Bhaktivinóda Thákura: Az Igazság
Acit-padartha-prakarana
Anyag
Srila Bhaktivinoda Thakura bevezetése
Itt valaki megkérdezheti: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki túl van a természet kötőerőin, és kinek formája örök, tudással és extázissal teli, milyen formában, vagy milyen energiával cselekszik, hogy megteremtse az anyagi univerzumokat?
A sutrák szerzője azért kezdi el ezt a fejezetet, hogy megválaszolja ezt a kérdést. Megadja az „acit” szó (anyag) meghatározását.
21. sutra
Az anyag az illuzórikus energia, maya, amely a természet kötőerőit irányítja, és nagyon sokféle formát és cselekedetet teremt, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt a Legfelsőbb Úr energiáját maya-nak nevezik. A Svetasvatara Upanisad (4.10) mondja:
„Bár maya (illúzió) hamis vagy ideiglenes, maya háttere a legfelsőbb varázsló, az Istenség Személyisége, aki Mahesvara, a legfelsőbb irányító.”
Szintén a Svetasvatara Upanisad mondja (4.5):
„Egy megszületetlen férfi élvez egy megszületetlen vörös, fehér és fekete nőt, aki számos olyan gyermeket szül, mint ő maga. Egy másik megszületetlen férfi először élvezi őt, aztán elhagyja.”
(Fordító megjegyzése: A megszületetlen nő az anyagi természet. A vörös, fehér és fekete színek a szenvedély, jóság és tudatlanság kötőerői. A számos gyermek az anyagi univerzumok összetevői. Az első megszületetlen férfi a feltételekhez kötött lélek. A második megszületetlen férfi a lélek, aki megpróbálta élvezni az anyagot, de végül lemond a világról, és eléri a felszabadulást.)
Srila Baladeva Vidyabhusana magyarázza a Vedanta-sutrához írt Govinda-bhasyájában:
„A kozmikus megsemmisülés idején a természet három kötőereje finommá és megnyilvánulatlanná válik. Ezt úgy nevezik, tamah, az anyag megszületetlen gyökere. A kozmikus teremtés idején a természet kötőerői nagyon sok nevet és formát nyilvánítanak ki, a pardhánával és az avyaktával kezdve. A Sruti-sastra mondja, „a kozmikus megsemmisülés idején a mahat-tattva elmerül az avyaktában, az avyakta elmerül az aksarában, és az aksara elmerül a tamah-ban.)”
Az Isa Upanisad (11. mantra) mondja:
„Csak az tudja legyőzni az ismétlődő születést és halált – hogy azután a halhatatlanság teljes áldását élvezze – aki képes egyidejűleg megérteni a tudatlanság és a transzcendentális tudomány folyamatát is.”
A Sankhya-kárikában az Istenség Legfelsőbb Személyiségét ezekkel a szavakkal írják le:
„Az anyag gyökere nem változik. Ebből a gyökérből hét átalakulás nyilvánul meg, a mahat-tattvával kezdve. Ezektől tizenhat átalakulás nyilvánul meg. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége túl van az anyag gyökerén és annak különféle átalakulásain.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja Brahmá félistennel (SB 2.9.34):
„Ó Brahmá, ha nincs kapcsolatban Velem, minden valótlan, még akkor is, ha értékesnek tűnik. Tudnod kell róla, hogy csupán illuzórikus energiám – visszatükröződés a sötétségben.”
Sandilya mondja a Bhakti-sutrában (3.1.86):
„Az Úr ezen energiáját úgy nevezik, maya, mert természeténél fogva anyagi.”
A Bhagavad-gitában (9.10) az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti:
„Az anyagi természet az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lényeket. Az anyagi természet törvénye alapján ismétlődve teremtődik és semmisül meg ez a megnyilvánulás.”
Ezt is a Bhagavad-gitában (7.14) jelenti ki az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.”
A Kanáda-sutra, 4. Adhyaya, 2. Ahnika mondja:
„A valóság örök. Nem teremtette senki.”
