Bhaktivinóda Thákura: Bhagavat-arka-maricsimála
20. fejezet
A rasza édessége
rasa madhurima
10.21.05 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Az Úr Krsna pávatoll-díszt visel a fején, fülein kék karnikára virágokat, a vaidzsajanti virágfüzért, sárga ruhája ragyog, mint az arany. A legnagyobb táncos transzcendentális alakjában jelent meg, amikor belépett Vrndávanába, és megszépítette lábnyomaival. Fuvolája nyílásait ajkai nektárjával töltötte be, és a tehénpásztor fiúk az Ő dicsőségét zengték.
10.15.42-43 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Az Úr Krsna haján megült a tehenek által felvert por, pávatoll és erdei virágok díszítették. Körülnézett és lenyűgözően mosolygott, és a fuvoláján játszott, miközben társai az Ő dicsőségét zengték. A gopík mind előbbre léptek, hogy találkozzanak Vele, szemeik sóváran vágytak a látására. (42) Vrndávana hölgyei szemei olyanok voltak, mint a méhek, magukba itták az Úr Mukunda szépséges arcának mézét, és elmúlt minden bánatuk, amit nappal éreztek, amíg távol voltak Tőle. Vrndávana ifjú hölgyei oldalpillantásokat vetettek az Úrra – szeméremmel, nevetéssel és megadottsággal teli pillantásokat – és Srí Krsna, aki teljes mértékben elfogadta ezeket a pillantásokat, mint illő tiszteletfelajánlást, belépett a tehénpásztorok falvába.
10.21.02-03 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Vrndávana tavai, folyói és hegyei visszhangoztak a fák körül repkedő, megittasult méhek zümmögésétől és a madárrajok dalától. Madhupati (Srí Krsna) a tehénpásztor fiúk és Balaráma társaságában hatolt be az erdőbe, és miközben a tehenekre vigyázott, megszólaltatta a fuvoláját. (2) Amikor Vradzsa tehénpásztor falvában az ifjú hölgyek meghallották Krsna fuvolájának énekét, mely olyan hatást vált ki, mint a szerelem istene, néhányan titokban elsuttogták Krsna tulajdonságait a legbizalmasabb barátnőiknek. (3)
10.21.10-11 A gopík magasztalják Krsna fuvoláját
Ó barátnőm, Vrnsávana elnyerte Krsna, Devakí fia lótuszvirág lábainak kincsét, és most elterjeszti a föld dicsőségét. A pávák őrülten táncolnak, amikor meghallják Govinda fuvoláját, és az összes teremtmény elcsodálkozik, amikor meglátja őket a dombtetőkről. (10) Áldottak ezek a csacska őzek, mert közeledtek Nanda Mahárádzsa fiához, aki pazarul öltözködik és fuvoláján játszik. A suták is, a bakok is szerelmes pillantásokkal, gyengéden imádják az Urat. (11)
10.21.13 A gopík magasztalják Krsna fuvoláját
… könnyekkel telt szemeiken keresztül, és megölelik Őt a szívükben.
10.21.14 A gopík magasztalják Krsna fuvoláját
Ó anyám, ebben az erdőben az összes madár fölszállt a fák gyönyörű ágaira, hogy lássa Krsnát. Csukott szemekkel, csendben hallgatják fuvolája édes hangrezgéseit, és semmi más hang nem vonzza őket. Ezek a madarak biztosan ugyanazon a szinten vannak, mint a nagy bölcsek.
10.21.16-17 A gopík magasztalják Krsna fuvoláját
Balaráma és a tehénpásztor fiúk társaságában az Úr Krsna állandóan a fuvoláját fújja, amikor Vradzsa állatait őrzi, még a nyári nap legnagyobb hevében is. Ennek láttán és nagy szeretetében még a felhő is egyre nagyobb lesz az égen. Magasra emelkedik, és saját teste sok-sok virágszerű vízcseppjéből ernyőt formál barátjának. (16) Vrndávana hölgyeit egészen összezavarja a kéjvágy, amikor megpillantják a pirosas kunkuma porral megjelölt füvet. E pornak olyan a színe, mint Krsna lótuszvirág lábainak, és valaha szerelmesük melleit ékesítette. Amikor a lányok arcukra és mellükre kenik, minden aggodalmuk elszáll.
10.21.20 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége Vrndávanban járt, a gopík mindig csak az Ő játékos kedvteléseiről beszélgettek egymással, és teljesen elmerültek ezekben a gondolatokban.
10.22.22 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Bár a gopíkat alaposan becsapták, meztelenül várakoztatták, nevetségessé tették és bábukként bántak velük, és bár ellopták a ruháikat, ők mégsem haragudtak Srí Krsnára. Sőt még örültek is, hogy társulhattak a szerelmesükkel.
10.22.24 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
A Legfelsőbb Úr megértette, miért tartották meg a gopík ezt a szigorú fogadalmat; azt is tudta, hogy a leányok meg akarták érinteni lótuszvirág lábait, ezért így szólt hozzájuk.
10.22.25-27 Krsna a gopíknak
(Az Úr Krsna szólt:) Ó szent leányok, értem én, hogy valójában az indított benneteket erre a lemondásra, hogy imádjatok Engem. Jóváhagyom a kívánságotokat, és annak most már be is kell teljesülnie. Most menjetek, leányok, és térjetek vissza Vradzsába. Kívánságotok teljesült, mert az Én társaságomban fogjátok élvezni az elkövetkező éjszakákat. Ó tiszta szívűek, végül is ez volt a fogadalmatok célja, ezért imádtátok Kátjájaní istennőt.
