Bhaktivinóda Thákura: Az Igazság
Cit-padártha-prakarana
Szellem
Srila Bhaktivinoda Thakura bevezetése
Itt valaki megkérdezheti: Kit részesít kegyében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, amikor megteremti az anyagi univerzumokat, és más cselekvéseket végez? Miért részesíti kegyében ezeket a személyeket?
Hogy megválaszolja ezt a kérdést, a sutrák szerzője megmutatja, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azért teremti meg az anyagi univerzumokat és azért végez sok más cselekvést, hogy kegyében részesítse az egyéni szellemi lelkeket, valamint a Vedanta írásokat bizonyítékul használva rámutat az egyéni szellemi lelkek igazi természetére. Ezzel kezdi ezt a fejezetet, amely megadja a „cit” (szellem) szó részletes meghatározását.
11. sutra
A számos tudatos lény a Legfelsőbb követője, mert engedelmeskedniük kell az Ő parancsainak.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Itt a „cetanah” szó tudatos szellemi lelkeket jelent. A többes szám alkalmazása jelzi, hogy nagyon sok lélek van. A „paranugatah” szó azt jelenti, hogy a lelkek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének alárendeltjei. Az irányítása alatt állnak. Ez azért van, mert engedelmeskedniük kell az Ő parancsainak. A Sruti-sastra mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a szívben lakozva irányítja az egyéni élőlényeket.”
A Bhagavad-gita 18.61 mondja:
„Ó Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorlását, akik az anyagi energia teremtette gépezetben foglalnak helyet.”
A Narada pancaratra, 2. éjszaka, 1. fejezetében az Úr Sadasiva magyarázza:
„Az egyéni szellemi lélek, aki olyan, mint a Legfelsőbb Úr visszatükröződése, az anyagi világban szenved és élvez. Egyes bölcsek azt mondják, hogy ennek az örök léleknek olyan tulajdonságai vannak, mint magának az Úrnak.”
Néha az egyéni lélek látható, és néha eltűnik. Amikor eltűnik, megszületik újra egy másik testben. A lélek sohasem hal meg. Csak az egyik anyagi testből a másikba utazik.”
A Bhagavad-gitában (7.5-6) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Ó Erős karú, ezen alsóbbrendű természetemen kívül van egy felsőbbrendű energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdő élőlények, akik fenntartják az univerzumot. Meggyőződhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek.”
Az Upanisadokban mondják:
„Ó Svetaketu, te az vagy.”
Srila Madhvacarya mondja a Tattva-muktavaliban (6. szöveg):
„A Vedanta mayavadi kommentátora azt állítja, hogy a „tat tvam asi” szavak a maha-vakya, a Védák legfontosabb kijelentése. Magyarázata szerint „tat” jelenti a Legfelsőbbet, „tvam” azt jelenti, „te”, és „asi” jelentése, „vagy”. Értelmezése szerint ezek a szavak azt jelentik, „Te vagy a Legfelsőbb”, és azt állítja, hogy nincs különbség a Legfelsőbb és az egyéni szellemi lelkek között.
A Vedanta vaisnava kommentátora ezeket a szavakat másként értelmezte, mondván, „tat-tvam” birtoklást kifejező, összetett szó (sasthi-tatpurusa-samasa). Magyarázata szerint „tat” jelentése „a Legfelsőbbé”, és az egész mondat értelme, „te a Legfelsőbb szolgája vagy”. Ez világosan megmutatja az írások kijelentésének igazi jelentését.
A Caitanya-candrodaya-natakában szerepel az Úr bhaktáinak a következő véleménye: „A Vasudeva szó az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti, aki nagyobb a legnagyobbnál. Az írások kijelentése, „sankarsano jivah” azt jelenti, az Úr Sankarsana ad életet (jivayati) az egyéni szellemi lelkeknek. Ezek a szavak nem azt jelentik, hogy maga az Úr Sankarsana egy egyéni szellemi lélek (jiva); hanem azt, hogy az Úr Sankarsana maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ezt erősítik meg a „mamobhe sasvati tanu” szavak. Ezért a következtetés az, hogy az Úr Sankarsana, az Istenség Legfelsőbb Személyisége az egyéni szellemi lelkek teremtője.”
