folyamatos extázisnak a neve samadhi.”
Sandilya Bhakti-sutrái kommentárjában olvassuk:
„Nem élnek halak a Gangeszben? Nem szállnak le a madarak a templomok tetejére? Mégsem tölti el őket az Úr iránti extatikus szeretet. Semmi lelki hasznuk nem származik a szent vizekből és az Úr templomából.”
Srila Rupa Gosvami mondja a Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.2.6):
„Amikor nincs ragaszkodás vagy az Úr spontán, szerető szolgálata, és a személy csak azért szolgálja az Urat, mert engedelmeskedik a lelki tanítómestere utasításainak, vagy mert követi az írásokat, az ilyen kötelező szolgálatot vaidhi bhaktinak hívják.”
Ezt is ő mondja a Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.2.293, 1.2.72, 1.2.264, 1.2.245):
„Ezért kezdetben mindenkinek szigorúan be kell tartania az odaadó szolgálat szabályozó elveit, az írások és a lelki tanítómester utasításai szerint. Csak az anyagi szennyeződéstől való megszabadulás után törekedhetünk arra, hogy Vrndávana bhaktáinak nyomdokaiban járjunk.
A Hali-bhakti-vilását a vaisnavák útmutatójául állították össze; számos előírást és szabályt említ, amelyeket a vaisnaváknak be kell tartaniuk.
Az odaadó szolgálatnak kilenc része van: hallás, éneklés, emlékezés, szolgálat, a múrti imádata a templomban, ima, parancsok teljesítése, Krsna barátként való szolgálata, teljes önátadás. E folyamatok mindegyike olyan erős, hogy ha valaki csak az egyiküket követi, máris biztosan elérheti a kívánt tökéletességet.
Egyes tudósok azzal érvelnek, hogy pusztán a varna és ásrama elveinek követésével is fokozatosan föl lehet emelkedni az odaadó szolgála gyakorlása által elért tökéletességre, de a nagy tekintélyek nem fogadják el ezt az érvelést. A varna és ásrama fejlődése pusztán külső. Van egy magasabb elv. Ez a magasabb elv az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti extatikus szeretet. Ez a legfontosabb eredmény.”
A Bhagavad-gitában (9.13-14) magyarázza az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„A nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen lefoglalják magukat az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.
Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelen odaadással imádnak Engem.”
Szintén a Bhagavad-gitában (10.8-11).
„Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad. A bölcsek, akik tudva tudják ezt, megkezdik odaadó szolgálatukat, és tiszta szívből imádnak Engem.
Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket Nekem ajánlották fel. Nagy örömöt, elégedettséget élveznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam társalognak.
Akik szüntelen odaadással élnek, és szeretettel imádnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”
A Mahabharata, Santi-parva, Moksa-dharma mondja:
„Ó Sauta, sem a varnasrama-dharma összes szabályainak követése, sem az összes szent folyóban vett fürdő nem hozza meg ugyanazt az eredményt, mint az Úr Narayana dicsőségének hallása és éneklése.”
A Visnu Purana mondja:
„Ó bölcs, nem jut pokolra az a személy, aki éjjel-nappal az Úr Visnura gondol, mert máris megtisztult minden bűnétől.”
Ezt is a Visnu Purana mondja:
„A bűnök legjobb levezeklése az Úr Harira való emlékezés.”
Srimad Bhagavatam (7.5.23):
„Hallani és énekelni az Úr Visnu transzcendentális szent nevéről, formájáról, jellemzőiről, személyes tulajdonságairól és kedvteléseiről, emlékezni rájuk, szolgálni az Úr lótuszlábát, tisztelettel imádni az Urat a tizenhatféle kellékkel, imákat mondani az Úrhoz, a szolgájává válni, a legjobb barátunknak tekinteni Őt és mindenünket átadni Neki (más szóval szolgálni Őt a testünkkel, az elménkkel és a szavainkkal) – ez a kilenc folyamat tiszta odaadó szolgálatnak számít.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége magyarázza a Srimad Bhagavatamban (11.29.30):
„Ne oszd meg ezt a tanítást senkivel, aki képmutató, ateista vagy becstelen, azzal, aki nem hallgat meg nagy hittel, aki nem bhakta, vagy aki egyszerűen nem alázatos.”