10.29.01 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Srí Bádarájani szólt: Srí Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden fenséggel teljes, mégis e virágzó jázminoktól illatozó őszi éjszakák láttán szerelmes kapcsolatokra gondolt. Belső energiájához folyamodott, hogy a célja teljesüljön.
10.29.04 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Amikor Vradzsa ifjú hölgyei meghallották Krsna fuvolájának szavát, mely romantikus érzelmeket kelt, az Úr teljesen rabul ejtette az elméjüket. Oda mentek, ahol a szerelmesük várta őket, bár egyik sem tudott a másikról, és olyan gyorsan lépkedtek, hogy a fülbevalóik ide-oda himbálóztak.
10.29.08-09 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Férjeik, apáik, fivéreik és a többi rokonaik megpróbálták megállítani őket, de a szívüket már elrabolta Krsna. A fuvola hangjától elbűvölten megtagadták, hogy visszaforduljanak. (8) Néhány gopínak azonban nem sikerült kiszabadulni házaiból, ehelyett otthon maradtak, és lehúnyt szemekkel meditáltak Rajta, tiszta szeretetben. (9)
10.29.11 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Bár az Úr Krsna a Legfelső Lélek, ezek a lányok csak úgy gondoltak Rá, mint a szerelmesükre, és ebben a meghitt hangulatban társultak Vele. Így karmikus kötelékeik megsemmisültek, és elhagyták durva anyagi testüket.
10.29.19 Krsna a gopíknak
Ez az éjszaka egészen félelmetes, és mindenütt félelmetes állatok settenkednek. Térjetek vissza Vradzsába, karcsú derekú leányok. Nem megfelelő hely ez a nőknek.
10.29.27 Krsna a gopíknak
Az odaadó szolgálat folyamata ébreszti fel az Irántam való szeretetet: hallás, múrti-formám látása, meditáció és dicsőségem hitteli zengése. Pusztán fizikai közelséggel nem lehet elérni ugyanezt az eredményt. Ezért kérlek benneteket, térjetek haza.
10.29.33 A gopík Krsnának
A szakértő transzcendentalisták mindig Feléd fordulnak szeretetükkel, mert felismerik, hogy Te vagy az igazi Énjük, és örök szerelmesük. Mi hasznunk van ezekből a férjeinkből, gyermekeinkből és rokonainkból, akik csak bajt okoznak? Ezért, ó Legfelsőbb Irányító, légy kegyes hozzánk. Ó lótusz-szemű, kérünk, ne vágd el régóta dédelgetett…
10.29.38 A gopík Krsnának
Ezért, ó minden szomorúság eloszlatója, arra kérünk, részesíts a kegyedben minket. Azért hagyjuk el a családjainkat és otthonainkat, hogy a Te lótuszvirág lábaidhoz közeledjünk, és nincs más vágyunk, csak az, hogy szolgáljunk Téged. Szépséges, mosolygó pillantásaid keltették fel ezt a forró vágyat, amely elégeti a szívünket. Ó ékszer az emberek között, kérünk, tégy bennünket szolgálóleányaiddá.
10.29.40 A gopík Krsnának
Kedves Krsna, a három világban melyik nő ne térne el a vallásos kötelességétől, ha a fuvolád édes, hosszan kitartott zenéje lenyűgözi? A Te szépséged áldásossá teszi a három világot. Még a tehenek, madarak, fák és őzek is megnyilvánítják az extázis jeleit; szőrük felmered, amikor megpillantják szépséges alakodat.
10.29.42 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Sukadeva Goszvámi szólt: Az Úr Krsna, a misztikus jóga összes mesterének legfelsőbb ura elmosolyodott, amikor meghallotta a gopík alázatos szavait, és kegyesen velük élvezett, bár Ő maga önmagában elégedett.
10.29.48 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Az Úr Kesava látta, hogy a gopík milyen büszkék jó szerencséjükre, ezért meg akarta szabadítani őket ettől a büszkeségtől, és több kegyben kívánta részesíteni őket. Így azonnal eltűnt.
10.30.03-04 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
A szerelmes gopík annyira mélyen belemerültek szeretett Krsnájukról való gondolataikba, hogy a testük utánozni kezdte az Ő mozgását, mosolygását, pillantását, beszédét és más megkülönböztető vonásait. Teljesen elmerültek ezekben a gondolatokban, és kedvteléseinek emléke megittasította őket, ezért kijelentették: „Én vagyok Krsna.” (3) Hangosan zengték a nevét, és őrültek módjára mindenütt, az egész Vrndávanában csak Őt keresték, aki mint Felsőlélek minden teremtett dolgon kívül és belül van, ugyanúgy, mint az éter. (4)
10.30.24 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Miközben a gopík Krsna kedvteléseit utánozták, és Vrndávana kúszónövényeitől és fáitól kérdezgették, hol lehet Krsna, a Felsőlélek, véletlenül megpillantották a lábnyomait az erdő egy szögletében.
10.30.26 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
A gopík Krsna után indultak, amerre a lábnyomai mutatták, de amikor látták, hogy szerelmes társának lábnyomai is közéjük vegyülnek, nagyon zavartak lettek, és így beszéltek.