Itt valaki tiltakozhat: „Nem igaz, hogy a Sruti-sastrák azt mondják, „ayam atma brahma” (az egyéni lélek a Legfelsőbb)? Akkor nem úgy van-e, hogy az egyéni szellemi lelkek semmiben sem különböznek a Legfelsőbbtől? Akkor miért állítod, hogy az egyéni szellemi lelkek alá vannak vetve Neki és Tőle függnek?
Erre a kifogásra válaszolva, a sutrák szerzője feltárja az igazságot. Azt mondja:
12. sutra
Nekik nincs sem kezdetük, sem végük, mert ők a Legfelsőbb különleges energiája.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Az egyéni szellemi lelkeknek nincs sem kezdetük, sem végük, mert ők a Legfelsőbb külön energiája, az Úr energiáinak pedig nincs sem kezdetük, sem végük.
A Sruti-sastra mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége olyan, mint egy nagy tűz, és az egyéni szellemi lelkek olyanok, mint annak a tűznek a szikrái.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja a Bhagavad-gitában (15.7):
„Ebben a feltételekhez kötött világban az élőlények az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt nagyon keményen küzdenek a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik.”
A Narada-pancaratra-ban az Úr Siva kijelenti:
„Egyes bölcsek azt mondják, hogy az örök egyéni lelkeknek olyan tulajdonságaik vannak, mint Magának az Úrnak.”
Szintén az Úr Siva mondja:
„Más bölcsek azt mondják, hogy az egyéni szellemi lélek nem örök, a lélekillúzió, mesterséges, elképzelés, a lélek olyan, mint a napfény tükröződése a vízen, és ahogyan végül a tükörkép eltűnik, megszűnik létezni az egyéni lélek is.”
A Bhagavad-gitában (7.5-6) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Ó Erős karú, ezen alsóbbrendű természetemen kívül van egy felsőbbrendű energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdő élőlények, akik fenntartják az univerzumot.
Meggyőződhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek.”
Szintén a Bhagavad-gitában (2.28) magyarázza az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„A kezdetben minden teremtett élőlény megnyilvánulatlan, középső szakaszukban megnyilvánulnak, majd a megsemmisüléskor ismét megnyilvánulatlanok lesznek. Miért búsuljon hát az ember?”
A Katha Upanisad (1.2.18) mondja:
„A lélek számára nincs sem születés, sem halál. Ha már egyszer volt, nem szűnik meg létezni soha. Megszületetlen, örök, örökké létező, halhatatlan és ősi. Nem ölik meg, amikor megölik a testet.”
Itt valaki azt mondhatja: Mivel az egyéni szellemi lelkek az Úr külön energiája, ők minden tekintetben egyek Vele. Semmiképpen sem különböznek Tőle.
A szerző attól fél, hogy valaki így beszélhet, ezért a következő sutrában az egyéni lelkek és a Legfelsőbb Úr közötti különbséget hangsúlyozza.
13. sutra
Bár az egyéni szellemi lelkek lelkiek és boldogok, mégis különböznek a Legfelsőbbtől, mert nem elkerülhetetlen, hogy mindig a lelki valóságban tartózkodjanak.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Az egyéni szellemi lelkek lelkiek és boldogok, azonban mégis különböznek a Legfelsőbbtől. Miért van ez? Mert nem elkerülhetetlen, hogy mindig a lelki valóságban tartózkodjanak. Ez az egyéni szellemi lelkek természetes helyzete, de maga az istenség Legfelsőbb Személyisége az, aki őket elhelyezi ebben a lelki valóságban. A Legfelsőbb Úr mindig ebben a lelki valóságban van. Az egyéni szellemi lelkek azonban el is különülhetnek a lelki valóságtól.
A Sruti-sastra mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az egyetlen örök lény, aki sok örök lényt irányít.”
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden létezés irányítója.”
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyobb a legnagyobbnál.”