A Srimad Bhagavatamban (3.21.31) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kardama Muninak:
„Minden élőlény iránt könyörületet érezve önmegvalósításra teszel majd szert. Mindenkinek biztonságérzetet nyújtva megpillantod magad és az univerzumokat Bennem, Engem pedig magadban látsz majd.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége magyarázza a Bhagavad-gitában (6.29 és 31):
„Az igazi yogi minden élőlényben Engem, s minden lényt Bennem lát. Valóban, az igazi énjét megvalósított yogi Engem lát mindenhol.
Az a yogi, aki tudja, hogy Én egy és ugyanaz vagyok, mint a minden élőlényben lakozó Felsőlélek, imád Engem, és mindig, minden körülmények között Velem marad.”
Bhagavad-gita (9.29):
„Én mindenkivel szemben egyenlő vagyok: senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel pártoskodnék. De aki odaadással szolgál Engem, az Bennem van, a barátja vagyok, s Nekem is barátom ő.”
A Bhagavad-gita utolsó verseiben (18.61-63) az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti:
„Ó Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorlását, akik az anyagi energia teremtette gépezetben foglalnak helyet.
Ó Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljes egészedben. Az Ő kegye által transzcendentális békéhez fogsz jutni, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.”
Az Úr Kapiladeva magyarázza a Srimad Bhagavatamban (3.29.21-27):
„Felsőlélekként jelen vagyok minden élőlényben. Ha valaki nem törődik e mindenhol jelen levő Felsőlélekkel, vagy semmibe veszi Őt, s közben imádja a templomi múrtit, az nem több puszta utánzásnál.
Aki imádja az Istenség múrtiját a templomban, de nem tudja, hogy a Legfelsőbb Úr Paramátmáként jelen van minden élőlény szívében, az kétségtelenül tudatlanságban van, s ahhoz az emberhez hasonlítják, aki a hamuba szórja felajánlását.
Aki tiszteletét ajánlja Nekem, de irigy mások testére, s ezért szakadár gondolkodású, annak elméje sohasem éri el a békét, mert ellenségesen bánik más élőlényekkel.
Aki nem tudja, hogy jelen vagyok minden élőlényben, az sohasem tesz Engem elégedetté templomi múrtim imádatával, még akkor sem, ha a megfelelő szertartásokkal és felajánlásokkal imád Engem.
Előírt kötelességeit végezve az embernek mindaddig imádnia kell az Istenség Legfelsőbb Személyiségének múrtiját, amíg fel nem ismeri, hogy jelen vagyok szívében s minden más élőlény szívében is.
A halál lángoló tüzeként rettentő félelemmel töltöm el azt, aki az eltérő külső alapján akár a legkisebb megkülönböztetést is teszi maga és a többi élőlény között.
Ezért az embernek bőkezű ajándékokkal, figyelemmel, valamint barátságos viselkedéssel és azáltal, hogy mindenkit egyenlőnek lát, ki kell engesztelnie Engem, aki önvalójukként ott lakozom minden teremtményben.”
A Sri Caitanya-candrodaya-nataka mondja:
„Az Úr Krsnának végzett odaadó szolgálat örömet szerez a szívnek, elégedetté teszi az érzékeket, a személytelen felszabadulást nagyon jelentéktelennek mutatja, minden vágyat teljesít, és minden élőlényt az extázis óceánjába merít.”
A következő versben a szerző az upaya-bhakti előbb említett lemondás-aspektusát írja le:
Fokozatosan el kell fordítani a test-kocsit, az elme-kocsihajtót és a lovakat (az érzékeket) az érzékek tárgyai útjáról, a lelki tudás és a helyes lemondás alkalmazásával. Az mond le helyesen a világról, aki így tesz.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja:
Itt a testet kocsinak nevezzük, mert az elme irányítja. Az elme a kocsihajtó, mert irányítja az érzékeket. Az érzékek a lovak, mert ide-oda rángatják a test-kocsit. Ezt is mondják:
„A szellemi lélek az utas a kocsiban.”