A Vaisesika-sutra mondja:
„Az atom az anyag legkisebb egysége. Soha sem lehet tovább osztani.”
A Srimad Bhagavatamban (3.11.1-2) mondja Sri Maitreya:
„Az anyagi megnyilvánulás végső részecskéjét, amely oszthatatlan és nem alakul testté, atomnak nevezik. Láthatatlan azonosságként mindig létezik, még akkor is, amikor már minden forma feloszlott. Az anyagi test nem más, mint ezeknek az atomoknak a kombinációja, de a közönséges ember mindezt félreérti.
Az atomok a megnyilvánult univerzum legvégső szintjét jelentik. Amikor saját formájukban maradnak, s nem alkotnak különféle testeket, a határtalan egységnek nevezik őket. Kétségtelenül vannak különféle fizikai formában lévő testek, de maguk az atomok alkotják a teljes megnyilvánulást.”
A Srimad Bhagavatamban (11.22.4) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Ezek a filozófusok mind az Én misztikus energiám védelmében beszéltek, ezért akármit mondhattak anélkül, hogy ellentmondtak volna az igazságnak.”
Itt valaki tiltakozhat: Ez az energia az anyagi világot függetlenül teremti meg, bárki más segítsége nélkül. Miért kell feltételezni egy Legfelsőbb Isten létezését?
A sutrák szerzője ezt mondja, erre a kifogásra válaszolva:
22. sutra
Az anyag természeténél fogva tétlen, mert se nem élő, se nem tudatos. Amikor a tudatos élet cselekvésre kényszeríti, az anyag élőnek és tudatosnak látszik.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Az anyag természeténél fogva tétlen, mert se nem élő, se nem tudatos. Nem áll hatalmában, hogy bármit cselekedjen. Amikor a tudatos élet cselekvésre kényszeríti, az anyag élettől melegnek látszik. Ilyen körülmények között úgy tűnik, mintha cselekedne, az univerzum teremtőjévé válna. Ez ezt jelenti. Ezt írja le a Bhagavad-gita (9.10), ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti:
„Ó Kunti fia, az anyagi természet az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lényeket.”
Az Aitareya Upanisad (1.1.1) mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a pillantásával teremtette meg az anyagi világokat.”
A Bhagavad-gitában (15.14) az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti:
„Én vagyok az emésztés tüze minden testben, és Én vagyok a ki- és bemenő életlevegő is, mely által a négyféle étel megemésztődik.”
A Srimad Bhagavatamban (3.26.19) magyarázza az Úr Kapila:
„Miután az Istenség Legfelsőbb Személyisége megtermékenyíti az anyagi természetet belső energiájával, az anyagi természet világra hozza a kozmikus intelligencia teljességét, melyet Hiranmayának neveznek. Ez akkor megy végbe az anyagi természetben, amikor a feltételekhez kötött lelkek sorsa működésre készteti őt.”
A Markandeya Purana, Devi-mahátmyában mondja Brahmá Prakrtinek:
„Te tartasz fenn mindenkit. Te teremted az univerzumot. Te védelmezed. Végül visszatér beléd.”
A következő sutrában a szerző megmutatja, hogy az illuzórikus energia, maya börtön a feltételekhez kötött lelkek számára.
23. sutra
Az anyagi világ olyan, mint egy börtön, ahova bezárják azokat a lelkeket, akik gyűlölik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Számos bilincs köti meg a lelkeket, például az anyagi testek, amelyekben lakoznak.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt a „sa” szó azt anyagi természetet jelenti, „para” az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, „anananuraktanam” azokat, akik a függetlenségüket (szabad akaratukat) gyakorolják, nincs bennük szeretet az Úr iránt, és nagy kedvük van ahhoz, hogy ne engedelmeskedjenek a parancsainak. Az ilyen személyek számára az anyagi természet egy sor bilincset biztosít, az anyagi testekkel kezdve, amelyekben a feltételekhez kötött lelkek lakoznak. Ezt írják le a Katha Upanisad (2.2.7) következő szavai:
„Azok, akik nem szeretik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, belépnek egy anyaméhbe, és ismét anyagi testben lakoznak. Egyesek akár mozdulatlan fák és növények lesznek. Különféle élethelyzetekbe kerülnek, elmúlt tetteiknek megfelelően, és aszerint, hogy mire gondoltak a halál pillanatában.”