10.30.28-33 A gopík egymás között
Bizonyos, hogy ez a gopí tökéletesen imádta az Istenség mindenható Személyiségét, Govindát, mivel Ő olyan… ó leányok! Govinda lótuszvirág lábainak por olyan szent, hogy még Brahmá, Siva és Ramá istennő is ezt a port szórják a fejükre, hogy elűzzék a bűnös visszahatásokat. (29) Ennek a gopínak a lábnyomai nagyon megzavartak bennünket. Az összes gopí közül egyedül őt vitték el egy titkos helyre, ahol Krsna ajkait élvezi. Nézzétek, itt már nem is látni a lábnyomait! Nyilvánvaló, hogy puha talpait felsebezték a fű és a növényi hajtások, ezért a szerelmese ölbe vette. (30) Nézzétek csak, kedves gopík, a kéjsóvár Krsna lábnyomai ezen a helyen mélyebben benyomódtak a földbe. Biztosan nehezen viselte a szerelmese súlyát. Amott pedig ez az értelmes ifjú biztosan letette őt, hogy virágokat szedjen. (31) Látjátok, itt szedett virágokat Krsna a szerelmesének. Itt csak részben van meg a lábnyoma, mert lábujjhegyre állt, hogy elérje a virágokat. (32) Biztosan itt ült le a barátnőjével, hogy megigazítsa a haját. Ez a kéjsóvár ifjú koronát készített annak a kéjsóvár leánynak a leszedett virágokból. (33)
10.30.35-36 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Így járkáltak a gopík, teljesen megzavart elmével, és rámutattak Krsna kedvteléseinek különböző jeleire. Az a gopí, akit Krsna magával vitt a titkos erdőbe, amikor a többi leányt otthagyta, egyszer csak azt gondolta, hogy az összes nő között ő a legjobb. „Az én szerelmesem az összes többi gopít visszautasította,” gondolta ez a leány, „bár maga a szerelem istene hajszolja őket. Egyedül csak velem akar lenni.”
10.30.37-38 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Amikor a két szerelmes végighaladt Vrndávana egyik részén, hirtelen ez a gopí nagyon büszke lett magára. Így szólt az Úr Kesavához, „Nem tudok tovább menni. Kérlek, vigyél magaddal, ahová menni akarsz.” (37) Az Úr Krsna válaszolt, „Mássz csak fel a vállamra!” De amint kimondta ezeket a szavakat, el is tűnt. Szerelmes társa azonnal nagy lelkiismeretfurdalást érzett.
10.30.39 Srimatí Rádhárání
Felkiáltott: „Ó uram! Ó szerelmem! Ó legkedvesebb, hol vagy? Hol vagy? Kérlek, ó hatalmas karú, ó barátom, kérlek, mutatkozz meg nekem, szegény szolgádnak!”
10.30.40 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Sukadeva Goszvámi szólt: A gopík továbbra is keresgélték, hogy merre ment Krsna, és közben felfedezték boldogtalan barátnőjüket. Teljesen összezavarta őt az, hogy el kellett válnia szerelmesétől.
10.30.44 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
A gopík ismét a Kálindí partjára értek. Krsnán meditálva és buzgón reménykedve abban, hogy el fog jönni, leültek, hogy Róla énekeljenek.
10.31.01-08 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
A gopík így szóltak, „Ó szerelmünk, rendkívül dicsőségessé tetted Vradzsa földjét azzal, hogy itt születtél, és ezért Indirá, a szerencse istennője állandóan itt lakik. Mi, odaadó szolgáid, csak a Te kedvedért tartjuk fenn az életünket. Már mindenütt kerestünk, kérünk, mutatkozz meg nekünk. (1) Ó szerelem ura, pillantásod szépsége felülmúlja a legfinomabb, legtökéletesebben formált lótuszvirág örvét ebben az őszi tóban. Ó áldások osztója, megölöd a szolgálóleányokat, akik ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül neked adták magukat. Nem gyilkosság ez? (2) Ó mindenki között legnagyobb, Te újra meg újra megmentettél bennünket mindenféle veszélytől – a mérgezett víztől, a borzalmas emberevő Aghától, a nagy esőzéstől, a széldémontól, Indra tüzes mennykövétől, a bikadémontól és a Dánava Maja fiától. (3) Valójában nem is Jasodá gopí fia vagy te, hanem a testet öltött lelkek szívében ott lakozó tanú. Csak azért jelentél meg a Szátvata dinasztiában, mert az Úr Brahmá imádkozott Hozzád és kérlelt, jöjj el, és védelmezd meg az univerzumot. (4) Ó Vrsnik legjobbja, lótuszvirághoz hasonló kezed, amely a szerencse istennőjének kezét fogja, félelemnélküliséget ad azoknak, akik az anyagi létezéstől való rettegésükben közelednek a lábaidhoz. Ó szerelmünk, arra kérünk, tedd rá kívánságokat teljesítő lótuszvirág kezedet a fejünkre. (5) Ó Te, aki megsemmisíted Vradzsa népének szenvedését, ó valamennyi nő hőse, a Te mosolygásod összezúzza bhaktáid hamis büszkeségét. Kedves barátunk, fogadj el minket a szolgálóleányaidnak, és mutasd meg nekünk gyönyörű lótuszvirág arcodat. (6) Lótuszvirág lábaid megsemmisítik az összes testet öltött és Előtted meghódolt lélek múltbeli bűneit. Ezek a lábak követik a teheneket a legelőkön, és a szerencse istennőjének örök hajlékai. Te, akik egykor rátetted a lábaidat a nagy kígyó, Kálija csuklyáira, helyezd most azokat a mellünkre, és tépd ki szívünkből a kéjvágyat. (7) Ó lótusz-szemű, édes hangod és az értelmesek elméjét vonzó, elbűvölő szavaid egyre jobban összezavarnak bennünket. Kedves hősünk, arra kérünk, éleszd fel szolgálóleányaidat ajkaid nektárjával. (8)