A Mundaka Upanisad (3.1.2) és a Svetasvatara Upanisad (4.6) mondják:
„Bár a két madár ugyanazon a fán ül, az evő madár állandóan aggódik és rosszkedvű, mint a fa gyümölcseinek élvezője. De ha a szenvedő madár valamilyen módon a barátja felé fordítja az arcát, aki az Úr, és ha megismeri az Ő dicsőségét, akkor azonnal megszabadul minden aggodalmától.”
A következő sutrában a szerző azt a gondolatot írja le, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az egyéni szellemi lelkek egyidejűleg azonosak és különbözőek.
14. sutra
Egyesek azt mondják, hogy az egyéni lelkek a Legfelsőbb. Mások azt mondják, az egyéni lelkek különböznek a Legfelsőbbtől. Megint mások azt mondják, hogy az egyéni lelkek azonosak is és különböznek is a Legfelsőbbtől.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Badarayana és követői azt állítják, hogy az egyéni lelkek a Legfelsőbb. Kasyapada és követői azt állítják, hogy az egyéni lelkek különböznek a Legfelsőbbtől. Sandilya és a követői azt mondják, hogy mivel az egyéni lelkek a Legfelsőbb szerves részei, a lelkek különböznek a Legfelsőbbtől, és mivel a lelkek a Legfelsőbb szerves részei, nem különböznek Tőle. Ezeket az eltérő nézeteket különféle bizonyítékokkal lehet alátámasztani. Például az Upanisádok azt mondják:
„Az egyéni lélek Brahman.”
A Mundaka Upanisad (3.1.1) és a Svetasvatara upanisad (4.6) mondják:
„Az egyéni lélek és a Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége olyanok, mint két madár, barátok, akik ugyanazon a fán ülnek. Az egyik madár (az egyéni atomnyi lélek) a fa gyümölcseit eszi (az anyagi test által nyújtott érzékkielégítés), de a másik madár (a Felsőlélek) nem akarja megenni ezeket a gyümölcsöket, csak figyeli a barátját.”
A Katha Upanisad (2.2.4) mondja:
„Felmerül a kérdés: Amikor a testet öltött lélek felszabadul és hátrahagyja az anyagi testet, ki fogja irányítani? A válasz ez: Még mindig a Legfelsőbb irányítja őt.”
A Chandogya Upanisad (3.14.1) mondja:
„Ez az egész világ a Legfelsőbb. Ezért a békés és szentéletű személynek a Legfelsőbbet kell imádnia.”
A Mundaka Upanisad (3.1.4) mondja:
„A bölcs, aki megérti a Legfelsőbbet, mindennek életét, ami él, senki másról nem beszél, csak Róla. Az ilyen bölcs beleszeretett a Legfelsőbb Úrba. Állandóan az Úr kedvteléseiről akar hallani. Lelkesen szolgálja az Urat. Az összes transzcendentalista közül az ilyen bölcs a legjobb.”
Itt valaki azt mondhatja: a különböző filozófiák egymásnak ellentmondó állításai bizonyosan meg fogják téveszteni az élőlények elméjét.
Attól félve, hogy valaki ezt mondhatja, a sutrák szerzője most elmagyarázza, hogy nincs valódi konfliktus az egymásnak látszólag ellentmondó nézetek között. Ezek egyetlen filozófia külön aspektusai. Így szól:
15. sutra
Mind igaz, mert az írások bizonysága mindig igaz, és mert a látszólagos konfliktus nem téveszti meg azokat, akik ismerik az igazságot.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Mindegyik bölcsnek igaza van, mert azok, akik ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyisége igazságát, és megértik, hogy ezek az ellentmondó nézetek egyetlen filozófia aspektusai, azok nem tévednek meg. Ezek az eltérő nézetek azért is helyesek, mert ezeket a Sruti-sastra előbb idézett szövegei igazolják, ezért helyeseknek kell lenniük. Ez az értelme. A Srimad Bhagavatamban 811.22.4) az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti:
„Ezek a filozófusok mind az Én misztikus energiám védelmében szóltak, és így akármit mondhattak anélkül, hogy ellentmondanának az igazságnak.”