A Katha Upanisad (2.2.1) mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb, megszületetlen Személyisége, kinek szíve teljesen tiszta, szintén a tizenegy kapus városban lakik, amely a feltételekhez kötött lélek anyagi teste.”
A Bhagavad-gitában (14.5) magyarázza az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Ó erős karú, az anyagi természet három kötőerőből áll: jóság, szenvedély és tudatlanság. Az élőlény alárendeltjévé válik e kötőerőknek, mihelyt kapcsolatba kerül az anyagi természettel.”
Ugyancsak a Bhagavad-gitában (5.18) mondja:
„A szerény bölcs igaz tudása által egyenlőnek látja a tanult és alázatos bráhmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt (kasztonkívülit) is.”
A Katha Upanisad (2.2.4) mondja:
„Felmerül a kérdés: Amikor a testet öltött lélek felszabadul és hátrahagyja az anyagi testet, ki fogja irányítani? A válasz ez: Még mindig a Legfelsőbb irányítja őt.”
Az Úr Kapila mondja a Srimad Bhagavatamban (3.26.1):
„Kedves anyám, most beszélek neked az Abszolút Igazság különféle kategóriáiról, melyeket ismerve bárki megszabadulhat az anyagi természet kötőerőinek befolyásától.”
24. sutra
Az anyagi természetnek nincs sem kezdete, sem vége, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az energiája.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Az anyagi természetnek nincs sem kezdete, sem vége, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az energiája. A Smrti-sastra mondja:
„Tudd meg, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége is, az Ő anyagi energiája is kezdet nélküliek.”
A Srimad Bhagavatam (1.1.1) mondja:
„az Úr Krsnán meditálok, mert Ő az Abszolút Igazság, a megnyilvánult univerzumok teremtésében, fenntartásában és megsemmisülésében minden ok elsődleges oka. Ő közvetve és közvetlenül minden megnyilvánulásról tudatos és független, mert nincs más ok Rajta kívül.”
Bár az anyagnak nincs sem kezdete, sem vége, az idő és a tér határain belül helyezkedik el. Ezt írja le a szerző a következő két sutrában.
25. sutra
Az idő nem a létezik egyik fő kategóriája. Ez a közvetítő, amely létrehozza a kapcsolatot a feltételekhez kötött lelkek és az anyagi természet között.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Egyesek azt állítják, hogy az idő a létezés fő kategóriája, és ennek alátámasztásául a Markandeya Purana következő szavait idézik:
„Másodpercek, percek és természetének egyéb részei formájában az idő mindent megváltoztat az anyagi világban.”
Ez a sutra elutasítja azt a gondolatot, hogy az idő a létezés fő kategóriája. Az idő nem fő kategória, csak a közvetítő, amely létrehoz egy kapcsolatot.
Sandilya mondja a Bhakti-sutrában:
„A fő kategóriák: 1. szellem, és 2. anyag. Nincs harmadik.”
Az Úr Kapila magyarázza a Srimad Bhagavatamban (3.26.16):
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének befolyását az időtényezőben lehet érzékelni, amely az anyagi természettel kapcsolatba került, megtévesztett lélek hamis egójának köszönhetően halálfélelmet okoz.”
26. sutra
Az anyag lakóhelyet biztosít a feltételekhez kötött lelkek számára. Ezt a helyet „az anyagi tér három dimenziójának” hívják.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Az anyag lakóhelyet biztosít a feltételekhez kötött lelkek számára. Ezt a helyet „az anyagi tér három dimenziójának” hívják. A Svetasvatara Upanisad (4.6-7) ad egy példát erre az anyagi térre:
„Bár a két madár ugyanazon a fán van, az evő madár állandóan aggódik és rosszkedvű, mint a fa gyümölcseinek élvezője.”