10.31.09-10 A gopík dala az elválásról
Szavaid nektárja, cselekedeteid leírásai a szenvedők élete és lelke ebben az anyagi világban. Ezek a történetek, amelyeket művelt bölcsek mondanak el, kitörlik a bűnös visszahatásokat, és jó szerencsében részesítik a hallgatóikat. Az egész világon hallani ezeket az elbeszéléseket, és azok tele vannak lelki erővel. Bizonyosan azok a legnagylelkűbbek, akik Isten üzenetét terjesztik. (9) Mosolyaid, édes, szerelmes pillantásait, a bizalmas kedvtelések és meghitt beszélgetések, amelyeket Veled élveztünk – mindezeken nagyon áldásos meditálni, és megérintik a szíveinket. Ugyanakkor azonban, ó megtévesztő, nagyon fel is zaklatják az elménket. (10)
10.31.12-19 A gopík dala az elválásról
A nap végén újra meg újra megmutatod nekünk lótuszvirág arcodat, melyet sötétkék hajfürtök takarnak, és vastagon belep a por. Ó hős, így ébresztesz kéjes vágyakat az elménkben. (12) Lótuszvirág lábaid, amelyeket az Úr Brahmá imád, beteljesítik mindenkinek a vágyait, akik leborulnak előttük. A föld díszei, a legnagyobb elégedettségben részesítenek, és veszély idején a meditáció megfelelő tárgyai. Ó szerelmünk, ó aggodalom eloszlatója, arra kérünk, helyezd a mellünkre azokat a lótuszvirág lábakat. (13) Ő hős, légy olyan kegyes, oszd szét közöttünk ajkaid nektárját, mely fokozza a szerelmes élvezetet és legyőzi a szomorúságot. Mennyire gyönyörködik ebben a nektárban a Te zengő fuvolád! Minden egyéb vonzódást elfeledtet az emberekkel. (14) Napközben, amikor elmész az erdőbe, a másodperc töredéke is olyanná válik számunkra, mint ezer év, mert nem láthatunk Téged. És még ha láthatjuk is gyönyörű arcodat, melyet göndör fürtjeid csak még jobban megszépítenek, gyönyörködésünket megakadályozzák a szempilláink, amelyeket az ostoba teremtő formált. (15) Kedves Acsjuta, Te nagyon jól tudod, miért jöttünk ide. Ki más hagyna magára fiatal nőket, mint egy csaló? Eljöttünk Hozzád az éjszaka közepén, fuvolád hangos szava bűvöletében. Csak azért hagytuk el a férjeinket, gyermekeinket, őseinket, fivéreinket és a többi rokonainkat, hogy Téged lássunk. (16) Elménk újra meg újra összezavarodik, amikor titkos beszélgetéseinkre gondolunk; érezzük, hogyan ébred fel szívünkben a kéjvágy, és eszünkbe jut mosolygó arcod, szerelmes pillantásaid és széles mellkasod, a szerencse istennőjének nyugvóhelye. Teljesen elepedünk Utánad. (17) Ó szerelmünk, mindennél áldásosabb megjelenésed eloszlatja azok bánatát, akik Vradzsa erdeiben élnek. Elménk a társaságod után vágyakozik. Nagyon kérünk, adj nekünk egy cseppnyi orvosságot, amely meggyógyítja a betegséget bhaktáid szívében. (18) Ó kedves szerelmünk! A Te lótuszvirág lábaid olyan puhák, hogy még akkor is attól félünk, hogy megsérülnek, amikor a mellünkön pihennek. Elménk mindig tele van aggodalommal, hogy puha lábaidat felsebezhetik a kavicsok, amikor az erdei ösvényen sétálsz. (19)
10.32.01-03 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Sukadeva Goszvámi szólt: Ó király, miután a gopík mindent elénekeltek és elmondtak, ami a szívüket nyomta, hangosan zokogni kezdtek. Nagyon sóvárogtak már arra, hogy lássák az Úr Krsnát. (1) Ekkor Ő megjelent a gopík előtt, lótuszvirág arcán mosollyal. Virágfüzért és sárga ruhát viselt, és pontosan úgy jelent meg, mint aki megzavarja a szerelem istenének elméjét, aki pedig a közönséges emberek elméjét maga is megzavarja. (2) Amikor a gopík látták, hogy hőn szeretett Krsnájuk visszatért…
10.32.10 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Az Úr Acsjuta, az Istenség Legfelsőbb Személyisége tündöklően ragyogott a gopik körében, akiknek mostanra minden bánatuk eloszlott. Kedves királyom, Krsna úgy jelent meg, mint a Felsőlélek, akit lelki energiái vesznek körül.