A Taittiriya Upanisad (3.1.1) mondja:
„Minden teremtett lény az Abszolút Igazságtól, az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származik. Az Ő erejéből maradnak életben. Végül Őt érik el.”
Miután a sutrák szerzője leírta az egyéni szellemi lelkek igaz természetét, most arról fog írni, hogy minden nemkívánatos dologról le kell mondani. Azt is megmondja, hogyan lehet elérni az élet legmagasabb célját. Így szól:
16. sutra
A tudatos szellemi lelkek gondolkodnak és szeretnek, mert ez a kettő a természetük része.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
A gondolkodás tudást teremt. Ezért a tudás a lélek természetének a része. A szeretet extázist teremt. Ezért az extázis a lélek természetének a része. Ez a kettő a lélek természetének a része.
A Sruti-sastra mondja:
„Öröklét, tudás és extázis a lélek természetének a részei.”
A Vedanta-sutra (4.1.3) mondja:
„A bölcsek ismerik és tanítják a lélek tudományát.”
A Srimad Bhagavatamban (7.7.19) Sri Prahlada kijelenti:
„Atma” a Legfelsőbb Úrra vagy az élőlényekre utal. Mindannyian lelkiek, nem születnek és nem halnak meg, nem pusztulnak el, és mentesek az anyagi szennyeződésektől. Egyének ők, a külső test ismerői, s ők az alapja vagy menedéke mindennek. Anyagi változások nem jellemzik őket, önragyogóak, ők minden ok okai, és mindent éthatóak. Nem állnak kapcsolatban az anyagi testtel, ezért nem fedi őket semmi.”
Sri Prahlada mondja a Visnu Puránában:
„A bolondok beleszeretnek az anyagi érzékekbe. Én nem vagyok olyan, mint ők. Ó Legfelsőbb Úr, én Beléd szerettem. Mindig Rád gondolok. Azért imádkozom, hogy soha ne hagyd el a szívemet.”
A Bhagavad-gitában (2.24) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Az egyéni lélek törhetetlen, oldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. Ő mindent átható, örökkévaló, változhatatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.”
A Srimad Bhagavatamban (10.1.41-42) mondja Vasudeva Maharaja:
„Az ember tapasztalatra tesz szert egy bizonyos helyzetet illetően úgy, hogy látja vagy hall róla, aztán meditálni és elmélkedni kezd ezen a helyzeten, ezért meghódol neki, és megfeledkezik jelenlegi testéről. Ehhez hasonlóan az elme működése révén éjjel különféle körülmények között, különféle testekben él, és megfeledkezik valódi helyzetéről. Ugyanez a folyamat játszódik le akkor is, amikor az ember elhagyja jelenlegi testét, s egy újabba kerül (tathá dehántara-práptih).
A halál idején a gyümölcsöző tettekbe merülő elme gondolkodásának, érzéseinek és akaratának megfelelően az ember egy bizonyos testet kap. Úgy is mondhatnánk, hogy a test az elme tevékenységeitől függően alakul ki. A test cseréje az elme csapongó természetének köszönhető, mert másképp a lélek eredeti, lelki testében maradhatna.”
Ezt mondja a Katha Upanisad (2.3.10 és 2.3.6):
„Amikor az öt érzék békés, és amikor az elme és értelem nem törekszenek anyagi dolgokra, az ember eléri az élet legmagasabb célját. Ezt mondják a bölcsek.”
„Az élet során az érzékek felkelnek és ismét lenyugszanak. A bölcs tudatában van annak, hogy ő, a lélek, különbözik az érzékektől, ezért nem bánkódik.”
A következő sutrában a szerző leírja, milyen gyökérből növekszenek a szeretet kívánatos és nemkívánatos fajtái. Így szól:
17. sutra
A Legfelsőbb iránti szeretet természetes, lelki, és elhozza a legnagyobb extázist. A nem a Legfelsőbb iránti szeretet mesterséges, anyagi, és csak szenvedéseket hoz.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
A Legfelsőbb iránti szeretet természetes, lelki, és elhozza a legnagyobb extázist. A nem a Legfőbb, vagyis a vagyon, gyermekek, feleség és mások iránti szeretet mesterséges, anyagi, és az ismétlődő születés és halál világának szenvedéseivel jár. Ennek itt ez az értelme. A Svetasvatara Upanisad (3.8) mondja:
„A Legfelsőbb megértése által lehet túljutni a halálon.”
