Bhaktivinóda Thákura: Az Igazság
Tattva-prakarana
(Igazság-oldal)
Minden dicsőséget Madana-mohanának, aki örök, tudással és extázissal teljes. Nagyon kedves a szent bhaktáknak, az elesett lelkek számára a kegy óceánja.
Én, aki arra szomjazom, hogy megízleljem az Úr Madana-mohana kegyének egyetlen cseppjét, leírom most ezeket a sutrákat a lelki élet örök igazságairól. Úgy írom le, ahogyan megértettem.
Leborulok az Úr Sri Krsna Csaitanja, az összes világ örök fenntartója előtt, és most megírom ezt a Tattva-sutrát, a hozzá tartozó kommentárral.
A Srimad-Bhagavatamban (1.2.11) Suta Gosvámi magyarázza:
„A művelt transzcendentalisták, akik ismerik az Abszolút Igazságot, Brahmannak, Paramátmának vagy Bhagavánnak nevezik az egyetlen lényeget.”
A Yajur-Veda, Vajasaneya-samhita, 7. mantra mondja:
„Mindent igazán megismer az, aki mindig, minden élőlényt lelki szikrának, minőségben az Úrral egynek lát. Hogyan lehetne illúzióban az ilyen, mitől aggódhatna?”
A Bhagavad-gitában (7.7) az Istenség Legfelsőbb Személyisége kijelenti:
„Ó gazdagság ura, Nálamnál nincsen felsőbb igazság. Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.”
A Narada-pancaratra mangalacaranájában mondja ennek a könyvnek a szerzője:
„A Legfelsőbb Igazságon kell meditálni, akit Brahmannak, Paramátmának és Isvarának ismernek. Az Ő cselekedetei sohasem anyagiak. Sohasem érintik meg az anyag vagy az anyagi természet kötőerői. Túl van az anyag világán. Ő mindennek az ura. Ő minden, minden oknak az oka, örök igazság, ősi és elpusztíthatatlan Legfelsőbb Személy.”
A Markandeya Purana 4. fejezete mondja:
„Semmi sem kisebb Nála. Semmi sem nagyobb Nála. Ő az univerzumok megszületetlen teremtője. Mindenütt jelen van.”
Itt valaki tiltakozhat. Nem úgy van, hogy Sri Vyasadevának és a többi sutra szerzőjének mindig az „atha” (most) szóval kell kezdenie a sutra-könyveket? Példák erre az „athato brahma-jijnasa” és az „athato dharma-jijnasa” sutrák. Erre azért van szükség, hogy áldást hozzon, és hogy megadja, mi az a téma, amit meg akarunk érteni. Ezért amikor valaki a Brahmanról vagy a dharmáról ír egy könyvet, mindig egy bevezetéssel kell kezdenie, meg kell adnia, hogy az a könyv milyen témával foglalkozik. A Tattva-sutra szerzője miért nem tette ezt meg?
A következő választ adom erre a kifogásra: Ez a kifogás nem helyénvaló, mert a könyv első sutrája az Istenség Legfelsőbb, legáldásosabb Személyiségéről beszél; nincs szükség külön mangalacaranára, hogy áldást hozzon. A könyv témája is magától értetődő, így nem igényel bevezetést. Ezért az 1. sutra minden bevezetés nélkül kijelenti,
1. sutra
A Legfelsőbb egyetlen. Nincs riválisa.
Srila Bhaktivinoda Thákura kommentárja
A Sruti-sastra kijelenti:
„Egyetlen Legfelsőbb Isten van. Nincs riválisa. Nincs sok Isten.”
Itt valaki tiltakozhat. Ha úgy lenne, hogy csak egyetlen Legfelsőbb Isten van, és nincsenek más Istenek, akkor arra az egyetlen Istenre magára hárul az összes kötelesség az univerzumok megteremtésével, fenntartásával és megsemmisítésével kapcsolatosan. Mindent Neki kellene végeznie, bárki másnak a segítsége nélkül.
A sutrák szerzője a következő szavakat mondja cáfolatul:
2. sutra
Ő valamennyi erővel rendelkezik, mivel határtalan, még akkor is, ha egyáltalán nem érintik az anyagi természet kötőerői.
Srila Bhaktivinoda Thákura kommentárja
Ez a sutra azt jelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége túl van a természet kötőerőin, és valamennyi erővel rendelkezik. Ez azért van így, mert Ő határtalan, amin azt értjük, hogy sem lemérni, sem megérteni nem lehet az anyagi érzékek közvetlen észlelésével vagy bármely egyéb anyagi módon. Ezt írják le a Svetasvatara Upanisad következő szavai (3.19).