Itt a „fa” a feltételekhez kötött lélek anyagi lakóhelye (teste).
Sok filozófus állítja, hogy a föld-elem a többi anyagi elem nyugvóhelye. Ezt mondják a Mundaka Upanisad (2.1.3) következő szavai:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől születnek az élet, elme, az összes érzékszerv, éter, levegő, tűz és víz. Mindezen a föld-elemen nyugszanak.”
Az előző mantra (Mundaka Upanisad 2.1.2) ezt mondta:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ragyogó és transzcendentális. Mindenütt jelen van az anyagi világban. Mindenben benne van, mindenen kívül van. Az Ő formája nem anyagi. Az Ő életereje nem anyagi. Az Ő elméje nem anyagi. Ő a legfelsőbb és dicsőséges. Nagyobb, mint a halhatatlan szellemi lelkek.”
A Markandeya Purana mondja:
„Ó Úr anyagi energiája, te vagy az egész univerzum nyugvóhelye.”
A következő sutrában a szerző rámutat számos tévedésre, amelyek megtévesztik a feltételekhez kötött lelkeket.
27. sutra
A tétlen anyaghoz való ragaszkodás miatt a feltételekhez kötött lélek tévedésben van a boldogságot és a lelki világot illetően.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
A feltételekhez kötött lélek tévedésben van a boldogságot illetően. Mivel ragaszkodik az anyagi világhoz, azt gondolja, hogy az anyagi világban fogja megtalálni a boldogságot: a Svargalokában, egy kiváló anyagi testben vagy valamilyen más módon. Mivel ebben az anyagi világban a tárgyakhoz ragaszkodik, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő hajlékát illetően is tévedésben van. A Srimad Bhagavatamban (3.10.26) az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti:
„A körforgásban a kilencedik azoknak az embereknek a megteremtése, akik csak egy fajt alkotnak, s akik táplálékukat a hasukban tartják. Az emberi fajban a szenvedély kötőereje az uralkodó. Az emberek mindig nagyon elfoglaltak a szenvedéssel teli életben, de minden tekintetben boldognak tartják magukat.”
A Katha Upanisadban (1.1.12) mondja Naciketa Yamarájának, a halál urának:
„A lelki világban senki sem fél az öregségtől vagy tőled, ó halál. Ott már mindkettőn túl vannak. A lelki világban senki nem aggódik, hogyan szerezzen ételt és italt. A lelki világ lakói transzcendentális boldogságot élveznek.”
Ezt is Naciketa mondja a Katha Upanisadban (1.1.26):
„Minden emberi lény hamarosan meghal. Az érzékei nagyon gyorsan öregek és gyengék lesznek. Mindenkinek az élete rövid. A kocsijaitok, az éneklés és a tánc csak egy pillanatig fognak tartani.”
A Mundaka Upanisad (1.2.12) mondja:
„A jámbor tettekkel elért mennyei, anyagi bolygók igaz természetét látva egy bráhmana már nem vágyakozik arra, hogy odamenjen. Lemondottá válik, és azt a tudományt akarja megtanulni, hogyan emelkedjen az anyagi világ fölé.”
Ahhoz, hogy a transzcendentális témát megtanuljuk, egy lelki tanítómesterhez kell közelednünk. Rőzsét kell vinnünk, amit majd elégetnek az áldozatban. Az ilyen lelki tanítómestert arról ismerhetjük fel, hogy nagyon jól érti a Védák következtetéseit, és ezért állandóan az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálja.”
A Mundaka Upanisad (1.2.10) mondja:
„A bolondok azt gondolják, hogy minden tett közül a jámbor anyagi tettek a legjobbak, és azt állítják, hogy egyetlen tett sem jobb ezeknél. Eljutnak a Svargalokára, élveznek, és aztán ismét visszatérnek ebbe a világba, vagy az ez alatti világokba.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti a Bhagavad-gitában (2.62-63):
„Az emberben ragaszkodás ébred az érzékek tárgyai iránt, miközben rajtuk elmélkedik. Az ilyen vonzódás vágyat, a vágy pedig dühöt szül.