Az Upanisadokban mondják:
„Tudd meg, hogy a szellemi lélek a kocsi utasa.”
Azt nevezik helyes lemondásnak, amikor a személy a lelki tudás és a helyes elkülönülés alkalmazásával elvezeti a kocsit az érzékek tárgyai útjáról. A Bhagavad-gitában (6.25) magyarázza az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Az ember teljes meggyőződéssel, lépésről lépésre, értelme segítségével szilárduljon meg a transzban, vagyis elméjét egyedül a Legfelsőbb Lélekre rögzítse, és semmi másra ne gondoljon.”
A Katha Upanisad (1.3.3,4,6 és 9) mondja:
„Az egyén az anyagi test kocsijának az utasa, és az értelem a hajtó. Az elme a hajtó eszköz, és az érzékek a lovak. Így az én az elme és az érzékek társaságának élvezője vagy szenvedője. Így értik ezt a nagy gondolkodók.
A bölcs helyesen használja az elméjét, hogy irányítsa az érzékeit. Akkor az értelme jó kocsihajtó, és az érzékei jó lovak.
Ilyen módon hajtja kocsiját a bölcs az Úr Visnu legfelsőbb hajlékába: értelme a kocsihajtó, gyeplője pedig az elme.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad-gitában (5.5, 4.18, 5.2 és 5.6):
„Aki tudja, hogy odaadó munkával is elérhető az, ami lemondással, s aki ezért a munka és a lemondás útját egynek látja – az valóban lát.
Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést lát, az értelmes az emberek között, s az ő helyzete még akkor is transzcendentális, ha mindenféle tettet végez.
A munka lemondása és az odaadással végzett munka egyaránt a felszabaduláshoz vezet. De a kettő közül az odaadó szolgálat a jobb.
Az ember mindaddig nem lehet boldog egyedül a tettekről való lemondás által, míg odaadással nem szolgálja az Urat. Az ilyen munkától megtisztult bölcsek késedelem nélkül elérik a Legfelsőbbet.”
Szintén a Bhagavad-gitában (6.20-21) mondja:
„A tökéletesség szintjét samadhinak vagy transznak hívják. Ilyenkor a yoga gyakorlása által az ember elméje minden anyagi szellemi tevékenységtől mentes. Jellemzője, hogy a yogi ebben az állapotban tiszta elméje segítségével megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni abból. Ezen az örömteli síkon az ember kötetlen, lelki boldogságban él, s transzcendentális érzékszerveivel élvezni tudja azt. E szilárd helyzetben az igazságtól sohasem tér el.”
Bhagavad-gita (6.28):
„A lelki megvalósításban, az önvalóban szilárdan horgonyzó, az anyagi szennyeződéstől megtisztult yogi a legfelsőbb tudattal állandó kapcsolatba kerülve eléri a boldogság legmagasabb fokát.”
Bhagavad-gita (6.47, 7.28, 8.28):
„Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád transzcendentális szerető szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s az összes yogi közül ő a legkiválóbb.
Akik jámboran cselekedtek ebben és előző éeltükben, akiknek bűnös tettei teljesen kipusztultak, s akik megszabadultak az illúzió ellentétpárjaitól, azok határozottan hozzáfognak szolgálatomhoz.
Az odaadó szolgálat útján járó személy nincs megfosztva az olyan eredményektől, melyek különben a Védák tanulmányozásából, az önsanyargató áldozatok végzéséből, adományozásból vagy filozófiai és gyümölcsöző cselekedetekből származnak. Ő végül is eljut a transzcendentális világba.”