10.32.15 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Srí Krsna romantikus vágyakat ébresztett a gopíkban, akik azzal tisztelték meg Őt, hogy játékosan rámosolyogtak, szerelmes jeleket adtak szemöldökükkel, ölükbe vették és masszírozták a kezeit és a lábait. De még imádat közben is egy kissé haragudtak rá, ezért így szóltak.
10.32.16 A gopík Krsnának
A gopík szóltak: Egyesek csak azok szeretetét viszonozzák, akik kedvesek velük szemben, mások még azokkal is kedvesek, akik közömbösek vagy ellenségesek. Megint mások egyáltalán nem kedvesek senkivel. Kedves Krsna, légy szíves, magyarázd el, hogyan van ez.
10.32.17-21 Krsna a gopíknak
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt: Önzőek azok az úgynevezett barátok, akik csak azért kedveskednek másokkal, hogy abból nekik is származzon valami hasznuk. Nincs bennük igazi barátság, nem követik a vallás igazi elveit. Nem is viszonoznák a kedvességet, ha nem várnának el érte valami hasznot maguknak. (17) Kedves, karcsú derekú gopíjaim, egyesek valóban kegyesek vagy gyengédek, mint a szülők. Az ilyen személyek, akik nagy odaadással szolgálják azokat is, akik azt nem viszonozzák, a vallás igaz, hibátlan útját követik, és ők az igazi jóakarók. (18) Aztán vannak olyanok is, akik lelkileg önelégültek, anyagilag beteljesültek, természettől fogva hálátlanok vagy csak irigyek a feljebbvalóikara. Az ilyen személyek még azokat sem szeretik, akik szeretik őket, nem is beszélve azokról, akik ellenségesek. (19) De Én csak azért nem viszonzom azonnal az élőlények szeretetét, ó gopík, még akkor sem, amikor imádnak Engem, mert még jobban el akarom mélyíteni a szerető odaadásukat. Akkor olyanok lesznek, mint a szegény ember, aki egy kevéske vagyont szerzett, és most annyira aggódik érte, hogy nem is tud másra gondolni. (20) Kedves leányok, értem Én, hogy csak Érted vetettétek el a világi vélemény, a Védák és rokonaitok tekintélyét. Csak azért cselekedtem úgy, ahogyan cselekedtem, hogy még jobban ragaszkodjatok Hozzám. Kilépek a látókörötökből, hirtelen eltűnök, de egy pillanatra sem szűnik meg a szeretetem. Ezért, kedves gopíjaim, kérlek benneteket, ne legyenek rossz érzéseitek Velem, a szerelmesetekkel kapcsolatban. (21)
10.33.02 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Ott, a Jamuná partján az Úr Govinda elkezdte a rasza tánc kedvtelését a nők ékszerei, a hűséges gopík társaságában, akik nagy örömmel fonták össze a karjaikat.
10.33.03 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Kezdetét vette az ünnepélyes rasza tánc, és a gopík körbe álltak. Az Úr Krsna kiterjesztette magát, és megjelent mindegyik gopí mellett. Amikor a misztikus erők ura a gopík nyaka köré fonta a karjait, mindegyikük úgy gondolta, Krsna egyedül mellette áll. A félistenek és feleségeik egészen odáig voltak a sóvárgástól, hogy tanúi legyenek a rasza táncnak, és hamarosan betöltötték az eget száz meg száz mennyei repülőgépükkel.
10.33.16 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Az Úr Krsna, az eredeti Úr Nárájana, a szerencse istennőjének ura így gyönyörködött Vradzsa fiatal leányai társaságában; megölelte és becézgette őket, szerelmesen, széles mosollyal pillantott rájuk. Olyan volt ez, mint amikor egy gyermek a saját tükörképével játszik.
10.33.19 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
A Legfelsőbb Úr annyszor terjesztette ki magát, ahány tehénpásztor leánnyal kellett társulnia, és bár önmagában elégedett, játékosan élvezte a társaságukat.
10.33.25 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Bár a gopík nagyon mélyen ragaszkodtak az Úr Krsnához, kinek vágyai mindig teljesülnek, belsőleg az Urat semmilyen evilági szexuális vágy nem érintette meg. Az Úr csak a kedvteléseit végezte, csak ezért használta ki ezeket a holdas őszi éjszakákat, amelyek a transzcendentális kapcsolatok költői leírásaira inspirálnak.
10.33.29-31 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Sukadeva Goszvámi szólt: A hatalmas irányítóknak nem árt, ha esetleg azt látjuk náluk, hogy vakmerően megsértették az erkölcsöket, mert ők olyanok, mint a tűz, amely mindent elemészt, és maga szennyezetlen marad. (29) Aki azonban nem nagy irányító, annak soha sem szabad utánoznia az uralkodó személyiségek viselkedését, még gondolatban sem. Ha ostobaságból mégis megteszi, csak elpusztítja magát, ahogyan az is elpusztulna, aki nem Rudra, mégis megpróbálná kiinni a méregóceánt. (30) Az Úr felhatalmazott szolgáinak kijelentései mindig igazak, és a tetteik példaértékűek, ha megfelelnek azoknak a kijelentéseknek. Ezért az értelmes embernek végre kell hajtania az utasításaikat. (31)
10.33.33 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Valamennyi teremtett lény – állatok, emberek és félistenek – Urának hogy is lehetne bármilyen kapcsolata azzal a kegyességgel és bűnnel, ami alattvalóit befolyásolja?