A dühből illúzió ered, az illúzióból emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elveszik az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.”
Sri Sankara magyarázza az ezekhez a szavakhoz írt kommentárjában:
„Itt azt mondják, hogy az érzékek tárgyain való elmélkedés a gyökere mindennek, ami nem kívánatos.”
A Bhagavad-gitában (4.9) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök tartózkodási helyemet.”
Ezt is Ő mondja (BG 15.3-4):
„Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem tudja, hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja. De nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével le kell dönteni. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahova egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérni, és ott meg kell hódolni az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiben időtlen idők óta jelen van minden.”
Bhagavad-gita (15.6):
„Az Én legfelsőbb hajlékomat nem Nap, Hold vagy elektromosság ragyogja be. És legyen az bárki, ha egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.”
Most a sutrák szerzője megmutatja az utat, hogyan szabadulhat meg a lélek az illúzióktól. A szerző szól:
28. sutra
Ezektől az illúzióktól az értelem megkülönböztető erejének használatával szabadulhatunk meg.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt a „tatah” szó jelentése „a két előzőleg leírt illúziótól”, „muktih azt jelenti, „az egyéni lelkek elérik a szabadságot”, „vivekena” pedig „azáltal, hogy megértik az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az egyéni szellemi lélek igazságát”.
A Brhad-aranyaka Upanisad (4.4.12) mondja:
„Ha egy személy ismeri a lélek igazi természetét, és ha azt gondolja, „én szellem vagyok”, akkor ugyan mire vágyakozna ebben az anyagi világban? Hogyan ragaszkodna ehhez az anyagi testhez?”
A Mundaka Upanisad (2.2.9) mondja:
„Így átvágja a szívben levő csomót, és darabokra hasogat minden bizalmatlanságot. A gyümölcsöző tettek lánca megszakad, amikor az önvalót látja urának.”
A Bhagavad-gita e szavai (4.33 és 39) a bölcs transzcendentalistákat írják le:
„A tudással végzett áldozat többet ér az anyagi javak áldozatánál. A munka felajánlása végezetül a transzcendentális tudásban éri el tetőfokát.
A transzcendentális tudásban elmélyedt és az érzékein uralkodó, nagyhitű ember hamarosan eléri a legfelsőbb lelki békét.”
Ezt is az Úr mondja a Bhagavad-gitában (16.16 és 21):
„A számtalan aggodalomtól megzavarodva, a káprázatok szövevényébe keveredve, erősen kötődnek az érzéki örömökhöz, és ocsmány pokolba csúsznak.
Három kapu vezet a pokolba: kéj, düh és kapzsiság. Minden józan embernek megkell válnia tőlük, mert a lélek degradálásához vezetnek.”
Bhagavad-gita (7.16):
„Négyféle jámbor ember végez odaadó szolgálatot Nekem: aki szenved, az anyagi javakra vágyó, a kíváncsi, és aki az Abszolútról szóló tudás után kutat.”
A Srimad Bhagavatamban (1.8.25) Kunti királynő mondja az Úr Krsnának:
„Bárcsak mindezek a gyötrelmek újra meg újra megtörténnének, hogy újra és újra láthassunk Téged, hiszen ha Téged látunk, az azt jelenti, hogy nem látjuk többé az ismétlődő születést és halált.”
A Narada-pancaratra, 2. éjszaka. 2. fejezetben olvassuk:
„Aki Sri Krsna bhaktáival társul, eléri a tántoríthatatlan, hátsó szándék nélküli, örömteli odaadó szolgálatot, amely végső soron lehetővé teszi, hogy közvetlenül szolgálja az Úr Krsnát.
Ahogyan a kúszónövényeken vagy a fákon a zsenge hajtás az esőben növekszik, az égető napsütésben pedig elhervad, az odaadó szolgálat fájának új hajtása a bhaktákkal való társulással növekszik, az abhakták társasága pedig elhervasztja.”
A Bhagavad-gitában (4.34) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot. Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt. Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő már látta az igazságot.”