„Neki nagyon sokféle energiája van, ezért a cselekedetei automatikusan következnek be, mint természetes egymásra következés.”
A Srimad Bhagavatamban (2.2.35)magyarázza Srila Sukadeva Gosvami:
„Az Istenség Személyisége, az Úr Krsna jelen van minden élőlényben az egyéni lélekkel együtt. Ezt a tényt látásunkkal és az intelligencia segítségével tapasztaljuk és feltételezzük.”
A Srimad Bhagavatam (4.20.7) mondja ezt is:
„Az egyéni lélek egyetlen, tiszta, önragyogó és nem anyagi. Minden jó tulajdonság tárháza Ő, a mindent átható, akit nem fed be az anyag, s aki minden cselekedet tanúja. Teljesen különbözik minden más élőlénytől, és transzcendentális minden testet öltött lélekhez képest.”
Ezt is a Srimad Bhagavatam (11.7.23) mondja:
„Bár Engem, a Legfelsőbb Urat, soha sem lehet megragadni közönséges érzéki észleléssel, az emberi létformában levők mégis felhasználhatják az értelmüket és egyéb észlelési lehetőségeiket arra, hogy közvetlenül felkutassanak, látszólagos és közvetve igazolt jelzéseken keresztül.”
A Narada Pancaratra mondja:
„A Pancaratrák az Istenség Legfelsőbb Személyiségét írják le, aki túl van az anyag világán, az imádat legfelsőbb tárgya, kinek vágyai mindig teljesülnek, és kinek elérésére minden élőlény vágyakozik.”
Itt valaki tiltakozhat. Te úgy tartod, hogy a Legfelsőbb túl is van az anyagi természet kötőerőin, ura is valamennyi energiának. Hogyan lehetséges két, egymásnak kölcsönösen ellentmondó természetet tulajdonítani az Úrnak?
A sutrák szerzője a következő szavakban cáfolja meg ezt a kifogást.
3. sutra
Senkit se lepjen meg, hogy a Legfelsőbbnek kölcsönösen ellentmondó vonásai vannak.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja
Nem szabad csodálkozni azon, hogy az Istenség Legfelsőbb Természetének kölcsönösen ellentmondó vonásai vannak. A Svetasvatara Upanisad (3.19) mondja:
„Bár a Legfelsőbb Urat úgy írják le, hogy nincsenek kezei és lábai, mégis minden áldozati felajánlást elfogad, és nagyon gyorsan mozog. Nincsenek anyagi szemei, mégis mindent lát. Nincsenek anyagi fülei, mégis hall mindent.”
A Bhagavad-gitában (4.39-40) az Úr kijelenti:
„A transzcendentális tudásban elmélyedt és az érzékein uralkodó, nagyhitű ember hamarosan eléri a legfelsőbb lelki békét. De a kinyilatkoztatott Írásokban kételkedő tudatlan és hitetlen személy nem éri el az Isten-tudatot, hanem visszaesik. A kételkedő lélek nem boldog e világban, sem ebben az életben, sem pedig a következőben.”
Itt valaki megkérdezheti. Hogyan lehet megérteni e Legfelsőbb igazságát, kinek számos, kölcsönösen ellentmondó vonása van?
Erre a kérdésre válaszolva a sutrák szerzője a következő szavakat mondja:
4. sutra
Ő örök, tudással és extázissal teljes. Nem lehet megismerni közönséges tudással, mert Ő csak az odaadó szolgálat által ismerhető meg.
Srila Bhaktivinoda Thákura kommentárja
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök, tudással és extázissal teljes. Nem ismerheti meg az anyagi elme, nem írhatják le anyagi szavak. Őt csak az odaadó szolgálattal lehet megismerni. A Sruti-sastra kijelenti:
„Az anyagi elme nem értheti meg a Legfelsőbbet. Anyagi szavak nem írhatják le Őt.”
A Legfelsőbb Úr mondja a Srimad Bhagavatamban (11.12.21):
„Engem csak az odaadó szolgálattal lehet megérteni.”
A Sruti-sastra mondja:
„A Legfelsőbb örök, tudással és extázissal teljes.”