A Srimad Bhagavatamban (12.5.11-12) ezt az utolsó utasítást adja Srila Sukadeva Gosvami Maharaja Pariksitnak:
„Fontold meg, ’Én nem különbözöm az Abszolút Igazságtól, a legfelsőbb hajléktól, és az az Abszolút Igazság, a legfelsőbb rendeltetési hely nem különbözik Tőlem.’ Bízd magad a Legfelsőbb Lélekre, aki minden téves anyagi azonosulástól mentes, és még csak észre sem fogod venni Taksaka szárnyas kígyót, amikor belemar a lábadba a méregfogaival. Nem fogod látni a saját haldokló testedet vagy a körülötted levő anyagi világot sem, mert már megértetted, hogy különbözöl tőlük.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad gitában (18.54):
„Aki eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant. Sohasem bánkódik, és nem is vágyik semmire, egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végez Nekem.”
A Bhagavad gitában (12.10-11) mondja Arjunának:
„Ha nem tudod gyakorolni a bhakti yoga szabályait, akkor próbálj csak Nekem dolgozni, mert ha Értem cselekszel, akkor majd eléred a tökéletes szintet.
Ha képtelen vagy ilyen tudatban dolgozni, akkor próbálj lemondani munkád minden gyümölcséről, s horgonyozz az önvalóban.
Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe. A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert ezáltal lelki nyugalomhoz jut az ember.”
Itt valaki tiltakozhat, a védikus következtetés dindima dobja azt hirdeti, „A tudás elhozza a felszabadulást.” Te meg miért hangsúlyozod a „lelki tudás” szavakat? Miért kell az, hogy ez a tudás lelki természetű legyen?
Erre a kifogásra mondja el a szerző a következő sutrát.
37. sutra
Az egyik fajta tudás felszabadulást hoz, a másik köteléket.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt az első fajta tudás a lelki tudás, vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ismerete. A „muktih” szó az anyagi kötelékektől való megszabadulást jelenti. A második fajta tudás anyagi, de ide tartoznak az imperszonalisták száraz elméletei is. A „bandhah” szó azt jelenti, megkötöttség az ismétlődő születések és halálok körforgásában. A következő szavakban az Istenség Legfelsőbb Személyisége megerősíti, hogy az anyagi tudás hozzákötöz az anyagi világhoz. Ezt mondja, (BG 14.6):
„Ó bűntelen, mivel tisztább a többinél, a jóság minősége ragyogó, és megszabadítja az embert a bűnös cselekedetek visszahatásaitól. A jóságban élők tudást fejlesztenek ki, de ez és a boldogság fogalma megköti őket.”
Az ateisták és a káromlók következtetéseit tartalmazzák a Vidvan-moda-tarangini e szavai:
„’Mi a cselekvés? Ki a dolgok látója? Mikor és ki hozza létre a karmikus visszahatásokat? Hogyan születik meg valaki ismét ebben a világban?’ Ha valaki felteszi ezeket a kérdéseket, akkor ezt válaszolom: Nincs válasz ezekre a kérdésekre. Senki, sehogyan sem találhatja meg a válaszokat ezekre a kérdésekre. Az az igazság, hogy az élet olyan, mint az áradó folyó, néha örömöt hoz, és néha szenvedést. Az anyagi test ideiglenes. Meg fog halni. Az az igazság, hogy az egész világ valótlan. Valójában nem létezik. Csak illúzió.”
A Sri Caitanya-candrodaya-natakában (7.77) mondja Srila Ramananda Raya:
„Azok, akik nem ízlelhetik meg az édességet, az imperszonalista felszabadulás keserű nimba levét fogják meginni. Mi azonban, akik tudjuk, hogy mi az édes, azt a sötét, édes nektárt isszuk, amelyet a szerelmes gopik ittak szemük sarkaiból.”
Sri Ramananda Raya ezt válaszolta az Úr Caitanya kérdéseire (Caitanya-candrodaya-nataka 7.61):
„Valójában azok a felszabadultak, azok szabadultak fel az anyagi világtól, akik Krsna lótuszvirág lábait szeretik, és semmi mást nem szeretnek, akik a bhakti-yogában, az odaadó szolgálat yogájában gyönyörködnek, nem vonzódnak sem az astanga yogához sem bármely másféle yogához, és akik minden szeretetüket az Úr Krsna transzcendentális testének, és nem a saját külső, anyagi testüknek adják. Lehet, hogy az abhakták felszabadultaknak mondják magukat, de ez nem így van.”