Ezt is Ő mondja (BG 7.3):
„Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.”
BG (7.19):
„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.”
29. sutra
Az anyagi érzékek képesek észlelni az anyagi világot, de a lelki világot nem észlelhetik ugyanúgy, mert ez a világ túl van a megismerési képességükön.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt valaki tiltakozhat: Nem azt mondják az írások, „vaikuntham tad-adhisthánam drastum te munayo gatah” (sok bölcs elment, hogy lássa a lelki világot)? Sok devarsi, brahmarsi és más nagy lelkek is elmentek a lelki világba, látták az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aztán visszatértek ebbe a világba, hogy elmondják, mit láttak. Akkor miért mondod ezeket a nem helyénvaló szavakat, amelyek mindenkit megtévesztenek, aki hallja őket?
A sutrák szerzője azért kezdett bele a 29. sutrával kezdődő szakaszba, hogy megcáfolja ezt a kifogást.
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét és az Ő lelki világát nem lehet ugyanúgy észlelni az anyagi érzékekkel, ahogyan az anyagi világot. Ez azért van így, mert a lelki világ túl van az anyagi érzékek tudásán (adhoksaja). Ez ezt jelenti. Az Úr illuzórikus energiája teremti azt a gondolatot, hogy a lelki világot meg lehet látni az anyagi érzékekkel. A valóságban a lelki világ túl van az anyagi érzékek észlelésén. Az írások ezt mondják:
„Valamennyi világ Vaikuntha lelki világát imádja.”
Senki sem tér vissza a lelki világból. Ezt írja le a Bhagavad-gita (15.6), ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szól:
„Az Én legfelsőbb hajlékomat nem Nap, Hold vagy elektromosság ragyogja be. És legyen az bárki, ha egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.”
Ezt is az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad-gitában (8.16):
„Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalacsonyabbig a szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál uralkodik. Ó Kunti fia, ha valaki eljut az Én környezetembe, annak sohasem kell újra születnie.”
A Taittiriya Upanisad (2.4.1) mondja:
„A beszéd leíró képessége kudarcot vall az Abszolút Igazság birodalmában.”
Ezt is mondják:
„A lelki világ tiszta jóságból van. Ott minden vágy azonnal teljesül.”
„Valamennyi világ Vaikuntha lelki világát imádja.”
A Narada Pancarátrában magyarázza az Úr Sadasiva:
„Goloka örök lelki világa a lelki égben van.”
A Srimad Bhagavatam (2.9.9-11) elmondja, hogyan látta Brahmá Vaikunthát:
„Az Istenség Személyisége, aki nagyon elégedett volt az Úr Brahmá vezeklésével, örömmel mutatta meg neki hajlékát, Vaikunthát, a legfelsőbb bolygót mindenek fölött. Az Úrnak e transzcendentális lakhelyét mindenki imádja, aki az önmegvalósítást elérve már megszabadult minden szenvedéstől és az illuzórikus lét okozta minden félelemtől.
Az Úr hajlékában nem hatnak a tudatlanság és szenvedély anyagi kötőerői, és soha nem szennyezhetik be ott a jóságot sem. Ott az időnek sincs hatalma, az illuzórikus anyagi energiáról nem is beszélve, amely nem léphet erre a földre. Az ott élők – félistenek és démonok – mind hűséges bhaktáiként imádják az Urat.
A Vaikuntha-bolygók lakóinak teste a leírások szerint ragyogó égkék színű. Szemük a lótuszvirághoz hasonló, vonásaik rendkívül vonzóak. Virágzóan fiatalok, s mindannyiuknak négy karja van. Sugárzó testükön díszes medálok ékesítette, igazgyöngyből készült nyakláncot viselnek.”