A Brahma-samhita (5.1) mondja:
„Krsna a Legfelsőbb Úr. Lelki teste örökkévaló, tudatos és gyönyörteli. Govinda Ő, mindennek az eredete, aki maga kezdet nélküli; Ő minden ok végső oka.”
A Visnu Puranában van a sac-cid-ananda szó következő magyarázata:
„Ó Uram, Te vagy mindennek a fenntartója. A három jellemző, hladini, sandhini és samvit egyetlen lelki energiaként van meg Benned. De az anyagi kötőerők, amelyek boldogságot, szenvedést és a kettő keverékét okozzák, nincsenek meg Benned, mert Neked nincsenek anyagi tulajdonságaid.”
A vers kommentárja:
A vers ezt jelenti, „Ó Istenség Legfelsőbb Személyisége, ki mindenek legfelsőbb irányítója és menedéke vagy, van Benned egy felfoghatatlan energia, amely háromként nyilvánul meg, mint hladini, sandhini és samvit.” Ez a jelentése. Meg lehet kérdezni, „Ó Uram, milyen vagy?” A vers szerint „Ó Uram, Te túl vagy a jóság, szenvedély és tudatlanság anyagi kötőerőin.” Ez azt jelenti, hogy az Úrban nincsenek meg az anyagi kötőerők, amelyek boldogságot, szenvedést, és a kettő keverékét okozzák. Az Úrban a lelki extázis energiája van meg. Ezt így mondják.
A Markandeya Purana, Sakti-mahatmya 1. fejezetében Candi kijelenti,
„Senkit se lepjen meg, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a yoga-nidra (misztikus alvás) kedvteléseit élvezi. Végül is, az Úr illuzórikus energiája, maya az egész anyagi világot megtéveszti.
Maha-maya istennő belép még a bölcsek szívébe is, és megtéveszti a feltételekhez kötött lelkeket.
Ő teremti a mozgó és mozdulatlan lényeg egész anyagi univerzumát. Amikor elégedett, megadja a felszabadulás áldását a feltételekhez kötött lelkeknek.
Ő az örök transzcendentális tudás, aki elhozza a felszabadulást. Ő az az energia is, aki a feltételekhez kötött lelkeket megkötözi a születés és halál világában. Ő valamennyi istennő istennője.”
A Bhagavad-gítában (9.8-9) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Ez az egész kozmikus megnyilvánulás Nekem van alárendelve. Akaratom által újra meg újra megnyilvánul, s végezetül akaratom által is semmisül meg. Ó Dhananjaya, mégsem kötnek meg ezek a tettek Engem. Mindig különálló vagyok tőlük, mintha semleges lenne a helyzetem.”
A Hayasirsa-pancaratra mondja:
„A Legfelsőbb Úr transzcendentális extázisát kétfélének mondják:1. az egyik a formájáé, és 2. a másik a formanélküli aspektusé. Az Úr formája a formanélküli aspektus menedéke. Ezért az Úr formájának extázisa az, amely valójában örök és elpusztíthatatlan.
Az Úr formája is, formanélküli aspektusa is egyaránt tudással teljes, és túl van az anyagi kötőerőkön. Ezek a tulajdonságok jelen vannak az egyéni szellemi lelkek eredeti formáiban is.
A valóságban nincs igazi különbség az Úr formája és formanélküli aspektusa között. Csak a Védák képzelik el a különbséget. Ez a kettő olyan, mint az ékszer és annak ragyogása.”
A Kapila-pancaratra mondja:
„A Legfelsőbbnek két aspektusa van: 1. az Ő transzcendentális formája, és 2. formanélküli aspektusa. Ezért tudni kell, hogy a mindenható Úrnak, Narayanának van formája, de formanélküli is.”
A Hayasirsa-pancaratra mondja:
„A Védák azt állítják, hogy a Legfelsőbbnek nincsenek tulajdonságai. De azt is mondják, hogy biztosan vannak tulajdonságai. Gondosan megvizsgáltuk a Védák összes kijelentését, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az Úr transzcendentális tulajdonságait megerősítő állításoknak nagyobb a súlyuk.”
Itt valaki tiltakozhat: Ha ez így van, és ha a Legfelsőbb Urat az odaadó szolgálattal lehet elérni, akkor Ő biztosan ennek az anyagi világnak a lakója (mert az odaadó szolgálatot az anyagi világban végzik).
Ennek megcáfolására a szerző most elmondja az 5. sutrát.
5. sutra
Ő az örök, Legfelsőbb Igazság, kezdet és vég nélküli, mert a tér és idő határain túl létezik.