10.33.35 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Az, aki úgy él, mint a felülvizsgáló tanú a gopíkban és férjeikben, sőt valamennyi testet öltött élőlényben, formákat ölt fel ebben a világban, hogy transzcendentális kedvteléseket élvezzen.
10.33.37 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Krsna illuzórikus energiája összezavarta a tehénpásztorokat, ezért azt gondolták, hogy a feleségeik otthon maradtak, őmellettük. Így aztán nem is éreztek Iránta féltékenységet.
10.33.39 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Bárki eléri az Úr tiszta, odaadó szolgálatát, aki hittel meghallgatja vagy elmondja, milyen játékos kedvtelései voltak az Úrnak Vrndávana fiatal gopíjaival. Így hamarosan józan lesz, és legyőzi a kéjvágyat, a szív betegségét.
10.35.01 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Sukadeva Goszvámi szólt: Valahányszor Krsna az erdőbe ment, a gopik gondolatban futottak Utána, és így ezek a fiatal leányok szomorúan, kedvteléseit zengve töltötték napjaikat.
10.35.02-13 A gopík Krsnáról énekelnek
A gopík szóltaK. Amikor Mukunda megszólaltatja a fuvolát, amelyet az ajkaihoz emelt, gyengéd ujjaival elzárja annak nyílásait, bal arcát balkarján nyugtatja, és táncoltatja a szemöldökeit. Ekkor még az égen férjeikkel, a Sziddhákkal utazó félistennők is elcsodálkoznak. Amint ezek a hölgyek a fuvolaszót hallgatják, egyre jobban zavarba jönnek, mert úgy találják, hogy az elméjük kéjes vágyak űzésének enged, nagy bajukban azt sem tudják, hogy ruháik öve megoldódik. (2-3) Ó leányok! Nanda fia, aki a bajbajutottakat megörvendezteti, mellén villámot visel, a mosolya pedig olyan, mint egy ékszeres nyaklánc. Most pedig hallgassatok meg valami csodálatosat. Amikor megzengeti a fuvoláját, annak hangja rabul ejti Vradzsa nagy távolságban, csoportosan álldogáló bikáit, őzeit és teheneit; még a szájukban levő ételt sem rágják tovább, hanem hegyezik a füleiket. Megdermednek, olyanoknak tűnnek, mint az alvók, vagy egy festmény alakjai. (4-5) Kedves gopím, Mukunda néha birkózónak öltözik, levelekkel, pávatollakkal és színes ásványokkal ékesíti magát. Aztán Balaráma és a tehénpásztor fiúk társaságában megfújja a fuvoláját, hogy odahívja a teheneket. Ekkor megáll a folyók folyása, megdermeszti vizüket az extázis, melyet akkor éreznek, amikor sóváran várják a szelet, hogy odasodorja az Ő lótuszvirág lábainak a porát. De a folyók nem nagyon kegyesek, ahogyan mi sem, ezért csak várakoznak… (6-7) Krsna barátai társaságában járja az erdőt, akik élénken zengik nagyszerű tettei dicsőségét. Éppen úgy jelenik meg, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, amikor feltárja kimeríthetetlen fenségét. Amikor a tehenek a hegyoldal felé kóborolnak, és Krsna visszahívja őket fuvolája szavával, az erdei fák és kúszónövények azzal válaszolnak, hogy a gyümölcsök és virágok teljesen elborítják őket; úgy tűnik, mintha az Úr Visnu nyilvánulna meg a szíveikben. Amint ágaik meghajlanak a nagy súly alatt, törzseiken és indáikon még az apró rostok is felmeredeznek az Istenszeretet extázisától; fák és kúszónövények édes nedvet harmatoznak. (8-9) A méhek rajait megőrjíti a Krsna nyakában viselt tulaszí virágok isteni, mézhez hasonlító illata, hangosan dalolnak Neki, Ő pedig, aki a világon a legszebb, hálásan elfogadja éneküket, maga is ajkaihoz emeli a fuvoláját, és játszik. A lenyűgöző fuvolaszó még a darvak, hattyúk és más tavi madarak elméjét is elrabolja. Krsnához közelednek, lehúnyják a szemüket, és nagy csendességben imádják Őt, mély meditációban rögzítve Rajta a tudatukat. (10-11) Ó Vradzsa istennője, amikor Krsna Balarámával szórakozik a hegyi lejtőkön, a virágfüzért játékosan a fejére teszi, fuvolája zengő hangjaival pedig mindenkit felvidít. Így gyönyörködteti az egész világot. A közeli felhők megriadnak, és nehogy megsértsenek egy nagy személyiséget, csak egészen halkan mennydörögnek, kíséretül.A felhő virágokat hullat alá kedves barátjára, Krsnára, és mint egy ernyő, árnyékot ad Neki a Nap elől. (12-13)
10.35.14-25 A gopík Krsnáról énekelnek
Ó kegyes Jasodá mama, fiad, aki a tehenek terelésének összes művészetében jártas, a fuvolajátéknak is számos új stílusát találta fel. Amikor bimba-vörös ajkaihoz emeli fuvoláját, és harmonikus dallamokat játszik, ezek a hangok egészen összezavarják Brahmát, Sivát, Indrát és a többi fő félistent. Bár ők a legműveltebb tekintélyek, mégsem tudják meghatározni, mi a lényege ennek a zenének, így csak a fejüket és a szívüket hajtják meg. (14-15) Amikor Krsna Vradzsában kószál lótuszvirágszirom-szerű lábaival, megjelöli a földet a zászló, a villám, a lótuszvirág és az elefántösztöke megkülönböztető jeleivel. Enyhíti a föld szenvedését, amelyet a tehenek patái okoztak neki. Amikor híres fuvoláján játszik, teste az elefánt kecsességével hajladozik. Mi gopík, akiket azonnal izgalomba hoz a szerelem istene, amikor Krsna játékosan ránk tekintik, mi csak csendben állunk, mint a fák, azt sem tudjuk, hogy a hajunk és