Ezt is a Svetasvatara Upanisad mondja (4.5):
„Az egyik megszületetlen lélek megpróbálja élvezni a világot. A másik megszületetlen lélek lemond a világról.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tanácsolja (Bhagavad-gita 18.66):
„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem. Én megszabadítlak minden bűnös visszahatástól, ne félj.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja ezt is a Bhagavad-gitában (9.29).
„Én mindenkivel szemben egyenlő vagyok: senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel pártoskodnék. De aki odaadással szolgál Engem, az Bennem van, a barátja vagyok, s Nekem is barátom ő.”
Itt valaki azt kérdezheti: Ha a lélek természeténél fogva lelki és boldog, akkor hogyan kerül kapcsolatba nemkívánatos anyagi dolgokkal?
Attól félve, hogy valaki felteszi ezt a kérdést, a szerző a következő szavakat mondja:
18. sutra
A szenvedéseket az okozza, hogy a lélek tévesen az anyagi testtel azonosul.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
A szenvedéseket az okozza, hogy a lélek tévesen az anyagi testtel azonosul. A Sruti-sastra mondja:
„Az anyaggal azonosulva a lélek megszületik egy anya méhéből.”
A Bhagavad-gitában (2.63) mondja az Úr:
„Ha az értelem elvész, az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába.”
A Katha Upanisad (2.3.15) mondja:
„Amikor a szív összes csomói át vannak vágva, a halandó halhatatlan lesz. Ez az írás tanítása.”
Az Isa Upanisad (3. mantra) mondja:
„A lélek gyilkosának, bárki legyen is az, a hitetlenek világaként ismert, a tudatlanság és a sötétség uralta bolygókra kell alászállnia.”
Srila Rupa Gosvami Sri Bhakti-rasamrta-sindhujában áll:
„A szenvedés három oka a bűn, a bűn gyökere és a tudatlanság.”
Az Isa Upanisad (9. mantra) mondja:
„A tudatlan cselekedetek művelői a tudatlanság legsötétebb tájékára kerülnek.”
Az egyéni szellemi lelkek szenvedéseit tehát az okozza, hogy a lélek tévesen az anyagi testtel azonosul. Ha átvágják a téves azonosulás kötelékeit, akkor a lélek eléri a felszabadulást. Hogy ezt az igazságot feltárja, a sutrák szerzője elmondja a következő szavakat:
19. sutra
A materializmusról való lemondás elhozza a felszabadulást, mert visszahelyezi a lelket eredeti természetébe.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Az anyagi testtel való téves azonosulás kedvezőtlen helyzetbe hozza a lelket, ez a helyzet értéktelen anyagi vágyakat szül. Az anyagi vágyakról lemondva a lélek megszabadul az ismétlődő születés és halál körforgásától. Ez azért van így, mert ezzel a lemondással a lélek visszakerül eredeti természetébe, amely lelki és extázissal teljes. Ez itt ezt jelenti. Ezt írják le a Taittirja Upanisad következő szavai (2.4.1):
„Ó szent, a lelki extázist ismerő sohasem fél.”
Sandilya mondja a Bhakti-sutrában (3.2.93):
„A lélek egy a Legfelsőbbel és különbözik Tőle. Amikor a lélek az anyagi testtől megszabadul, olyan dicső, mint a Nap.”
A Katha Upanisad (1.2.17-18) mondja:
„A Legfelsőbben menedéket venni a legáldásosabb dolog. Aki a Legfelsőbben vesz menedéket, az dicsővé válik a lelki világban.
A lélek számára nincs sem születés, sem halál. Ha egyszer volt, nem szűnik meg létezni, soha. Születetlen, örök, örökké létező, halhatatlan és ősi. Nem ölik meg, amikor megölik a testet.”