Srila Bhaktivinoda Thákura kommentárja
A Sruti-sastra mondja:
„A Legfelsőbb az örök valóság, tudással és extázissal teljes. A Legfelsőbb örök. Nem hal meg soha.
A Legfelsőbb Úr sohasem hal meg.
A Legfelsőbb Úr mindenütt jelen van az anyagi világban, de létezik azon túl is.”
A Bhagavad-gita mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindent áthat.”
A Srimad Bhagavatam mondja:
„Az anyagnak nincs hatalma az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, a lelki világok urán.”
Ezt is a Srimad Bhagavatam mondja (2.9.10):
„Az Úr hajlékán nem hatnak a tudatlanság és szenvedély anyagi kötőerői, és soha nem szennyezhetik be ott a jóságot sem. Ott az időnek nincs hatalma, az illuzórikus anyagi energiáról nem is beszélve, amely nem léphet erre a földre. Az ott élők – félistenek és démonok – mind hűséges bhaktáiként imádják az Urat.”
A Katha Upanisad (1.3.15) mondja:
„A Legfelsőbb túl van az anyagi hangon, érintésen, formán, ízlelésen vagy szagláson. Ő örök. Soha nem hal meg. Nincs sem kezdete, sem vége. Túl van az anyagi világon. Az, aki Nála vesz menedéket, kiszabadul a halál torkából.”
Itt valaki tiltakozhat: Ha a Legfelsőbb Úr túl van az anyagi világon, ahogyan mondod, akkor miért teremti meg az anyagi univerzumokat?
A sutrák szerzője a következő szavakkal válaszol erre a kifogásra:
6. sutra
Bár a játékos Úr transzcendentális, mégis megteremti a tudatos lényekkel és tétlen anyaggal teli anyagi univerzumokat.
Srila Bhaktivinoda Thákura kommentárja
Az Aitareya Upanisad (1.1.1) mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a pillantásával teremtette meg az anyagi világokat.”
Chandogya Upanisad (6.2.3):
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így gondolkodott: Egyedül vagyok. Hadd váljak sokká. Sok gyermek apja leszek.”
Taittiriya Upanisad (3.1.1):
„A Legfelsőbb Abszolút Igazság az, amelytől minden megszületik.”
Katha Upanisad (2.3.2-3):
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége olyan hatalmas, mint a mennykő. Az egész világ Tőle való félelmében mozog. Azok, akik ezt tudják, halhatatlanok lesznek.
A tűz Tőle való félelmében ég. A Nap Tőle való félelmében ragyog. Indra, vayu és Yama Tőle való félelmükben cselekszenek.”
A Srimad Bhagavatanban (3.25.42) mondja az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Hatalmam az oka, hogy Tőlem rettegve fúj a szél, Tőlem rettegve ragyog a Nap, s a felhők ura, Indra Tőlem való félelmében küld esőt. A tűz Tőlem rettegve ég, s a halál Tőlem rettegve szedi vámját.”
A Srimad Bhagavatam (10.29.1) mondja:
„Sri Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden fenséggel teljes, mégis amikor látja ezeket a jázminvirágoktól illatozó őszi éjszakákat, szerelmes kapcsolatokra gondol. Belső energiáit arra használta, hogy beteljesítse a célját.”
A Caitanya-caritamrta mondja:
„Az Úr Krsna szent neve minden édes dolog közül a legédesebb és a legáldásosabb. Az összes Véda szőlőtőkéjének megérett gyümölcse. Tudatos és lelki. Ó Bhrgu-dinasztia legjobbja, Srí Krsna szent neve akkor is megszabadít, ha csak egyszer zengik, akár hittel, akár megvetéssel.”
Srila Sukadeva Gosvami mondja Maharaja Pariksitnak (SB 12.3.14):
„Ó hatalmas Pariksit, elmondtam neked az összes nagy király történetét. Hírük elterjedt az egész világban, azután eltávoztak. Az igazi célom az volt, hogy transzcendentális tudást és lemondást tanítsak. A királyok történetei erőt és fenséget adnak ezeknek az elbeszéléseknek, de önmagukban nem képezik a legvégső tudást.”
A Gopala-tapani Upanisad (2.95) mondja:
„Akár látható, akár láthatatlan ebben a világban, az Én formám mindig az Én hajlékomban tartózkodik. Jelen van úgy is, mint a tudatlanság Istensége, a szenvedély Istensége, és a jóság Istensége. Emberi formám, amely örök, transzcendentális tudással és extázissal teljes, akkor van jelen, amikor a bhaktáim odaadással szolgálnak Engem.”