a ruhánk kibomlott. (16-17) Most Krsna valahol a teheneit számlálja drágakő-füzérén. Tulaszí-virágfüzért visel, amelyen még rajta van szerelmesének illata, és karjaival körülfonta… Ó bűntelen Jasodá, a te drága gyermeked, Nanda Mahárádzsa fia még ünnepélyesebbé tette öltözetét egy jázminvirág-füzérrel, és most éppen a Jamuná partján játszik a tehenek és a tehénpásztor fiúk társaságában, ott szórakoztatja kedves barátait. Az enyhe szellő a szantálfa balzsamos illatával tiszteli meg; az Upadevák pedig oldalt sorakoznak, mint a dicshimnuszok zengői a királyi udvarokban, zenéjüket, éneküket és másféle ajándékaikat ajánlják fel. (20-21) Krsna annyira szerette Vradzsa teheneit, hogy értük még a Góvardhana Hegyet is fölemelte. A nap végén, amikor már az összes tehenet beterelte, eljátszik még egy dalt a fuvoláján. Az ösvény mentén álló magasztos félistenek lótuszvirág lábait imádják, tehénpásztor fiú kísérői pedig a dicsőségét zengik. Virágfüzérét a tehénpaták által felkavart por lepi, fáradtsága csak még jobban kiemeli a szépségét, és extatikus ünnepet jelent mindenki szemeinek. Krsna mindenképpen teljesíteni akarta a barátai kívánságait, ezért kelt föl Jasodá mama méhéből, mint a hold. (22-23) Amikor Krsna tiszteletteljesen üdvözli jóakaró barátait, szemei ide-oda forognak, mintha egy kissé ittas lenne. Virágfüzért visel, puha orcáinak szépségét még jobban kiemelik arany fülbevalói és arca fehérsége, amely olyan színű, mint a badara bogyó. Vidám arca olyan, mint a hold, az éjszaka ura; a Jaduk Uraakirályi elefánt kecsességével lépked. Így tér vissza este, megszabadítva Vradzsa teheneit a nappali hőségtől. (24-25)
10.35.26 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Sukadeva Goszvámi szólt: Ó király, napközben a vradzsai leányok minden öröme az volt, hogy állandóan Krsna kedvteléseiről énekeltek, elméjük és szívük egészen elmerült Benne, és nagyon ünnepélyes érzés fogta el őket.
10.47.12-19 Srimatí Rádhárání: A méh dala
A gopí szólt: Ó mézelő méh, ó csaló barátja, ne is érintsd a lábamat a csápjaiddal. Még rajtuk van a kunkuma, mely akkor került át Krsna virágfüzérére, amikor egy másik szerelmes leány símult a mellére. Jól van az, ha Krsna kielégíti Mathurá asszonyait. Aki olyan küldöttet küld, amilyen te vagy, azt biztosan kinevetik a Jaduk gyülekezetében. (12) Krsna csak egyetlen egyszer itatta meg velünk ajkai bűvös nektárját, azután pedig hirtelen elhagyott bennünket, ahogyan te is gyorsan otthagyod a virágokat. Akkor hogyan van az, hogy Padmá istennő szívesen szolgálja az Ő lótuszvirág lábait? Ó jaj! Biztosan az a válasz, hogy Krsna elvette az eszét csaló szavaival. (13) Ó méh, miért dalolsz olyan sokat a Jaduk uráról a hontalanok előtt? Számunkra ezek már régi dolgok. Jobb, ha arról énekelsz, amikor Ardzsuna barátja a mennyben, a földön vagy a földalatti birodalmakban jár-kel, ahol nem is találkozhat nőkkel. Szemöldöke egyet moccan, megtévesztő kedvességgel mosolyog, és máris minden nő az övé. Maga a legnagyobb istennő is az Ő lábainak porát imádja, milyen helyzetben vagyunk mi hozzá képest? De legalább még a szerencsétlenek is zenghetik a nevét: Uttamasloka. (15) Vidd a fejedet a lábaimtól! Tudom, hogy mit csinálsz. Ügyesen megtanultad Mukundától a diplomáciát, most aztán a küldönceként jössz, hízelgő szavakkal. Ő azonban cserben hagyta azokat, akik egyedül Őérte mondtak le a gyermekeikről, a férjeikről és az összes röbbi rokonaikról. Egyszerűen hálátlan. Miért békülnék ki most Vele? (16) Vadászként kegyetlenül lelőtte nyilaival a majmok királyát. Annyira lenyűgözte egy nő, hogy eltorzított miatta egy másikat, aki kéjes vágyakkal közeledett Hozzá. Elfogyasztotta Bali Mahárádzsa ajándékait, és mégis megkötözte őt kötelekkel, mintha tehén lett volna. Ne is legyünk többé a barátai ennek a sötét színű fiúnak, még akkor sem, ha állandóan Róla kell beszélnünk. (17) Nektár a fülek számára, ha Krsna rendszeresen elvégzett kedvteléseiről hallanak. Aki csak egyetlen egyszer gyönyörködött ennek a nektárnak egyetlen cseppjében, az soha többé nem vonzódik az anyagi világ ellentétpárjaihoz. Sokan vannak az ilyenek, hirtelen otthagyták szerencsétlen otthonaikat és családjaikat, és maguk is szerencsétlenekké váltak, ideutaztak Vrndávanába, kószálnak, mint a madarak, és koldulnak, hogy megéljenek. (18) Nagy hittel, igaznak vettük csaló szavait, olyanok lettünk, mint a fekete őz ostoba feleségei, akik megbíztak a kegyetlen vadász énekében. Körmei érintése kéjvágyat kelt, és mi újra meg újra éles fájdalmat érzünk. Ó küldött, kérlek, ne Krsnáról beszélj, hanem valami másról. (19)
10.47.20 Srimatí Rádhárání: A méh dala
Ó kedvesem barátja, megint ideküldött az én szerelmesem? Fel kell ajánlanom neked a tiszteletemet, barátom, kérlek, mondd meg, hogy mit kívánsz. De miért jöttél vissza? Nem vihetsz el minket Hozzá, kinek meghitt szerelméről olyan nehéz lemondani. Nyájas méh, végül is az Ő hitvestársa nem más, mint Srí istennő, ő pedig mindig Vele van, a mellén pihen.