A Bhagavad-gitában (18.64-66) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Mivel kedves barátom vagy, ezért ismét feltárom előtted a tudás legbizalmasabb részét. Halld hát Tőlem, mert a javadat szolgálja.
Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem. Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Előttem; így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám. Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy.
Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem. Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj.”
A következő sutrában a szerző elmagyarázza, mint jelent a „yukta” (megfelelő) szó a „yukta-vairagya (megfelelő lemondás)” kifejezésben.
38. sutra
Az egyik fajta lemondás felszabadulást hoz, a másik köteléket.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Ebben a sutrában a szerző elmagyarázza, mit jelent a „yukta” (megfelelő) szó a „yukta-vairagya (megfelelő lemondás)” kifejezésben. Kétféle lemondás van: 1. yukta-vairagya (megfelelő lemondás), és 2. phalgu-vairagya (hamis lemondás). Megfelelő lemondás, amikor a személy anélkül, hogy ragaszkodna a tettei eredményeihez, tisztán, szentként cselekedve munkája minden eredményét felajánlja az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ez a lemondás megszabadít az ismétlődő születés és halál kötelékétől. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége magyarázza a Bhagavad-gitában (6.1):
„Aki kötelessége szerint cselekszik, ám nem vonzódik munkája gyümölcseihez, az a lemondott élet rendjében él. Ő az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző.”
A Bhagavad-gita sok versében találhatunk más, ilyen utasításokat. A hamis lemondás viszont száraz, megkeményíti a szívet, büszkévé tesz, kicsinyes, ahhoz a lemondáshoz hasonlítják, amelyet az erdőben élő majmok gyakorolnak, és nincs más eredménye, mint az ismétlődő születés és halál szenvedése az anyagi világban. A Sruti-sastra mondja:
„Nem a puszta lemondással lehet elérni a felszabadulást.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad-gitában (18.8, 3.6):
„Aki félelemből, vagy mert fáradságosak, feladja az előírt kötelességeit, az a szenvedély kötelékében van. Így sohasem lehet elérni a lemondás eredményét.
Aki visszatartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csüng, az bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják.”
A Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.2.256) mondja Srila Rupa Gosvami:
„Amikor valaki semmihez sem ragaszkodik, de ugyanakkor mindent elfogad, ami Krsnával kapcsolatos, akkor fölülemelkedett a birtoklási vágyon. Nem olyan teljes a lemondása annak, aki mindent elutasít, anélkül, hogy tudná, milyen kapcsolatban van az Krsnával.”
A Bhagavad-gitában (18.7-8) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Az előírt kötelességeket sohasem szabad feladni. Ha valaki az illúziótól megtévesztve mégis megválik tőlük, akkor lemondását a tudatlanság kötőerejébe sorolják.
Aki félelemből, vagy mert fáradságosak, feladja az előírt kötelességeit, az a szenvedély kötelékében van. Így sohasem lehet elérni a lemondás eredményét.”
Ezt a Srimad Bhagavatamban (11.12.1) mondja:
„Kedves Uddhavám, tiszta bhaktáimmal társulva bárki megsemmisítheti az anyagi érzékkielégítés valamennyi tárgyához való ragaszkodását. Az ilyen megtisztító társulás a bhaktám irányítása alá von Engem. Végezheti valaki az astanga yoga rendszert, az anyagi természet elemeinek filozófiai elemzését, gyakorolhatja a nem-ártást és a közönséges jámborság egyéb elveit, zengheti a Védákat, végezhet lemondásokat, beléphet a lemondott életrendbe, végrehajthatja az áldozatokat, áshat kutakat, ültethet fákat, dolgozhat a köz javán, adományozhat, betarthat szigorú fogadalmakat, imádhatja a félisteneket, zenghet bizalmas mantrákat, felkeresheti a szent helyeket, súlyosabb vagy kevésbé súlyos fegyelmi szabályokat is elfogadhat, de még ezekkel a cselekedetekkel sem von Engem az irányítása alá.”