A következő sutrában a szerző megcáfolja azt az elgondolást, hogy a transzcendentális energia különbözik magától az Úrtól.
7. sutra
Ha valaki azt állítja, „Az Úr különbözik az energiájától”, akkor azt válaszolom, „Nem. Nem úgy van, mert ők nem különböznek.”
Srila Bhaktivinoda Thákura kommentárja
Ha valaki azt állítja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a világok teremtője különbözik az energiájától, akkor ez a sutra őt cáfolja meg. Mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem különbözik az Ő számos energiájától, az energiák nem különböznek Tőle. Ezt írják le a Nyaya-sastra következő szavai:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi energia ura, nem különbözik az energiáitól.”
A Svetasvatara Upanisad (6.8) mondja:
„Az Úr tudás-, erő- és cselekvés-energiái osztoznak az Ő saját természetében. Nem különböznek Tőle.”
A Visnu Purana (1.22.53) mondja:
„Ahogyan az egy helyben levő tűz világossága mindenfelé szétárad, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Parabrahman energiái is szétáradnak az egész univerzumban.”
A Markandeya Purana, Devi-mahatmya-ban a bölcs így magyarázza:
„Ó király, most az istennő dicsőségéről beszélek neked. Erejénél fogva ő tartja fenn az egész világot.
Ő az Úr Visnu energiája. Tőle származik a transzcendentális tudás. Te és sokan mások az ő kegyéből értétek el a transzcendentális tudást.”
A Narada-pancaratra, 2. éjszaka, 3. fejezetében az Úr Siva magyarázza:
„A Legfelsőbb Úr egy. Mégis két formában nyilvánul meg. Az egyik forma női: az Úr Visnu energiája. A másik forma férfi: maga az Istenség mindenható, Legfelsőbb Személyisége.
Az Ő formája sötét. Minden vágya azonnal teljesül. Minden transzcendentális erénnyel rendelkezik. Mentes az anyagi természet kötőerőitől. Bárki, aki Őt közvetlenül meglátja, beleszeret, és arra vágyik, hogy elbűvölő kedvteléseket élvezzen Vele.”
Itt valaki tiltakozhat: Nem úgy van, hogy az anyagi világok megteremtése és más cselekvések végzése során az Istenség Legfelsőbb Személyisége annak a cselekvésnek a befolyása alá kerül, és a természete megváltozik ahhoz képest, amilyen azelőtt volt? Nem szeret bele abba, amit megteremtett?
Ezt a téves elképzelést a szerző a következő sutrában cáfolja meg.
8. sutra
Mivel Ő felsőbbrendűen független, nem változik meg, bár Ő a teremtő.
Srila Bhaktivinoda Thákura kommentárja
Itt a kifogásoló azt mondja, „bárki is teremtse meg az anyagi világot, szükségszerűen a szenvedélyes ragaszkodás, gyűlölet és más hasonló érzelmek befolyása alá kerül.” Erre a kifogásra az a válasz, hogy mivel Ő felsőbbrendűen független, és mindent megtehet, amit kíván, az Úr a saját akaratából békés, anyagi szenvedélyektől távol marad. Ezért, bár az Úr az anyagi világ teremtője, nem érintik az anyagi szenvedélyek. A Svetásvatara Upanisad (6.19) mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tökéletes és teljes. Ő békés és hiba nélküli. Sohasem érinti az anyagi energia. Az Ő tettei sohasem anyagiak.”
A Katha Upanisad (1.2.14) mondja:
„Te látod a Legfelsőbbet, aki túl van az anyagi jámborságon és vallástalanságon, túl van a múlton és a jövőn. Kérlek, beszélj nekem Róla.”
A Srimad Bhágavatam (10.9.13-16) mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincs kezdete és vége, külseje és belseje, eleje és háta, más szóval Ő mindent átható. Mivel nem áll az idő elem hatása alatt, Számára nincs különbség a múlt, a jelen és a jövő között; mindig saját transzcendentális testében létezik. Abszolút, túl van a relativitáson, ezért Számára nincs különbség ok és hatás között, noha Ő mindennek az oka és hatása. Ez a megnyilvánulatlan személy, aki meghaladja az érzékek felfogóképességét, most megjelent emberi gyermekként, és Yasoda anya, aki saját egyszerű gyermekének tekintette Őt, egy kötéllel a famozsárhoz kötözte.