10.47.21 Srimatí Rádhárání Uddhavának
Ó Uddhava! Valóban sajnálatos, hogy Krsna Mathurában lakik. Emlékszik még apjának házi ügyeire, és barátaira, a tehénpásztor fiúkra? Ó nagy lélek! Beszél-e valaha rólunk, szolgálóleányairól? Mikor teszi fejünkre aguruval illatosított kezeit?
10.82.39-40 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Sukadeva Goszvámi szólt: Szeretett Krsnájukra bámulva a fiatal gopík szempilláik megteremtőjét kárhoztatták. A Legfelsőbb Úr egy magányos helyen közeledett a gopíkhoz, mikor ők éppen extatikus transzban voltak. Mindegyiküket megölelte, a hogyléte felől érdeklődött, majd fölnevetett, és így szólt.
10.82.44 Krsna a gopíknak
A Nekem végzett odaadó szolgálat minden élőlényt érdemessé tesz az örök életre. De ti olyan szerencsések vagytok, hogy nagyon nagy szeretettel vagytok Irántam, így aztán el is értetek Engem.
10.82.48 A gopík Krsnának
A gopík így szóltak: Drága Urunk, kinek köldöke éppen olyan, mint egy lótuszvirág, a Te lótuszvirág lábaid az egyedüli menedék azoknak, akik az anyagi lét mély kútjába estek. Nagy misztikus jógik és rendkívül művelt filozófusok imádják a Te lábaidat, rajtuk meditálnak. Bárcsak a mi szíveinkben is felébrednének ezek a lótuszvirág lábak, bár mi csak közönséges személyek vagyunk, akiket a háztartás dolgai foglalnak le.
10.83.41-43 Dváraká királynői Draupadínak
Ó szentséges hölgy, mi nem akarunk a földön vagy a mennyben uralkodni, nem vágyunk korlátlan élvezetre, misztikus erőre, az Úr Brahmá helyzetére, halhatatlanságra, de még Isten királyságát sem akarjuk elérni. Az Úr Krsna lótuszvirág lábainak dicső porát még gazdagabbá teszi a hitvestársa kebléről származó kunkuma illata; és mi csak ezt a port kívánjuk a fejünkön viselni. (41-42) Ugyanolyan kapcsolatban szeretnénk lenni a Legfelsőbb Úr lábaival, mint amilyet Vradzsa fiatal lányai, a tehénpásztor fiúk, sőt a Pulinda nők kívánnak – hogy megérinthessük a port, amelyet a növényeken és a füvön hagy, amikor teheneit őrzi. (43)
10.84.59 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Nanda Mahárádzsa azzal mutatta meg, hogy mennyire szereti rokonait, a Jadukat, hogy egy kicsit tovább maradt náluk, a tehénpásztorokkal együtt. Ottartózkodása során Krsna, Balaráma, Ugraszena és a többiek különösen gazdag imádattal tisztelték meg.
10.84.66 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Nanda is nagy vonzalmat érzett barátja, Vaszudeva iránt. Ezért aztán a rákövetkező napokon többször is kijelentette, „Még ma este elmegyek”, és „Holnap távozom”. Azonban annyira szerette Krsnát és Balarámát, hogy még három hónapig maradt, a Jaduk nagy tiszteletétől övezetten.
10.84.69 Sukadeva Goszvámi Mahárádzsa Pariksitnak
Nanda, a tehénpásztorok és a nők képtelenek voltak arra, hogy elszakítsák gondolataikat az Úr Govinda lótuszvirág lábaitól, amikor visszatértek Mathurából. Milyen jámbor még a föld is Vradzsában, hiszen ott jár-kel az Istenség Eredeti Személyisége emberi jellemvonásoktól álcázottan, és ott végzi számos kedvtelését. Csodálatos, változatos erdei virágfüzérek ékesítik, és Ő, kinek lábait az Úr Siva és Ramá istennő imádják, fuvoláján játszik, miközben a tehenekre vigyáz Balaráma társaságában.