Yamaraja mondja a Katha Upanisadban (1.2.6):
„A gazdagságtól megittasult bolondok azt mondják, ez a világ minden, és nincs másik. Ezek a bolondok nem lesznek dicsőségesek a következő születésükbe. Újra meg újra a markomba kerülnek.”
A Katha Upanisad (1.2.9) mondja ezt is:
„Ó kedvesem, az igazságot nem lehet megismerni anyagi logikával. Csak úgy ismerheted meg, hogy megtanulod egy önmegvalósított lélektől. Te azonban megtudtad az igazságot, mert őszinte és eltökélt vagy. Ó kedves Naciketa, azért imádkozom, hogy a többi tanítványaim is olyanok legyenek, mint te.”
Számunkra a bölcsek szavai a híd, hogy megértsük az igazságot. A Mahábhárata (Bhisma-parva 5.22) mondja:
„Bármit, ami az anyagi természet felett áll, felfoghatatlannak mondanak, az érvek viszont mind világiak. Mivel a világi érvelés nem érinthet transzcendentális témákat, ne próbáld meg a transzcendentális témákat világi érvelés útján megérteni.”
Sri Vyasa Vedanta-sutrájában áll (2.1.11):
„Transzcendentális témákat nem lehet megérteni érveléssel vagy logikával.”
Sri Suta Gosvami magyarázza a Srimad Bhagavatamban (1.2.21):
„Ezzel a szívben levő csomót keresztülvágja, s minden kétsége nyomtalanul szertefoszlik. A gyümölcsöző cselekedetek láncolata megszűnik, amint az ember az önvalót tekinti a mesternek.”
A Srimad Bhagavatam (2.10.6) ezekkel a szavakkal írja le a felszabadulást:
„A felszabadulás az élőlény állandó helyzete örök formájában, amelyet akkor nyer el, amikor elhagyja a folyton változó durva és finom anyagi testeket.”
Itt valaki megkérdezheti: Ha a függetlenség az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből adatott az egyéni szellemi lelkeknek, és ha e függetlenség gyakorlásával a lelkek csak szenvedéseket találnak, akkor miért tekintik az Úr részéről kegynek a függetlenség adományát?
A sutrák szerzője attól fél, hogy valaki felteszi ezt a kérdést, ezért a következő szavakat mondja:
20. sutra
Mert az egyéni szellemi lelkek az Úr kegyéből függetlenek, el is fordulhatnak az Úrtól, és másokat szerethetnek helyette.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
A Legfelsőbb Úr azért ad függetlenséget az egyéni szellemi lelkeknek, hogy hatalmassá és dicsőségessé tegye őket. E függetlenséget használva a lelkek elfelejtkezhetnek az Úrról, és elkezdhetnek ragaszkodni az anyagi érzékek tárgyaihoz. Ez ezt jelenti. Az Upanisadok mondják:
„Az egyéni lélekbe belépve megteremtem a nevet és a formát.”
A Mundaka Upanisad (3.1.10) mondja:
„A tisztaszívű mindent elér, amit csak kíván. Abba a világba lép be, amelyikbe vágyik. Annak, aki áldásokra vágyik, egy ilyen önmegvalósított lelket kell imádnia.”
Ezt is a Mundaka Upanisad (3.2.2) mondja:
„Az anyagi dolgokra vágyó ismét megszületik, hogy a vágyai teljesüljenek. A Legfelsőbbet elért személy úgy találja, hogy minden vágya teljesült. Valamennyi anyagi vágya eltűnik.”
A Srimad Bhagavatamban (10.16.34) a Nagapatnik mondják az Úr Krsnának:
„Amit itt tettél, az valójában kegy a mi számunkra, mivel a bűnösre kimért büntetés biztosan minden szennyeződést elűz. Mivel ez a feltételekhez kötött lélek, a mi férjünk annyira bűnös, hogy kígyótestet öltött, az iránta való haragodat nyilvánvalóan a Te kegyednek kell tekinteni.”