Amikor Yasoda anya megpróbálta megkötözni a csintalan gyermeket, látta, hogy a kötél két ujjnyival rövidebb a kelleténél. Így hát hozott egy másik kötelet, hogy hozzákösse.
Ez az újabb kötél szintén két ujjnyival rövidebb volt a kelleténél, s amikor még egy kötelet hozzácsomózott, még mindig két ujjnyi hiányzott. Akárhány kötelet kötött össze, sohasem volt elég – nem tudta legyőzni rövidségüket.”
A következő sutrában a szerző feltárja, hogy a Legfelsőbb Úr nem gyarapodik, amikor megteremti az univerzumot. Kevesebb sem lesz, amikor az univerzumot elpusztítja.
9. sutra
Mivel Ő tökéletes és teljes, a természete mindig változatlan.
Srila Bhaktivinoda Thákura kommentárja
Az Isa Upanisad mondja:
„Az Istenség Személyisége tökéletes és teljes.”
Itt valaki megkérdezheti: Ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége tökéletes és teljes, akkor mi indította Őt arra, hogy megteremtse az anyagi világot? A következő sutrában a szerző megválaszolja ezt a kérdést.
10. sutra
Az Ő cselekedeteinek indítéka a részvét. Nincs más indítéka, mert minden vágya azonnal teljesül, Részéről minden erőfeszítés nélkül.
Srila Bhaktivinoda Thakura kommentárja:
A Legfelsőbb Úr cselekedeteit a részvét motiválja. Nincs más indítéka, mert minden vágya azonnal teljesül, anélkül, hogy erőfeszítést kellene tennie. A feltételekhez kötött lelkek azonban másként cselekszenek. Különféle tevékenységekkel foglalják le magukat, hogy elérjék azt, amire vágynak.
A Sruti-sastra mondja:
„A feltételekhez kötött lelkek cselekszenek, hogy teljesítsék anyagi vágyaikat.”
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nem kell cselekednie ahhoz, hogy a vágyai teljesüljenek, mert Neki minden vágya azonnal beteljesül, anélkül, hogy cselekednie kellene.”
A Smrti-sastra mondja:
„Nincs semmi, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége el ne érne pusztán azáltal, hogy azt kívánja.”
A Srimad Bhagavatamban (3.7.2-3) Vidura a következő kérdést teszi fel:
„Sri Vidura így szólt: Ó nagy brahmana! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a teljes lelki egész, a változatlan. Hogyan lehet hát, hogy kapcsolatban áll a természet anyagi kötőerőivel és azok működésével? Ha ez csupán kedvtelése, akkor hogyan hajtja végre változatlan cselekedeteit, és hogyan nyilvánulnak meg tulajdonságai a természet kötőerői nélkül?
A fiúgyermekek azért játszanak lelkesen pajtásaikkal vagy töltik mással az idejüket, mert a vágy sarkallja őket. Az Úrnak azonban nincs ilyen vágya, mert Ő önmagában elégedett, s mindentől örökre elkülönült.”
Sri Matreya Muni ezekkel a szavakkal válaszolt (SB 3.7.9):
„Sri Maitreya így szólt: Bizonyos feltételekhez kötött lelkek azt az elméletet hangoztatják, hogy a Legfelsőbb Brahmant, az Istenség Személyiségét legyőzi maya, az illúzió, ugyanakkor azt is fenntartják, hogy Ő nem feltételekhez kötött. Ez ellentmond minden logikának.”
A következő kommentárt adják ehhez a vershez:
Ez a vers azt jelenti, „Minden logikának ellentmond az a gondolat, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki felfoghatatlan transzcendentális energiák ura és mindennek a legfelsőbb irányítója, megtévesztheti az illuzórikus energia, maya.”
A Srimad Bhagavatam (2.3.36) mondja ezt is:
„Az Úr, kinek cselekedetei mindig hibátlanok, a hat érzék ura, és teljesen mindenható hat fenséggel. Ő teremti a megnyilvánult univerzumokat, majd fenntartja és megsemmisíti őket anélkül, hogy ez a legkevésbé is érintené Őt. Benne van minden élőlényben, és mindig független.”
A Taittiriya Upanisad (3.6.1) mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége extázis. Valamennyi élőlény az Ő extázisából született. Az Ő extázisa által maradnak életben. Amikor ebből a világból eltávoznak, elérik őt, a legfelsőbb extázist.”