Bhagavad-gita (18.9, 18.11, 4.20-21, 6.17-18):
„Ó Arjuna, aki csak azért hajtja végre az előírt kötelességét, mert annak így kell lennie, és felhagy a tett gyümölcseihez való ragaszkodással, annak lemondása a jóság minőségébe tartozik.
A megtestesült lélek valójában képtelen minden tettől megválni. Ezért mondják, hogy az igazi lemondás az, ha valaki a tettei gyümölcséről mond le.
Feladván minden ragaszkodást, melyek tettei gyümölcseihez fűzik, bár mindenféle munkát végez, mégis elégedett mindig, független, és mentes az anyagi cselekedetektől.
Az ilyen értelmes ember feladja a tulajdonaihoz fűződő összes birtoklásérzetét, és elméjén valamint értelmén uralkodva csupán a minimális életszükségletért cselekszik. Aki ily módon dolgozik, arra nem hatnak a bűnös visszahatások.
Akinek mérsékelt az evése, alvása, munkája és pihenése, az minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni a yoga gyakorlása által.
Úgy mondják, ha a yogi elméje a Transzcendensben gyökerezik, s képes azt a gyakorlatok által fegyelmezni, akkor elérte a yoga célját.”
Srila Suta Gosvami mondja a Srimad Bhagavatamban (1.2.8-10):
„A kötelesség, melyet az ember saját helyzetének megfelelően hajt végre, csupán tengernyi haszontalan munka, ha nem ébreszt vonzódást az Istenség Személyiségének üzenete iránt.
A dharma minden fajtája a végső felszabadulást szolgálja, és sohasem szabad anyagi haszon érdekében végezni. A bölcsek szerint annak, aki alapvető kötelessége szerint végez szolgálatot, sohasem szabad az anyagi nyereséget érzékkielégítésre használnia.
Az élet során felmerülő vágyak soha ne irányuljanak az érzékkielégítésre. Az embernek csupán egészséges életre, önmaga fenntartására kell vágynia, mert feladata az, hogy tudakozódjon az Abszolút Igazságról. Ne legyen semmi más célja munkájának.”
A Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.2.255) magyarázza Srila Rupa Gosvami:
„Amikor valaki semmihez sem ragaszkodik, de ugyanakkor mindent elfogad, ami Krsnával kapcsolatos, akkor fölülemelkedett a birtoklási vágyon. Nem olyan teljes a lemondása annak, aki mindent elutasít, anélkül, hogy tudná, milyen kapcsolatban van az Krsnával.”
Itt valaki megkérdezheti: Nem úgy van, hogy ha egy személy elbukik az odaadó szolgálat útján, akkor borzalmas sors vár rá?
Attól félve, hogy valaki felteheti ezt a kérdést, a szerző elmondja a következő sutrát:
39. sutra
Egy bhakta nem fog elbukni, még akkor sem, ha nem érte el a tökéletességet a lemondásban és az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatában.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Még ha nem is érte el a tökéletességet a lemondásban és az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatában, a bhakta, a materialistától eltérően, nem fog elbukni. Rosszabb helyzetben sem fog megszületni. A Bhagavad-gitában (6.40) magyarázza az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Ó Prthá fia, a jámbor cselekedeteket végző transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki világban. A jótevőt sohasem győzi le a gonosz.”
Szintén a Bhagavad-gitában (6.25-26, 6.44) mondja:
„Az ember teljes meggyőződéssel, lépésről lépésre, értelme segítségével szilárduljon meg a transzban, vagyis elméjét egyedül a Legfelsőbb Lélekre rögzítse, és semmi másra ne gondoljon.
Az embernek határozottan vissza kell térítenie elméjét az önvaló felügyelete alá, csapongó és határozatlan természete miatt bármikor és bárhová is vándoroljon az.
Előző élete isteni tudata folytán automatikusan vonzódni fog a yoga elveihez, anélkül, hogy kutatna utánuk. Az ilyen, tudásra vágyó, yogára törekvő transzcendentalista felette áll az írások rituális elveinek.”