A Srimad Bhagavatamban (10.14.2) az illúziótól már megszabadult Brahmá félisten a következő imát mondja:
„Kedves Uram, sem én, sem más nem tudja felbecsülni a Te transzcendentális tested energiáját, amely olyan sok kegyben részesített engem, és amely csak azért jelenik meg, hogy teljesítse tiszta bhaktáid vágyait. Bár én teljesen visszavontam az elmémet az anyagi dolgoktól, mégsem tudom megérteni a Te személyes formádat. Akkor hogyan érthetném meg azt a boldogságot, amelyet Önmagadban tapasztalsz?”
A Mundaka Upanisad (2.2.9) mondja:
„Az önmegvalósított lelkek tudják, hogy a lelki világ ragyogó, tiszta, dicsőséges, és sohasem érinti az anyag.”
Az Úr Caitanya idézte a Srimad Bhagavatam e szavait (1.2.11):
„A bölcs transzcendentalisták, akik ismerik az Abszolút Igazságot, e kettősségtől mentes szubsztanciát Brahmannak, Paramátmának vagy Bhagavánnak hívják.”
A Narada Pancaratra mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a lelki világ ragyogásának közepén lakozik, páratlan formája sötét és gyönyörű.”
A Brahma-samhita (5.1) mondja:
„Krsna a Legfelsőbb Úr. Lelki teste örökkévaló, tudatos és gyönyörteli. Govinda Ő, mindennek az eredete, aki maga kezdet nélküli; Ő minden ok végső oka.”
Az Isa Upanisad (8. mantra) mondja:
„Egy ilyen személynek igazán kell ismernie a mindenkinél kiválóbbat, aki test nélküli, mindentudó, feddhetetlen, érrendszer nélküli, tiszta és szennyezetlen, az önellátó filozófus, aki mindenki óhaját teljesíti időtlen idők óta.”
A Brahmanda Puránában a félistenek ajánlják fel ezeket az imákat. Az Úr Krsnát dicsőítik, aki Srí Rádhá szívében lakik:
„Te vagy a Legfelsőbb Brahman, akit a Véda Madhyandina recenziója a „sad eva saumyedam agra asit” szavakkal magasztal. Felajánljuk Neked a hódolatunkat.
A Védák a „dve vidye veditavye” szavakkal dicsőítenek Téged. Te vagy a Legfelsőbb Brahman, akiről a Védák írnak. Felajánljuk Neked a hódolatunkat, újra meg újra.
A Brhad-aranyaka Upanisad az „ekam evadvitiyam” szavakkal ír le Téged. Te vagy a Legfelsőbb Brahman, akiről a Védák írnak. Felajánljuk Neked a hódolatunkat, újra meg újra.
A Védák az „eko vai purusah” szavakkal magasztalnak Téged. Te vagy az elpusztíthatatlan, Legfelsőbb Személy, akiről a Védák írnak. Felajánljuk Neked a hódolatunkat, újra meg újra.”
30. sutra
Az érzékek és az elme, az, amit észlelnek valamint az észlelés eredményei mind anyagiak, mivel valamennyi az anyagi világban jött létre, és annak az eredménye, hogy a lélek helytelenül az anyagi testtel azonosítja magát.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt az „indriyáni” szó mind a tudásszerző, mind a cselekvő érzékekre vonatkozik. A tudásszerző érzékek a formát, ízt, szagot, hangot és tapintást érzékelik. A cselekvő érzékek dolga az ötféle cselekvés, amelyek a járással kezdődnek. Az észlelés eredményei az elme tevékenysége, amellyel egyes dolgokat elfogad, másokat pedig elutasít. Mindezek anyagiak, és mind annak az eredménye, hogy a lélek helytelenül az anyagi testtel azonosítja magát.
Az Upanisadokban mondják:
„Minden életlevegőt és érzéket a Legfelsőbb teremtett. Ezután megteremtette az elmét.”
A Katha Upanisad (2.3.7-8) mondja:
Az érzékek felett állnak az érzékek tárgyai. Az érzékek tárgyai felett áll az elme. Az elme felett áll az értelem. Az értelem felett áll a lélek. A lélek felett áll a mahat-tattva.
A mahat-tattva felett áll a megnyilvánulatlan. A megnyilvánulatlan felett áll az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ő a legmagasabb. Ő a legfelsőbb cél.”