Srila Rupa Gosvami mondja a Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.2.261):
„Egy Krsna-tudatos személy természetesen megtisztul, nincs szüksége arra, hogy gondolatban vagy tettben más megtisztító folyamatokat gyakoroljon. Mivel már nagyon magasra emelkedett a Krsna-tudatban, minden jó tulajdonságot megszerzett, és követi a misztikus yoga rendszerben előírt szabályokat és előírásokat.”
Szintén a Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.3.43, 1.3.46 és 1.3.54) mondja:
„A közönséges bhaktákban nem lehet ennyire tiszta ragaszkodás Krsna iránt. Hogy is érhetnék el a sikert azok, akik szívét beszennyezték a gyümölcsöző tettek és azok visszahatásai, akik mindenféle elmebeli spekulációba bonyolódtak?
Néha azt találjuk, hogy valaki ténylegesen az anyagi élvezethez vagy az üdvözüléshez vonzódik, mégis olyan szerencsés, hogy tiszta bhaktákkal társulhat, akik az Úr szent nevét zengik. Az Úr kegyéből részt is vehet az éneklésben. Ilyenkor, csak azért, mert azokkal a tiszta bhaktákkal társult, szívük holdsugarai rávetődnek, és ennek hatására vagy kíváncsiságból benne is felébredhet valamilyen ragaszkodás.
Ha valaki sértéseket követ el egy bhakta lótuszvirág lábainál, ez az árnyék- vagy para-ragaszkodás ki is aludhat. Eltűnik, mint a fogyó hold, mely lassan egyre karcsúbb lesz, majd teljesen elsötétül.”
40. sutra
A lemondás megfelelő előrehaladásával el lehet érni a cselekvő odaadó szolgálatot (sadhana), aztán az extázist (bhava), és végül a tiszta szeretetet (prema) az Úr iránt.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt valaki megkérdezheti: Mik az előrehaladás különféle szintjei az odaadó szolgálatban? Erre a kérdésre válaszol a szerző, amikor elmondja ezt a sutrát.
A lemondásban és az odaadó szolgálatban (sadhana) rendszeres gyakorlással lehet előbbre jutni, ezután következnek az extázis (bhava) és végül a tiszta szeretet (prema) az Úr iránt. A lemondás megfelelő elmélyítésével lehet előbbre jutni az odaadó szolgálatban, mely az extázisban és a tiszta, odaadó szeretetben tetőzik. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja (BG 9.9):
„Ó Dhanandzsaja, mégsem kötnek meg ezek a tettek Engem. Mindig különálló vagyok tőlük, mintha semleges lenne a helyzetem.”
Srila Rupa Gosvami magyarázza a Bhakti-rasamrta-sindhuban (1.2.1-2):
„Az odaadó szolgálat három kategóriája: 1. odaadó szolgálat a gyakorlatban (sadhana), 2. odaadó szolgálat extázisban (bhava), és 3. odaadó szolgálat a tiszta Istenszeretetben (prema). Amikor fejleszteni akarjuk az odaadó szolgálat velünk született képességét, vannak bizonyos folyamatok, amelyeket vagy elfogadunk, vagy elutasítunk, és így ébresztjük fel ezt a szunnyadó képességet. Ezt a gyakorlást nevezik sadhana-bhaktinak.”
Szintén a Bhakti-rasamrta-sindhuban mondja:
„A vibháváal és az extatikus szeretet egyéb jellemzőivel tapasztaljuk a legnagyobb és legcsodálatosabb boldogságot.”
Bhakti-rasamrta-sindhu (1.4.15-16):
„Kezdetben hitre van szükség. Ezután az érdekel bennünket, hogy társuljunk a tiszta bhaktákkal. Ezután avatást kapunk a lelki tanítómestertől, és az irányításával betartjuk a szabályozó elveket. Ilyen módon megszabadulunk minden nem kívánatos szokástól, és megszilárdulunk az odaadó szolgálatban. Ezt követően kialakul az íz és a ragaszkodás. Ez a sadhana-bhakti, az odaadó szolgálat végzése a szabályozó elvek szerint. Az érzelmek fokozatosan felerősödnek, és végül felébred a szeretet. Így, fokozatosan bontakozik ki az Istenszeretet a Krsna-tudat iránt érdeklődő bhaktában.”